Szedtük az árokparton a barkát. Pont, mint én és a szomszéd Pisti huszon-egynéhány évvel ezelőtt. Anyukám mögöttem lépkedett, a kislányom a meredek árokban elszánt tekintettel küzdött az elemekkel – száraz fűcsomók, benyúló fák, rókalyuk –, és azt mondta, ez jobb, mint egy kalandpark. Remélem, így március vége felé még nincsenek kullancsok, de otthon rögtön átöltözik, és átnézem a haját is – futott át az agyamon, aztán aggódás helyett próbáltam átadni magam az élménynek. Mellettünk egy traktoros, egy „igazi” gazda is elsuhant, a csokor barka pedig – húsvéti tojásokkal kidekorálva – most is itt van előttem. Az állandóság egy kis szelete volt az a vasárnap délután, és a zöld, a friss levegő is megnyugtatott.

„Ha igazi gazdával akartok beszélni, nem én leszek a jó választás” – mondja nevetve Márkus Zsolt interjúnk harmadik órájában a veresegyházi paradicsomot és szamócát érlelő üvegházak egyikében. Amikor a multis létből vállalkozásra váltott, mindenki próbálta róla lebeszélni. Mára azonban a Veresi Paradicsom Kft. mellett két másik, milliárdos árbevételű céget vezet, de azt mondja, ha sok a stressz, elmegy Veresegyházra és beáll a paradicsomba zöldmunkázni.

Az üvegházak minden csavarját ismeri, és bár PR-esei évek óta azon dolgoznak, hogy levetkőzze a „paradicsomos ember” imidzsét, nehezen szabadul tőle. Még annak ellenére is, hogy épp egy mélyponton vannak túl: nyakukon a holland konkurencia, egy makacs paradicsomvírus és az áramárak elszállása. Idén emiatt egy kicsit el kellett engedniük a paradicsomot: válságkezelésnek szamócát és uborkát is ültettek. Zsolt – bár csaknem hetvenmillió eurós ajánlatot is kapott rá – nehezen engedi el a veresi projektet, mert hiába vérprofi üzletember és válságmenedzser egy személyben, érzelmileg is kötődik hozzá. Meg hát hol is tekerné akkor a paradicsomot?
A szupermodern veresi üvegházakban egy szegedi startup, a Gremon Systems által fejlesztett növényházi szoftvereket használják a termelés optimalizálására. A Gremon csapata bő tíz éve kezdett el üvegházi növényekről adatokat gyűjteni, amikor még sokan csak kérdőn néztek rájuk, hogy mire jó ez az egész. Ma már őket hívják kínai megrendelőik, ha repedezik az áfonya, és termékeikkel harmincnyolc országban segítik kimaxolni a növényházi termelést.

Európa után a tengerentúl – de legalábbis fő piacuk, Dél-Amerika – meghódítására készül a magyar Smapp Lab is – digitális rovarmonitorozási okoseszközöket és szolgáltatásokat fejlesztenek. A világ top növényvédőszer-gyártó és -forgalmazó cégei is kikérik a huszonéves alapító, Posta Donát véleményét.

Akármennyire bekúszik is a technológia az agráriumba, ha nincs megfelelő minőségű termőföld, termelni sem lehet – a témával két cikkünkben is foglalkozunk. Itt is úttörőket hoztunk: a termelőt, akit először a falu bolondjának néztek, amiért forgatásmentes (no-till) talajkímélő gazdálkodásba kezdett, a szőlőtermelőt, aki a homokhátságon küzd az elemekkel, és egy szakembert, akit sokáig eretneknek bélyegeztek, amikor a hazai talajok állapotával kapcsolatban megkongatta a vészharangot, ma mégis egyre többen hallgatnak a szavára.

Fontos: van előrelépés és kiút a talajminőség javítására, úgyhogy felborzolt idegeinket lenyugtatandó el is mehetünk makkot gyűjteni az erdőbe. Erről is hoztunk egy cikket, e havi kommentelőnk, Halácsy Péter pedig tovább is gondolta a dolgot. Neki is a töltekezés, a stresszlevezetés jutott eszébe először a természetjárásról.

The post Árokpart appeared first on Forbes.hu.