Egy piacosított médiavilágban természetesen nem döntheti el egy kisebbség, bármilyen műveltnek képzelje is magát, hogy milyen hangütésű, mélységű írások jelenjenek meg az újságokban, milyen kulturális és háttérműsorokra lenne szükség a televíziókban. Ugyanúgy, ahogy a demokráciának nevezett, piacosított közéletbe, a politikai erőtér alakulásába sem lehet igazán érdemi beleszólása. A néző- és szavazatszám-vadászat a többség igényeire épül. Amely általában kevéssé tájékozott, a munkamegosztás és a szelektív oktatási rendszer kifelé szorítja a művelődésből. Felmerülhet persze, hogy a médiának feladata lenne javítani az arányokon, és növelni a reflektív szemléletű, a társadalmi-politikai történéseket mélyebb összefüggésekben látni/átgondolni képes polgárok számát. Csak hát addig bizonyára csődbe menne egy vállalkozás. Vagy legalábbis annyira elrettentően hat rá a nézőszám, a megosztások, kattintások csökkenése, hogy inkább feladja igényesebb elképzeléseit. Pedig a többség visszajelzéseire, alacsony érdeklődésére másképp is lehetne reagálni. Hiszen talán a minőséggel van a baj. Vagy jó az irány, de nem sikerült megtalálni a szélesebb rétegeket is megszólító hangnemet.