Írta: Kis Judit és Somogyi Szonja

Az ember ilyenkor azért elgondolkozik. Kivizsgáltuk a gépész tervezővel, és kiderült, hogy egy gyári hibás alkatrész okozta a problémát” – mesél Márkus Zsolt alapító-tulajdonos arról, mennyire nem indult zökkenőmentesen 2022-ben a veresi szamóca története. Épp az utolsó simításokat végezték az öntözőrendszeren, amikor egy 14-es csavar puskagolyó sebességgel lőtt ki egy szétesett szivattyúból, és Zsolt fejétől alig húsz centire zúgott el.

2015-ben egy sok utazással járó, multis vezetői széket cserélt az agrárvállalkozásra, így szivattyúszereléssel nem nagyon akadt korábban dolga. Ennek ellenére azt mondja – és a fenti sztori tükrében ez még kissé ijesztő is –, hogy minden csavart ismer a veresi üvegházakban. Az operatív vezetésből már kiszállt, de ha stresszes a munka – multis tapasztalatait a Jemefy Technologies Kft. nevű cégéhez tartozó másik két vállalkozásában is kamatoztatja –, akkor eljön Veresre paradicsomot tekerni (erről később) vagy más zöldmunkát végezni. Ebben a szezonban ezt már nemcsak a paradicsomosban, hanem az újonnan telepített uborkásban és szamócásban is megteheti.

A termékportfólió diverzifikálása persze jól hangzik, de ez inkább válságkezelés: tavaly a brutális energiaárak és a termés felét lenullázó paradicsomvírus miatt muszáj volt stratégiát váltaniuk. A csúcsról estek le: Michelin-csillagos éttermeknek szállítottak, a Bocuse d’Or 2021-es lyoni döntőjében is veresi paradicsomból főzött a magyar csapat. „Amit Veres Istiéknek (Veres István ­Michelin-csillagos séf – a szerk.) vittünk, ugyanazt szállítottuk a kereskedelmi láncoknak is, erre nagyon büszkék vagyunk.”

Három év és jó sok ősz hajszál
„Növényegészségügyi zárlat alatt” – fogad a felirat a bejárati ajtónál, majd az üvegházakba vezető minden egyes ajtón. A ToBRFV nevű paradicsomvírus miatt két éve zárlat alatt vannak, már a februári interjú idején tudják, hogy idén sem sikerült megszabadulni a vírustól.

A tárgyalóból az egyik üvegházba látni. Ezeket a paradicsomokat január 12-én palántázták, de sajnos kiderült: a növényt idén ismét ToBRFV-fertőzötten kapták a holland palántanevelőből. A hollandok „nullás igazolással”, vagyis papíron vírusmentesen indították útnak a szállítmányt, de a másnap már Veresegyházon vett több száz növényminta mindegyike pozitív lett. „Nem lehet fertőzötté válni egy nap alatt, csalás volt. Úgy szoktam ezt hívni, hogy gazdasági érdekérvényesítés.”

Három hektárra elegendő palánta az ültetésre használt kókuszrost-paplannal, az akasztókkal (ezekre fut fel a növény) és a licencdíjakkal együtt körülbelül százmillió forintba kerül. Ezért, és azért, hogy ne essen ki három hónap a termelésből, elindultak ezzel a növénnyel, de számítanak rá, hogy 2023-ban kétszer kell palántázni. Normális esetben a palántáknak egy termelési évet – majdnem egy naptári év – ki kellene bírniuk.

A ToBRFV vírus mindenhol ott van, talán itt is, mutat Zsolt a tárgyalóasztalra, hozzátéve, hogy akár hat hónapig túlél, még extrém körülmények között is, hiába a brutálisan szigorú üvegházi fertőtlenítés. Meg van kötve a kezük: téli termesztésre is alkalmas palántát csak Hollandiából tudnak beszerezni. Hiába van magyar palántanevelő, a nagy láncok szigorú előírásai miatt az ezeken termett paradicsomot eleve nem lehetne külföldön eladni. Vannak ugyan a ToBRFV vírusnak ellenálló fajták, de ezeknek a rezisztens példányoknak még nem megfelelő az ízük. „Nem fogom tönkrevágni az üzletet azért, hogy értékelhetetlen ízű paradicsomot áruljak” – mondja határozottan.
Rossz ízű és rossz körülmények közt termő paradicsomot amúgy is látott már, például amikor 2016-ban üzleti partnert keresett a spanyol paradicsomtermelés központjában, Almeirában. „Utána azt mondtam, soha többé nem eszek spanyol zöldséget télen.” Higiéniai és termesztéstechnológiai szempontból is negatív tapasztalatai voltak, pedig a kis fóliasátortól a hatalmas, modern üvegházig mindent látott a harmincezer hektáros egybefüggő termesztőfelületen.

