A női nemi szervet még mindig szégyen övezi, sok félreértés, téves információ és félelem kapcsolódik a női test működéséhez. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász szerint keményen kell küzdeniük azért, hogy a nők újra meg tudjanak bízni a szülészekben. Most megjelent, Magunkról című könyve kapcsán beszélgettünk.

Kenjük-e az arcunkra a menstruációs vért? (Röviden: ne.) Kell-e leszbikusként is HPV-szűrésre járni? Mit tesz a menstruációnkkal a stressz? Milyen lesz a szex szülés után? Mik a PCOS-jelei? És mi az a visszatérő cisztitisz?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adja meg a választ közel 40 ezres követőtábort számláló, Magunkról nevű Instagram-oldalán Benkovics Júlia. A profil a Magunkról – Tabuk nélkül a női testről című most megjelent könyvhöz hasonlóan azokkal a témákkal foglalkozik, amivel Júlia mindennapi munkája során, szülész-nőgyógyász szakorvosként és szoptatási tanácsadóként, illetve kétgyermekes anyaként találkozik.

A posztjai és a könyve is olyan, mintha egy sokat tudó barátnővel ülnénk le beszélgetni. Közvetlen, humoros, érthető. És amikor valóban leülünk egy kávé és tea mellé, ugyanez az érzés támad bennem.

„Nézd, puncihímzés van mögötted a falon!”

– mondja interjúnk egy pontján. A mögöttem lévő szíriai szőttesre mutat. Jót mosolyog az általam ismert egyetlen nőgyógyászos viccen, amit ezen felbátorodva elmesélek neki, majd visszakanyarodunk a komolyabb témákhoz.

Már nagyon korán tudta, orvos akar lenni. Három lánytestvére közül a két legfiatalabb születése, majd egyik húga gyerekeinek világra jötte indította el azon az úton, hogy a pszichiátria helyett a nőgyógyászat felé forduljon. Azt mondja, „bevonzotta” a szülészet. Tudását évek óta a közösségi médiában és most már könyvben is átadja az olvasóknak.

A jó élet Takács Dalma 7 perc olvasás

Megnyílt az ország első női szexshopja – és nem, nem árulnak 40 centis dildókat

Forbes.hu: Te hogyan emlékszel, konkrétan mikortól tudod, mi van a lábad között?

Benkovics Júlia: Három lánytestvérem van, ezért először nem is a sajátommal találkoztam, az övékét láttam, ez fokozatos felismerés volt. De emlékszem arra, amikor észrevettem, hogy alkatrészei vannak. Egy fürdés után megvizsgáltam és végignéztem, hogy akkor ott mi újság. Onnantól kezdve tudom, hogy néz ki, milyen.

Hány éves voltál akkor?

Tízéves lehettem.

+ -1 kép a galériában A kötet és alkotói. Fotók: Libri (2 kép)

Ez az ideális kor szerinted? Vagy mikortól kell bevezetni a lányokat a saját testük megismerésébe?

Amikor megtanítod a gyerekeidnek, hogy ez a keze, ez a hasa, ez a haja, akkor a sor teljesen organikusan folytatódhat a nemi szervekkel is.

Mi most a gyerekeimmel ugyanezt csináljuk, hogy végigmegyünk rajta, hogy mire jó az orrod, meg mire jó a füled. Ugyanígy sorra kerül az is, hogy ez a kuki meg a punci és hogy hogyan működik. Családja válogatja, mikor érdemes ezt csinálni, ez természetesen alakul a gyerekek érdeklődésének a függvényében.

Gyerekként természetes bennünk a testünk iránti érdeklődés, nyitottak vagyunk rá. Akkor mégis miért kell egy ilyen könyv, ami a nulláról, a testrészeink megismertetésével kezdi? Hol veszik el az információ, az érdeklődés?

Megváltozott a gyerekek szexuális edukációja. Az, hogy a legkorábbi időktől kezdve természetesen beszélünk velük a nemi szervekről, az egy viszonylag új koncepció a gyerekpszichológiában is.

Az én generációmban ez még nem volt jellemző, esetleg adtunk neki nevet és meg kellett mosni. A mostani gyerekekkel már többet beszélnek erről a szüleik. Úgyhogy nem hiszem, hogy ez egy törés az egyéni érdeklődésben vagy körülményekben, inkább generációs változásról van szó.

