A megkapóan egyenszabású nyugati háborús narratívában az egyik legzavaróbb elütő hang mindvégig Henry Kissingertől, az amerikai stratégiai gondolkodás nagymesterétől származott. A századik életévét betöltő volt külügyminisztert ezért aztán hol szenilisnek, hol lelketlen cinikusnak bélyegezték a külpolitikát mozgalmárságként felfogó vélemény-komisszárok. Olyan életúttal, mint az övé, persze nem valószínű, hogy ez különösebben szíven ütné. Miként legfrissebb írásaiból is kiderül: világlátása egy összefüggő, észszerű teljesség. Aminek részleteivel, vagy akár egészével vitatkozni nyilván lehet, de jellemzően csak racionális érvekkel. Az üres frázisok, erényfitogtató pózolások, „jólgondolkodó” közhelyek ugyanis elpuffognak mellette.