„Növényvédelemben alig volt különbség a kettő között.” A veresi paradicsomnak nincs bio minősítése, mivel függesztett technológiával, kókuszroston termelnek, és nem a földben, de majdnem vegyszermentes. A nyári termesztésnél tökéletesen meg tudják valósítani a biológiai növényvédelmet, a télinél azonban még nem. Néha bele kell nyúlni vegyszerrel, de így is a Spanyolországban látott mennyiségek töredékét használják. „Három év és jó sok ősz hajszál” – sokat kísérleteztek, hogy a téli szezont is vegyszermentesen tudják hozni, de eddig nem sikerült.
Zsolt mindenesetre a Dél-Európában látottak hatására váltott stratégiát: az exportról átálltak a magyar piac kiszolgálására, hogy minél több jó minőségű paradicsom legyen itthon. A veresi vírusmentes időszakában ezer tonnányi importot váltott ki évente. „Valami hatásunk azért van. Télen is van koktélparadicsom és szamóca” – mondja. Közben kóstolgatja a szamócát az egyik sorban. „Hú, ez a második nem volt jó. Dehát a fény az fény. Egy-két hónap, és lesz ez még jobb is. A spanyolhoz és az egyiptomihoz képest már most jobb az íze.”

Télen is nyár
„A feleségem a legvégén már megenyhült, és azt mondta, támogat, de a zárszó az volt, hogy »a házunkat nem játszhatod el«. Vajon mi volt a bank első kérése a hitelbiztosíték kapcsán? Készfizető kezesség.” Zsolt környezetében mindenki ellenezte, hogy vállalkozó legyen. „Azt mondták, bele fogok bukni, nem ismerem a magyar közeget.” Miután megjárta a General Electric, a Waberer’s és az elektronikai termékeket forgalmazó Gexpro vezetői székeit, a sok utazás miatt váltani szeretett volna. A kilépése után érvénybe lépő versenytilalmi megállapodás miatt addigi területén egy évig nem helyezkedhetett el, így tudta, hogy új vizekre kell eveznie.

A veresi paradicsom története egy Veresegyháztól majdnem kétszáz kilométerre lévő Bács-Kiskun megyei faluból, Zsanából indult el. Itt találta meg Zsolt a Gardeninvest Zsana Kft.-t. A kétszázmilliós támogatást elnyerő projektcég nem tudta 2015 végére megvalósítani az uniós támogatás feltételéül szabott növénytermesztési projektet. Zsolt volt évfolyamtársa írta a pályázatot, és ismerte a tulajdonost, a céget Zsolt ötmillió forintért vette meg. A termálvizes adottságok miatt Veresegyházon kezdett paradicsomtermesztésbe.

Célja az volt, hogy itthon is intézményesítse és versenyképessé tegye a téli termesztést, mert a 365 napos kínálat kulcs a vevő szempontjából. Eleinte nem saját márkanév alatt értékesítettek, hanem nagykereskedőkön keresztül exportra adták el a paradicsomot. „Tudtam, hogy ha télen is termeszteni akarok, kell, hogy legyen brandünk, mert magasabb lesz a termesztési költségünk, mint a spanyol vagy a holland importé.”

„A nyári és a téli termesztés közötti különbség olyan, mintha a megyei első osztályban és a Bajnokok Ligájának elődöntőjében fociznál. Ha nyarat csinálunk a télbe, akkor egy kis hiba is felnagyítódik.” A veresi paradicsom télen harminc–negyven százalékkal drágább az importparadicsomnál. „De nem almát almával hasonlítunk össze. Itt jönnek be az ízben és a beltartalmi értékben tapasztalt előnyök.” Az utóbbival kapcsolatos adatokat ugyanakkor nehéz eljuttatni a fogyasztókhoz.

Mészáros Dávid, a megújuló energiát használó okosüvegházakat, beltéri farmokat tervező és építő Smartkas alapítója szerint a vertikális farm- és üvegház-tulajdonosoknak el kell oszlatniuk a precíziós beltéri mezőgazdasággal kapcsolatos tévhiteket. „Ezek a gyümölcsök és zöldségek sokkal egészségesebbek, zamatosabbak, és nagyobb a vitamintartalmuk, mint a földön permetezett, madár által megcsipkedett és rovarok által károsított terményeké.”

