Amikor utoljára beszéltünk egymással, azt hiszem veszekedtünk. Ne kérdezzék, hogy miről, mert már egyáltalán nem emlékszem rá. Valószínűleg letolt valamiért – hogy finoman fogalmazzak -, amit megírtam, vagy elmondtam, vagy amit nem írtam meg és nem mondtam el. Igen, veszekedtünk, és csak azért hangsúlyozom, mert Arató András barátom (Klubrádió), azt írja visszaemlékezésében, hogy sosem veszekedtek, annak ellenére, hogy barátok voltak. Pedig barátként is nehéz volt nem veszekedni vele. Szenvedélyes volt a politikában, szenvedélyesen működött az igazságérzete. És szenvedélyesen gyűlölte ezt a rendszert, amit mára felépített a NER. És ezekkel a NER-hősökkel vitatkozott. Azt is szenvedélyesen tette, mi több, hitt abban, hogy meg tudja őket győzni az igazáról. Mert, hogy ő mindig érvelt, és nem törődött azzal, hogy a vele szemben ülők, állók nem érvekkel hadakoznak. Ellene. Mármint ellene hadakoznak. Hogy igyekeznek megsérteni, megalázni, ahogy ezt teszik ezt most is, immár a halálában.

De akárhogy támadták, és próbálták elvenni tőle az elvehetetlent, Vágó Pista beleégette személyiségét az emberekbe. Nagyot és egyedit alkotott televíziós személyiségként, nem véletlen érdemelte ki a kvízmester titulust, de – merem állítani – nagyot alkotott politikusként is. Éppen azzal a szenvedéllyel, azzal az elkötelezettséggel, amelyről fentebb már beszéltem. És ez, a politikusi léte váltotta ki a kormánypártiak indulatát. Nyilván pontosan tudták: amit Vágó mond, tesz, arra odafigyelnek. Márpedig az így, már egyébként is meglévő nimbuszát mindenképpen le akarták rombolni. Ő pedig beleállt ebbe a harcba; ki tudja belül mit érezhetett a sok-sok mocskolódás nyomán. Bármi is történt, bármit is tettek ellene, megőrizte kultúrlény mivoltát. Hiszen az volt. Tessenek csak megnézni közösségi oldalát; nem sérteget ott sem. Mellesleg kevés olyan közszereplőt ismerek, aki ily gyakran és ennyire tudatosan használta a Facebookot. A halála előtti napokon is számtalan bejegyzése olvasható, a leginkább most az ellen tiltakozott, hogy Ferenc pápa látogatását az Orbán-rezsim igazolásaként használják. Indulataiban mindig fiatal és művelt maradt; nem a vegyészmérnök szólt belőle, hanem a sok nyelven beszélő széles körben tájékozott ember. Hogy emellett, még a saját oldalán is néhányan elfogultnak tartották. Lehet. De jobb, ha azt írjuk: következetes. A táborát szinte feltétel nélkül támogató. Ami nem egyenlő az elvtelenséggel. Hirtelen jött halála döbbenetet keltett. És aki csak egy kicsi emberséget érez magában, főhajtással emlékezik vissza rá. Aki meg nem teszi, azokra úgy kell reagálni, ahogy Vágó Pista tenné: előbb egy figyelő, szigorú tekintettel, utána egy keserű sóhajtással, végül egy Facebook-bejegyzéssel.

Vágó István nyomot hagyott maga után akár televíziós újságíróként, akár politikusként, közéleti emberként. Ez a nyom, amit meg fogunk őrizni.