Az Egri Bikavér hallatán egészen a kilencvenes évekig még egy tanninos, szájpadlástapasztó, egyszerű nedű juthatott eszünkbe, amit kólával kevert VBK-vá – vadásszá, bokszossá, leóvá, ciberévé – a jellemzően egyetemista és főiskolás fogyasztó. A borvidék két évtizedes kitartó erőfeszítése nyomán ma már a bikavér többségében egy kiváló házasítás, amelyben a fajták a legjobb arcukat hozva, s a termőhelyek egyediségét megvillantva elegáns, gyümölcsös, hosszan lecsengő, izgalmas ízeket mutatnak.