Mészáros Dávid hangsúlyozza, hogy a vertikális farmoknak is az az előnyük, hogy nem kell növényvédőszert használni, valamint, hogy egész évben tudnak termelni. Utóbbira a legtöbb üvegház csak legfeljebb évi nyolc–tíz hónapban képes. Dávid a holland piacra is rálátva mondja ezt, a Smartkast is ott alapította, illetve onnan irányítja, valamint több aktív farmjuk is van ott.

Valóban nagy fegyvertény az egész éves termelés, de aki azt gondolja, hogy a nyári termesztés a télihez képest már megy, mint a karikacsapás, nagyot téved. Nyáron ugyan több a fény, de az éjszakai lehűlés hiánya miatt nem tud pihenni a növény, ami meglátszik a terméshozamokon. „A hűvösebb nyár miatt egy holland üvegház nyáron tizenöt–húsz százalékkal többet termel, mint mi” – mondja Zsolt is.

Európai léptékben gondolkozik, hiszen hollandokkal, franciákkal is versenyez. Nemcsak az üvegházakkal, a támogatási rendszerekkel is. A nyugati gazdák például már kapnak áramtámogatást, nálunk ez egyelőre megállt a feldolgozóiparnál. Emellé jön, hogy Hollandiában egy százhektáros üvegházintegráció teljesen átlagos méretű. Egy hathektáros, mint a veresi, nagyon picinek számít, ezzel Zsolt szerint nem igazán versenyképesek.

„Magyarországon még mindig az őstermelők rendszerében hiszünk, miközben a versenyképesség vagy -képtelenség szempontjából fontos az üzemméret. Előbb-utóbb szerintem integrálódnia kell ennek a cégnek is majd valamilyen módon.”

Mészáros Dávid szerint már csak a klímaváltozás miatt is egyre inkább szükséges – és egyben kifizetődőbb – lesz átállni a beltéri, üvegházas termesztésre. Az üzemmérettel kapcsolatban kifejti: Hollandiában vannak tíz-, harminc-, ötvenhektáros installációk is, ám egy hathektáros, high-tech üvegház magyar viszonylatban szép teljesítmény.
Nem véletlen, hogy Márkus Zsolt számos felvásárlási ajánlatot kapott a Veresi Paradicsom Kft.-re. Német, osztrák, holland, ázsiai megkeresések jöttek szakmai és kockázati tőkés szereplőktől. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hallgatom meg a megkereséseket. Kaptam már jó ajánlatot rá. De érzelmileg kötődöm hozzá.” Volt, aki egy hetvenöt-hetvenöt millió eurós befektetés-hitel konstrukcióban Zsolttal együtt akarta megvenni, és kelet európai franchise-zá fejleszteni a vállalkozást. Nemet mondott.

„A kutató és bemutató központot még fel akarom építeni. Nagyon hiszek a fiatalok képzésében, szeretném, ha a következő generáció másképp gondolna az agráriumra. Vonzóvá kell tennünk ezt az iparágat a fiataloknak. Ez már tech cég, nem hagyományos agrárvállalkozás. Ha megnyílt a kutatóközpont, utána szétteszem a kezem, hogy ez a projekt itt készen van.”

7+1 tipp biológiai növényvédelemre a veresi üvegházakból

Zsolt úgy látja, a tiszta termesztés a kedvező környezetvédelmi és élettani hatások miatt be fog épülni az agrárvállalkozások értékelésébe, mert nem lesz tiszta zöldségünk. A beltartalmi vizsgálatok szerint egy tíz napot utazó, zölden leszedett paradicsom likopintartalma épp hatoda a frissen szedett és tövön megérő magyarénak. „Pedig én mesterséges megvilágítással, ők meg természetes fénnyel dolgoznak, tehát minden előnyük megvan.” Inkább a biológiai növényvédelemre alapoznak: egy zárt, tiszta rendszerbe hasznos rovarokat telepítenek a kórokozók és a kártevők ellen. Így fenntartják a kultúra biológiai egyensúlyát, de nem az a cél, hogy teljesen kártevőmentes legyen a növény.
1. Fürkészdarázs: néhány hétre telepítik, megeszi a liszteskét (ez az üvegházak gyakori kártevő rovara).