A könyved az alapok mellett rengeteg témában mond hasznos és fontos, akár felnőtt nőknek is újat jelentő információt. Stílusát sem tinilányoknak szóló nyelvezet jellemzi. Milyen olvasóközönség volt a fejedben az íráskor?

Nagyon figyeltem arra, hogy ne csoportosítsuk a nőket, ne játszanak külön csapatban az ovisok és azok, akik túl vannak a menopauzán. Mindenkinek mondhat újat és érdekeset, aki szeretne foglalkozni a témával, legyen 13 vagy 70 éves.

Egy olyan nőt képzeltem el magam elé, aki nemcsak le akarja tudni ezt a témát, hanem őszintén akar vele foglalkozni, akit tényleg érdekel. Akinek vannak a saját testével kapcsolatos megfigyelései, integrálni tudja őket az olvasottakba és összeáll a kép a fejében. 

Mi volt a fő indíttatásod? A témák között szerepel a szűzhártya létével kapcsolatos félrevezető információk tisztázása, a női libidó kérdésköre, a hüvelyben elvesztett tárgyak témája. Pusztán információkat akartál átadni, vagy pedig harcolni a beidegződésekkel, szembeszéllel, vagy akár butasággal?

Nagyon nem vagyok harcos típus. Azt is érzem, hogy már lezárult az a fejezet, amikor a nőket tökéletesen lehetett ignorálni, amikor nem vettek részt a tudományos kutatásokban. Amikor a nők elfogadták azt, hogy mocskosak, amikor menstruálnak. Nagyon kevésszer érzem már azt emberi interakcióban – akár férfival, akár nővel –, hogy tagadnák a női test és biológia csodálatos létét.

Szerintem a harcnak vége van, most van az, hogy lerakhatjuk azokat az alapokat, amiket az elmúlt évszázadokban elmismásoltunk.

Most elindult egy beszélgetés, egy nagyon jó éra. Mernek kérdezni az emberek, szerencsére egyre inkább fölépül mögé a tudományos háttér. Az, hogy ez a kommunikáció hogyan zajlik a következő tíz évben, minőségileg változtathat meg egy generációt. Ha a miénk most ezt megtanulja és elolvassa, a következő gyerekek már tudnak erre építkezni.

Eljön az az idő, amikor nem is lesz szükség ilyen könyvekre?

Igen, az lenne a jó, ha anyáról lányra meg barátnőről barátnőre szállna ez a tudás. De mivel a tudomány folyamatosan fejlődik, mindig lesznek újdonságok. Lehet, hogy öt év múlva százszor többet fogunk tudni. Néha egy ilyen tudományos frissítés, egy kivonat a női egészségre vonatkozó orvosi tényekről tök jó lenne.

A tematika sűrű, rengeteg problémakört villantasz fel. Azt mondtad, az alapján szűrtél egy hatalmas tudásanyagból, hogy mi az, amivel legtöbbször találkozol munkád során és privát beszélgetéseken, amikor valaki megtudja, hogy nőgyógyász vagy. Emellett az általad tapasztalt hiányosságokra figyeltél. Mik ezek a hiányosságok?

Ami mindig meglep, hogy mennyire nem érintkeznek a nők a fizikai valójukkal. Mennyire sokan nem fogják meg a nemi szervüket, nem nézik meg, mi is van ott. Esetleg csak úgy nagyjából tudják, együtt élnek vele. Aztán ha felmerül bennük egy kérdés és mégis odatapintanak, már nem tudják eldönteni, hogy ez vajon mindig ott volt, vagy most nőtt ide? Másnak is van ilyen?

Gyakori tapasztalatom ez, hogy jön hozzám páciens – akár huszonéves, akár középkorú – és azt mondja, hogy van itt valami és nem tudom, hogy ez most egészséges-e.

Számomra meglepő, hogyan tudsz úgy élni a testedben, hogy nem tudod, pontosan hogy néz ki. Iszonyú félelmetes lehet, mint ülni egy vonaton, amiről nem tudod, merre tart.

Mi ennek az oka? Örököljük?

Megkaptuk ezt, igen, hogy nehéz erről beszélni. Még mindig szégyen övezi a nő nemi szervet, hogy piszkos, veszélyes. Mintha sok nő még mindig szégyellné magát emiatt.

