A történelemből ismert a diktátorok azon kommunikációs gyakorlata, hogy a hatalmukba kerített társadalmak tagjai előtt elhangzott beszédeik lényege „a szerepcsere”. A szerepcsere, ami annyit jelent, hogy a hatalmat visszaélő módon gyakorlók az emberek számára felismerhető bajok okozójaként maguk helyett keresnek és nevesítenek létező, vagy csak kitalált felelősöket, akikkel szemben vagy csak verbálisan, azaz szavakkal hirdetnek harcot, vagy – mint Orbán Viktor – formálisan is gazdasági-, politikai, vagy akár – mint Vlagyimir Putyin – katonai konfrontációt  erőszakolnak ki.

Orbán Viktor tehát nem egy kiemelkedően nagy, épp ezért kiismerhetetlen machinátor. Orbán kommunikációjának stratégiája, célja egyszerűen felismerhető lenne, ha a társadalom többsége képes lenne elképzelni magát a mérhetetlen hatalomvággyal és az erkölcs – a bűnelkövetéstől visszatartó erő – teljes hiányával rendelkező egyén szerepébe. Éppen ezért képes a gonosz, nevezzük Orbán után szabadon: a „vírus” hosszú időn át mérgezni, bekeríteni a társadalmat, mert az emberek a gonosz tetteire megpróbálnak az elfogadott társadalmi normák között magyarázatot találni. Márpedig, ha a méregnek elég hosszú időt adunk, ha hosszan keressük a gonoszban a jót, akkor a társadalmat fenyegető vírus képes felülkerekedni.

Érdemes Orbán beszédei közül egymás után meghallgatni a 2022. július 23-i Tusnádfürdőn tartott szónoklatát, majd a 2023. május 4-én, a CPAC Hungary megnyitójaként elhangzott gondolatait, végül pedig a néhány nappal később Veszprémben, az Európa Kulturális Fővárosa ünnepségén mondottakat.

Már a tusnádfürdői beszéd is egy új mérföldkövet jelentett Orbán kommunikációjának önkontroll nélküliségében. A magyar miniszterelnök beszédében a személyiségzavar minden jellemzője már ekkor is egyértelműen kimutatható volt, amikor a nem létező nyugati nemzetállamokról (poszt-nyugat) fejtegette a véleményét. A személyiségzavar még nem betegség, hanem az elfogadott társadalmi életvitellel össze nem egyeztethető személyiségvonások szélsőséges, általában fokozottan rugalmatlan összessége – az alkalmazkodó-képesség hiányát jelenti. Ugyanakkor tény, és erre is jó lenne odafigyelni, hogy a személyiségzavar gyakran előszobája lehet olyan pszichés betegségek kifejlődésének, amelyek ezt követően már betegségtársulásként együtt, egymást felerősítve jelentkeznek az egyénnél.

A három beszédet együtt meghallgatva, számomra igazoltnak látszik, hogy Orbán Viktor (Magyarország miniszterelnöke) esetében már túljutottunk az előszobán, már igencsak bent vagyunk a nappaliban. Orbán nyitóbeszéde a CPAC Hungary konferencián egyrészt igazolása a diktatúrák vezetőinek hagyományos kommunikációs stratégiájának; az ellenségkép keresése és a velük szembeni harc fontosságára való felhívás oly módon, hogy az előadó az egyes cselekmények elkövetőit felcserélve jelöli ki a jót és a gonoszt. Másrészt, a beszéd felismerhető bizonyítéka volt Orbán személyiségzavarának, amely immár pszichés betegség jeleivel is társul.

Orbán a beszédében kiemelte, hogy „A mi szabadságharcunk azért lett fontos a nyugati világ számára, mert kiderült, hogy nem csak Magyarországot támadták meg, hanem a szabad világ minden nemzetét.”. Ezt követően igaza van, amikor azt mondja, hogy „Ma egy inkubátorprogram vezetőjeként jelentem Önöknek, hogy mindannyian támadás alatt állunk, Európában éppen úgy, mint Amerikában.”, csak épp a támadót és a megtámadottat cserélte fel. A CPAC Hungary konferencia résztvevői ugyanis nem csupán, sőt nem is elsődlegesen az orbáni klán magyarországi tagjai voltak, hanem számos önkényuralom alatt álló ország vezetői, illetve volt vezetői, valamint regnáló demokráciák olyan szélsőséges ideológiát valló, a hatalomvágytól túlfűtött aktív, vagy már visszavonult politikusai, akik a demokratikus berendezkedésű hazájukban, bár szeretnék, de nem tudják kiélni saját vágyaikat.