2. Ragadozó poloska: őket a teljes növénykultúra idejére telepítik be, szintén a liszteskék ellen.

3. Poszméhek: a beporzást végzik.

4. Feromoncsapda: speciális illatanyagot bocsát ki, ami összezavarja a lepkéket, ezért nem tudnak párzani.

5. Fénycsapdák: sötétben bevonzzák és megégetik a rovarokat.

6. Ragacsszalagok, ragacsos folyadék: beleragadnak a rovarok.

7. Baktériumok: ezek például paralizálják (megbénítják) a hernyókat, így nem eszik meg a növényt.

+1 Biostimulánsok, növénykondicionálók (például gombák): javítják a növény általános egészségügyi állapotát.

Éjszakánként fejlámpával öntözgettem
2,4 milliárd forint – ennyi lett volna a paradicsom éves megvilágítási költsége. Tizenkétszerese a békeidőbeli kétszázmilliónak. Egészen tavalyig tartani tudták eredménytermelő képességüket, de az energiaválság és a paradicsomvírus őket is megreccsentette. Hiába tudták volna Németországban huszonöt–harminc százalékkal drágábban eladni a paradicsomot, a vírus okozta hatósági exporttilalom miatt nem vihették ki. Annak ellenére sem, hogy Zsolt szerint addigra a boltokban lévő termés a holland piacon hetven, a németeknél ötven százalékban fertőzött volt.

Emiatt diverzifikálták a termelést: bő két hektáron maradt a paradicsom, de két-két hektáron szamócát és uborkát is ültettek. Az uborka ter­mesztése kevés technológiai átalakítást, a szamóca önmagában kevesebb fényt igényel. De azért így sem keveset. Napi öt–hét órányi fénnyel – kisebb hozamokkal, de – át tudták volna vészelni a telet, a kilowattóránkénti háromszáz eurós ár mellett azonban ezt sem tudták biztosítani. Bő egy évvel ezelőttig éves átlagban a termelési költségek húsz százaléka volt az áram (a paradicsom lámpás megvilágítása), és tíz százaléka a fűtés ára. Utóbbi arány a szamócánál is ugyanennyi, az áramé azonban csak nyolc–tíz százalék – lett volna, ha nincs rezsiárrobbanás.

„Karácsonykor minden nap nézegettem az áram árát, hogy fel merjük-e kapcsolni a lámpát, és ha igen, mikortól.” Végül nem kapcsolták fel, a szamóca pedig elment aludni, és kiesett félév. Csak februárban kezdtek el termelni. Erről árulkodik az előttünk az asztalon pirosló szamóca és a mindent betöltő illat.

Nem elég a téli álomba szenderedés, a tavaly augusztusi ültetés sem volt zökkenőmentes. A termesztéshez teljesen át kellett alakítani az öntözőrendszert. A 220 ezer olasz szamócapalánta megérkezése előtt két nappal még semmi sem működött. Először az öntözőrendszer mondta fel a szolgálatot, aztán elromlott a hűtést segítő ködölő, majd az ernyővel lett probléma. „Úgy, hogy három cégem és 250 emberünk van, egy héten át éjszakánként fejlámpával öntözgettem én is a palántákat.”

Hogy ez nem kis teljesítmény, azt a százötven méter hosszú sorok mellett sétálva fogjuk csak fel. A kinti februárból tavaszias melegbe, 22 Celsius-fokba lépünk. Két üvegház között Feri húz el mellettünk kis targoncájával, rajta egynapi selejt: a többládányi megrottyant szamócát a Veresegyházi Medveotthon lakói kapják.

A tökéletesnek ítélt termés pedig már kis dobozokban vár a szállításra. Az Auchan, a Kifli.hu, a Penny és a Spar kínálatában szerepelnek február végétől, bár egyelőre keveset adnak el belőle. „Jelenleg a német eladási ár töredékéért adjuk a magyar vevőknek, szeretnének ugyanis stratégiai megállapodást építeni velük, meg kell küzdenünk a görög és spanyol versenytársakkal. Ugyanaz a helyzet, mint a cukorfalat (a veresi egyik legkedveltebb, extraédes paradicsom-fajtája – a szerk.) indulásakor: drágábbak, de sokkal jobbak vagyunk, mint az import.” Több lánccal még tárgyal, első körben a hazai, minél szélesebb körű belistázás a cél, de ha nem sikerül, jön az export. Idén harminc–negyven százalékos exportarányra számítanak mindhárom növényüknél.