Visszatérő momentum, hogy megérkezik valaki a rendelőbe, éppen elvetélt vagy méhen kívüli terhessége van és tolni kell a műtőbe, rosszul van. És nem azt mondja, hogy „doktornő, mi lesz velem, biztonságban van az életem, az egészségem?” Hanem elnézést kér, amiért nem tudott megfürdeni előtte. Az első gondolata a nemi szervével kapcsolatban, hogy más mit fog szólni, ha megnézi.

A jó élet Fekete Emese 12 perc olvasás

Nincs még egy terület, ahol több téves információ lenne a nők fejében, mint ebben a témában

Legyél jobb! Takács Dalma 3 perc olvasás

8+1 nő őszinte vallomása arról, hogy a fájdalmas menstruáció nem normális

Legyél jobb! Somogyi Szonja 13 perc olvasás

Ez az otthonszülés már nem az az otthonszülés

Hogyan vetkőzhetjük ezt le?

Nem lehet levetkőzni teljesen.

Vagyis amíg a szexualitás a maga mágiájával a társadalom szürke zónájában van, addig a nemi szervek egészségéről se lehet normálisan beszélni.

Remek példa erre a napokban megjelent hír az amerikai gimis tanárról, akit kirúgtak, mert a diákjainak bemutatta Michelangelo Dávid szobrát.

A nemi szerv és a szexualitás – érthető módon – annyira összemosódik, hogy az soha nem fog bekövetkezni, hogy fel tudsz menni mondjuk a Youtube-ra hogy átnézhesd a nemi szerv anatómiáját.

Mi most szerinted a legnagyobb kihívás a nők számára ezen a területen?

Rengeteg kihívással állnak szemben. Az egyik, amihez az én projektjeim, a könyv és az Instagram-oldalam is kapcsolódik, az az interneten fellelhető rengeteg „cápázó információ”. Ami orvosi információnak álcázza magát, de igazából csak el szeretne neked adni valamit.

Vadásznak a nőkre és a bizonytalanságaikra számtalan, sokszor marketing célú álinformációval.

Nagyon sok nőben megvan már a tájékozódás iránti igény, időt szánnak az utánaolvasásra és a végén mégis félreértések áldozatai lesznek. Egyre többet foglalkozik a nyugati orvoslás a nőkkel, de nagyon sok mindent kell bepótolni, az elmúlt évszázadok csalódottsága pedig könnyen tévútra viszi a nőket. Sok a bizonyíték nélküli, gyors gyógyulást ígérő infó.

Mi ez ellen a legjobb eszköz?

Iszonyú nehéz. Meg kell tanulni az internethasználatot és a valódi tudományos információ felismerését. A coviddal eléggé „trendi” lett differenciálni a szakmaiasan megfogalmazott és a valódi szakirodalom között, de nagyon nehéz ezt behozni a hétköznapokba.

Főleg azért, mert sajnos már a képzettség sem garancia arra, hogy valaki egy tudományosan korrekt információt közöljön. Sokszor egy általános orvos felcímkézi magát női egészségszakértőnek és olyan dolgokat mond, amik nem állják meg a helyüket tudományosan.

Benkovics Júlia szeretné, ha elfelejthetnénk a hagyományos orvosi kommunikációt, elhatárolódik tőle, hogy bármit latinul mondjon: emberi nyelven kell tájékoztatni. Fotó: Sebestyén László

Sok szó esik manapság az orvos-beteg kommunikációról, hogy mennyi javítanivaló van rajta. Látsz változást ezen a téren a nőgyógyászatban? Mert igény lenne rá.

Igen, az orvosi kommunikáció a XX. században rengeteget változott. Azt dogmaként mi is megtanuljuk, hogyan kell a páciensekkel kommunikálni, hogy néz ki egy mellérendelt orvos-beteg közös munka.

Magyarországon óriási kihívás, hogy hiába tanulod meg ezt tankönyvből, ha kórházon belül nagyon kemény a hierarchia.

Ha ez az orvos-páciens rendszer – ami most már hála Istennek kikopóban van – megtanítja neked, hogyan kell erőből kommunikálni, akkor azt nagyon nehéz tankönyvből meg szeretetből visszacsinálni.

Van egy szokásjog, ami a viselkedésre is vonatkozik, miközben mellette nincsen szakmai mentálhigiéné. Ugyanúgy, ahogy sok forrás hiányzik ma egy magyar kórházból, a szakdolgozók mentálhigiénés „karbantartása” is szinte teljesen elmarad.

