A magyar vendéglátás-történetben tátong egy nagy fehér folt vagy inkább fekete lyuk: soha nincs szó a „közkatonákról”, akik iskolákban, kórházakban, szegényházakban, kaszárnyákban, börtönökben „szolgálva” teremtették meg a gyerekek és a felnőttek tömegeinek mindennapi étkezést.