Még a gyerekeimért se
Nem elég a védőöltözet, az egyes üvegházrészek közötti ajtóknál újra és újra kézfertőtlenítőben fürdetjük meg a kezünket, nehogy bekerüljön valami a növényekhez. Így meg is fogdoshatjuk őket. Zsolt mutatja, hogy az egy hónap alatt három-négy méteresre megnőtt paradicsomoknál hol kell megmorzsolni kicsit a szárat, hogy érezzük az igazi illatát. A kókuszkockában feltárja nekünk a gyökérzetet. Fun fact: annak megdörzsölésekor uborkaillatot kell éreznünk, akkor egészséges. Át is sétálunk a „hülye uborkákhoz”, ahogy Zsolt nevezi szeretetteljesen a nehezen marketingelhető növényt.

„Tekersz nekünk egyet, Brigi?” – kiált oda Zsolt már egy másik üvegházban a paradicsomok mellett dolgozó kollégájának. Felpattanunk mellé a sorok közötti fűtött csöveken guruló tekerőkocsira, és az a paradicsomok csúcsához emel minket. Brigi villámgyorsan teker egyet-egyet a növényeken, hogy a tetőről lenyúló kötözőhöz simuljanak. Valóban van benne valami meditatív – persze csak akkor, ha nem időre kell megcsinálni kétszázezer növénnyel.

Zsolt az operatív vezetésben már nem vesz részt, a kereskedelmet Fogarasi Gábor irányítja, az operációs vezető Boga Szabolcs. „Én ránézek a számokra, eljárok a vezetői meetingekre, ahol sosem bírok csendben maradni.” A Jemefyhoz a Veresi Paradicsom Kft. mellett a háztartási higiéniával foglalkozó PowerPak Kft. és a supply chain integrátor Dymex Supply Kft. tartozik.

„Nem tudok nyugton lenni. Megőrjít, ha a komfortzónán belül kell dolgoznom. A Veresi indulásától nézelődtem másfelé is, de a fókusz azért itt volt.” Mostanra áthelyeződött több új projektre. Cleanme.life márkanév alatt három éve háztartási és személyi higiéniai termékeket, illetve kozmetikumokat gyárt, valamint fejleszt Magyarországon, a jótékonysági tevékenységet már az üzleti modellbe beépítették. Nem kampányszerűen, hanem állandó jelleggel támogatnak egy szervezetet a termékek bevételének bizonyos százalékával.

„Minden nyáron vagy itt dolgoznak a fiaim, vagy egy másik cégemben, hogy megtanulják a munka értékét. Próbálom őket terelgetni, de szeretném, ha sokáig maradnának gyerekek, mert elsősorban apa vagyok.” Hozzáteszi, nyilván örülne, ha valamelyik projekt megtetszene nekik, de mindenképpen a teljesítményalapú kiválasztást tartja a legfontosabbnak a cégek életében. 

„A magyarországi cégeknek kifejezetten hátrány, hogy nagyon lassan állnak át erre, pedig ez visz sikerre. Ezt a véleményemet nem változtatom meg a gyerekeimnél sem.” A vállalatvezetők legfontosabb dolga, hogy bevonzzák a tehetséges munkaerőt, és izgalmas projekteket kínáljanak nekik. „Az energiaválság mindenkit érint, vírusproblémája majdnem mindenkinek van a szektorban. De ha jó emberekkel tudjuk körülvenni magunkat, a végén úgyis nyerünk.”

A technológia üzemeltetése szempontjából is fontos a szakértelem. A téli termelés beindításakor három hétig nem volt beporzásuk, az egyébként szorgos poszméhek nem jöttek ki a kaptárakból. Zsolték először arra gondoltak, hogy nem elég erős az állatokat orientáló UV-sugárzás. Hiába raktak fel újabb és újabb kaptárakat, a kétszázezer növényt minden nap kézzel kellett beporozniuk.

Mígnem az üvegházba látogatott egy holland szakértő, felnézett a láncon lógó kaptársorra, és megkérdezte, nincs-e gondjuk a beporzással. Merthogy úgy látja, két centiméterrel megdőlnek a kaptárak. „Kiderült, hogy emiatt kifolyt a kaptárba előre telepített nektár, a méhek jóllaktak és nem dolgoztak. De most már ők a legjobb munkásaim, ezzel viccelek mindig a kollégáim előtt.”

Végig ez a mondat kattogott a fejemben olvasás közben: Zsolt környezetében mindenki ellenezte, hogy vállalkozó legyen. „Azt mondták, bele fogok bukni, nem ismerem a magyar közeget.” Nem elég, hogy Zsolt megküzd a paradicsomvírusokkal, de még a környezet negatív üzeneteit is le kell küzdenie.

The post Nincs 2,4 milliárdunk a paradicsom megvilágítására appeared first on Forbes.hu.