Tehát egy kiégett, akár súlyos mentális problémákkal küzdő szakdolgozó hiába tudja, hogyan szeretne a betegekkel kommunikálni, egyszerűen nem tud, mert ő maga rosszul van.

Az igény az orvosok részéről is megvan, tudják, hogyan kéne egy pácienssel 2023-ban beszélni, de a kórházi kultúra nem tart még ott, hogy ez létre is jöjjön. Mert fáradtak, kiégtek. Még idő kell ahhoz, hogy a magyar orvostársadalom lenyelje azt, hogy ez nem egy lendületből végezhető szakma, hanem karban kell tartani magadat.

Ez generációváltás kérdése?

Igen, nagy változást látok a mostani fiatal orvosoknál, már akár a tíz évvel ezelőtti fiataloknál is. Nem lehet elzárni a nemzetközi irodalom csapjait és nem lehet nem elmenni egy külföldi tanulmányútra.

Történik változás, sok a pozitív példa, de még nagyon meg van kövülve a magyar kórházi kultúra. De már akár egy egyhetes kommunikációs tréning elég lehet arra, hogy egy egész szülőszoba megváltozzon.

dr. Benkovics Júlia

A Semmelweis Egyetem általános orvosként végzett, majd bár a pszichiátria is vonzotta, a szülészet-nőgyógyászat mellett döntött. Laktációs tanácsadói szakképzést is szerzett, munkája során a női egészség holisztikus szemléletét helyezi előtérbe.

A Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai Társaság tagja, elvégezte a Szuggesztiók Alkalmazása a Szomatikus Orvoslásban Képzést a Magyar Hipnózis Egyesület és a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika közös szervezésében.

Jelenleg a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézetben dolgozik, emellett magánrendelésén elérhető, dolgozik az L33 medicalban. Két kisgyermek édesanyja, férje is szülész-nőgyógyász.

„Én is nő vagyok: volt már hüvelygombám, láttam sok negatív terhességi tesztet, és egy-két pozitívat is. Szenvedtem visszatérő húgyúti fertőzéstől, feszengtem STD ambulancián. Hánytam kukába 8 hetes terhesen, ültem tanácstalanul az ágy szélén az éhes újszülöttemmel. Emlékszem az elveszettség érzésére, és arra, milyen megnyugtató volt a szakmán belül megtalálni a válaszokat” – írja a foglaljorvost.hu hozzá tartozó profilján.

Instagram-oldalát 2020 áprilisában indította el, követői száma megközelíti a 40 ezret.

Az Instagram-oldalad és a könyved is olyan, mint egy barátnői beszélgetés. Ezt mennyire alkalmazod a munkád során?

Ezzel is kísérletezem, hogy megkérdezem a pácienst, hogyan könnyebb a saját testéről beszélnie, ha tegeződünk vagy ha magázódunk. Szinte mindenki fellélegzik, hátradől, mert tegeződve sokkal könnyebb neki. Számomra is meglepetés, mennyit számít egy ilyen apróság.

Szeretném, ha elfelejtenénk a hagyományos orvosi kommunikációt, szigorúan elhatárolódom tőle, hogy bármit latinul mondjak: emberi nyelven kell tájékoztatni.

A másik nagyon fontos dolog, hogy tök mindegy, hogy mi a szakmai protokoll és hogy én mit gondolok, meg szerintem mi az erkölcsileg helyes: kutya kötelességem abban segíteni, amiben segítséget kér, aki bejön.

Nekem nem az a feladatom, hogy megmondjam, mi legyen. Mindig van egy objektív legjobb kimenetel, de nekem azt kell elmondanom, mi közül választhat, a döntés az övé. Ez az, ami szolgáltatássá tesz egy ilyen találkozót. Miközben ez a mellérendelt viszony az orvos és a páciens részéről is plusz befektetést jelent és időigényes folyamat.

De szerintem ez az egyetlen helyes út. Csak így tudunk világosan beszélni arról, mi és hogyan történik akár egy műtét során.

Fontos részt venni a döntésekben, különben egész életedben áldozat leszel.

Ezt az időigényes, mellérendelt viszonyrendszert nehéz elképzelni a közgyógyításban.

