Szakértők szerint nem sok áramfaló adatközpontot bír már el a világ. Tom De Greef, az Eindhoveni Műszaki Egyetem szintetikus biológiával foglalkozó professzora szerint nagyjából három év rendelkezésünkre, hogy az internetfelhasználók által előállított adatokat tárolására hatékonyabb módszert találjunk fel – írja az Interesting Engineering.

A holland egyetem kutatói régóta dolgoznak azon, hogy a jövőben DNS-en lehessen tárolni az adatainkat. A dezoxiribonukleinsav kapcsán régóta tudni lehet, hogy egy szervezet összes genetikai információját képes eltárolni, így kiváló megoldásnak tűnik a hétköznapok során keletkező adatok tárolására. Már évtizedekkel ezelőtt is felmerült ennek a gondolata, végül a Harvard kutatói 2012-re jutottak el addig, hogy egy 52 ezer szavas könyvet mentettek így el az utókornak.

A kutatás szerint egy gramm DNS-re nagyjából 1,29 petabájtnyi (1 280 000 GB) adat fért fel ekkor.

Az előző évtized elején viszont még számos korlátja volt a kutatásoknak. Azóta viszont sokkal hatékonnyabbá és skálázhatóbbá vált az eljárás, bár problémák így is adódnak szép számban. Az adatok DNS-re kódolása, és az információ visszanyerése is komoly erőforrásokat igényel, ami nagyon drága energiatárolási megoldássá tenné ezt. Ráadásul a jelenlegi adatleolvasási módszer, az úgynevezett polimeráz láncreakció (PCR) komoly hibákhoz vezethet, és általánosságban elmondható, hogy minden leolvasás rontja a DNS minőségét.

Mi lehet a megoldás?

A holland kutató és csapata ezért egy új megoldással rukkolt elő: tanulmányukban egy termikusan korlátozott PCR-módszert javasolnak. A szakemberek fehérjékből és polimerekből álló mikrokapszulákat hoztak létre, amelyek egyenként kapcsolódnak rá a DNS-en tárolt adatfájlokra. A tervezés során a túlmelegedés problémájára is gondoltak: a mikrokapszulák 50 Celsius-fok feletti hőmérsékleten automatikusan lezáródnak.

Ez lehetővé teszi, hogy a leolvasási folyamat minden egyes kapszulában egymástól függetlenül történjen, így leszűkítve a hibalehetőségeket. A tervek szerint amennyiben a hőmérséklet normalizálódik, az eredeti fájl továbbra is a kapszulához kapcsolódik majd, azonban a másolt fájl leválik arról.

Az eddigi tesztek igencsak ígéretesnek tűnnek: Tom De Greef szerint három olvasás után 0,3 százalékos adatveszteségnél tartanak, szemben a jelenlegi módszer 35 százalékával.

És hogy miért lenne fontos ez a fejlesztés? Azért, mert az adatközpontok elképesztő mértékű földterületet emésztenek fel, és még súlyosabb villamosenergia fogyasztást produkálnak. Ráadásul a szervereket időközönként cserélni kell, azok élettartama csupán évtizedekben mérhető.

A DNS azonban kevés helyen képes rengeteg információ tárolására. Ha például elérnénk, hogy egy gramm DNS 215 millió GB adatot el tudjon tárolni, akkor akár az emberiség által előállított eddigi összes adat is elférhetne egy nagyobb szobányi területen.

The post Hamarosan DNS-re cserélhetjük a pendrive-unkat first appeared on 24.hu.