Igen, a maszek és állami szféra között nagy szakadék tátong. De az állami ellátásból igazából nem a technológia, nem a rákszűrés meg a császármetszés hiányzik, hanem az utána meg az előtte lévő beszélgetés. Fontos lenne, hogy ne ezekért fizessen valaki a magánellátásban, hanem az időért, a konzultációért, a leletekről való beszélgetésért.

Sokan ezek miatt menekülnek a magánellátásba. Pedig a magánszféra tudna egyfajta audiokommentárt nyújtani az állami szférában lévő pácienseknek. Szerintem nem lehetetlen, nagy lehetőség rejlik ebben.

Szeptemberben felolvasták a leveledet a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés világnapjára hirdetett, az abortusztörvény módosítása elleni tüntetésen. Azt írtad, te csak kérésre hangosítod ki az embriószívcső pulzálását és fordítod oda a monitort. Az emberséges orvoslás mikéntjére hívtad fel a figyelmet, bár sok helyen csak az „Ülj le állam, egyes!” mondatodat emelték ki. Miről szólt a leveled?

Nem vagyok egy harcias, politikus alkat és nem is éreztem az én feladatomnak, hogy szülészszakmai szempontból állást foglaljak egy ilyen döntésről. De hiányoltam a szakmai szervezetek kiállását, ezért döntöttem így, hogy modellezem, mi a probléma.

Az orvos-páciens kapcsolatban a bizalom egy alapvetés, ami nélkül nem működik az ellátás. Ez súlyosan sérülhet, ha az orvos egy megfogalmazott etikai álláspontot képvisel az interakcióban. Pláne, ha az orvos helyett más fogalmazza meg ezt az etikai véleményt és az orvos már csak a hatalom képviselője.

Keményen küzdünk azért, hogy a nők újra meg tudjanak bízni a szülészekben azok után, ami az elmúlt 150 évben történt. És akkor bedobnak egy ilyet, hogy kérés nélkül tegyél ki valakit érzelmi zsarolásnak.

Létezik egy szakmai konszenzus arról, mi az az információmennyiség, amelyre szükség van ahhoz, hogy meghozz egy döntést. Nem azt mondom, hogy a szívdobogás nem lehet egy ilyen fontos információ, de

az, hogy kötelező, bizalomvesztést eredményez és traumatizál.

Nem lehet egy ilyen fontos kérdésről úgy dönteni, hogy a szakmai szervezet nem hallatja a hangját. A tájékozott beleegyezésnek ez a fajta értelmezése egy nagyon szűk csoport szerint állja meg erkölcsileg a helyét, nagyon nem modern hozzáállásra vall diskurzus nélkül, alapvetésként kezelni ezt.

Azt írtad, neked is az a célod, hogy kevesebb abortusz legyen, de ennek nem ez a módja. Hogyan lehet ezt jól elérni?

El kell olvasni a könyvet, meg kell érteni, hogyan történik a fogantatás. Szerintem tíz nőből egy tudja megmondani, hogyan készül a kisbaba. Meg kell érteni ezt a matekot. Nem olyan könnyű, de azért sokkal könnyebb, mint a gimis tananyag nagy része.

Tudod, van ez az aforizma, hogy a nők két dologért mindent megtesznek: azért, hogy terhesek legyenek és azért, hogy ne legyenek terhesek. Ha a nők tudják, hogy mikor termékenyek, akkor ők meg fogják oldani. Tehát információval és a felvilágosítással elérhető fogamzásgátlással lehet harcolni az abortuszok ellen.

6 dolog, amiről nőként tudnod kell Benkovics Júlia szerint: A női ciklus működésével légy tisztában, ismerd fel a saját termékeny napjaidat! Légy figyelemmel a szexuális úton terjedő kórokozókra, ismerd a biztonságos szex mikéntjét! A perinatális veszteségek fájdalmas és természetes velejárói lehetnek a szaporodásnak. A szülés sokféleképpen jó és biztonságos, nem kell megfelelnie semmilyen standard előírásnak. A legfontosabb, hogy érezd jól magad közben és légy biztonságban! A szoptatás nem genetikai örökség. Mindenkinek sikerülhet, fel lehet rá készülni. Az anyatej mennyiségét nem befolyásolja, kinek mekkora a melle, volt-e műtve, az anyukája tudott-e szoptatni: kizárólag az számít, mennyi tej fogy.

The post Tízből egy nő tudja megmondani, hogyan készül a kisbaba. Ezen is változtatna Benkovics Júlia új könyve appeared first on Forbes.hu.