A szerepcsere ezúttal is abban testesült meg, hogy miközben Orbán a konferencia résztvevőit a szabad világ védelmezőiként, az őket a hatalomtól távol tartó nyugati társadalmakat a szabad világ ellenségeiként mutatta be, a valóság éppen mindennek a fordítottja. Orbán maga, illetve a rendezvényen résztvevő szélsőséges csoportosulások reprezentánsai valóban az emberi jogok elsőbbségére építő szabad világ legkártékonyabb, és a szabad világot valóban gyakran eredményesen támadó, fenyegetve mérgező társadalmi és (Orbán után szabadon) biológiai vírusok megtestesítői. Orbánnak tehát abban igaza van, hogy általában a szabad világgal szembeni „támadás nem gazdasági természetű, egy biológiai fegyverrel van dolgunk. Egy vírustámadást indítottak ellenünk."

Orbán a magyar társadalmi berendezkedést 2014 óta „illiberális államként” nevesíti. Márpedig, ha abból indulunk ki, hogy Orbán szerint Magyarország a „szabad nemzetek” egyik példaképe, azaz nem értelmezhetjük az illiberális szót annak eredeti tartalma szerint sem „nem szabadelvűnek”, sem „ál-szabadelvűnek”, akkor csakis az előremutató, liberális felfogást továbbfejlesztő „progresszív liberális” kifejezéssel lehet azonosítani Orbán felfogásában a magyar nemzetet. Orbánnak tehát abban is igaza van, hogy „Ezt a vírust a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki”, azaz Orbán Magyarországán, Orbán laboratóriumaiban 2010 és 2023 között.

Magyarország szabad nemzeti létével szemben egy biológiai vírust lehet nagy biztonsággal azonosítani. A vírus legegyszerűbb azonosítója: „Orbán 10–23”! Abban is igaza van Orbánnak, hogy „ez a vírus nem kiszökött, ezt kitenyésztették, szaporítják és terjesztik az egész világon.”.

Orbán, a 2002-es parlamenti választások elvesztését követően tudatosan készült az ismételt hatalomra kerülésére, melynek első céldátuma 2006 volt. Ennek sikertelensége után, tanulva az elhibázott 2006-os Fidesz-KDNP kampányból, az orbáni laboratóriumok a 2010-es választásokra már más, teljesen új vírusvariánsokkal készültek. A magyar társadalom számára csak 2010-ben váltak felismerhetővé az orbáni laboratóriumok első igazi vírusvariációi.

Ezek közül, a teljesség igénye nélkül emlékezhetünk vissza az orbáni bűnszervezet anyagi hátterét tovább erősítő intézkedésekre, a vírus által végleg bekebelezett háromezer milliárdnyi magánnyugdíj-megtakarításunk elvesztésére, amelynek veszélyre korábban senki nem gondolhatott. Elképzelhetetlen volt a 2010-es hatalomváltás idején is, hogy Orbán és bűnszervezete a hatalom birtokában meg meri fenyegetni az állampolgárokat azzal, hogy ha nem adják át önként a saját vagyonuk részét képező nyugdíj-megtakarításaikat, úgy lemondhatnak az állami ellátásról. Kiben merült volna fel addig (ma már mindenki valószínűnek tartaná), hogy az Alkotmánybíróság létszámának átalakításával, és Orbán-hű alkotmánybírák kinevezésével az Alkotmánybíróság el fogja fogadni azt az ígéretet, hogy a zsarolással elvont megtakarításokat majd valamilyen, a későbbi időben kidolgozásra kerülő egyéni nyugdíjszámlákra vissza fogja majd helyezni az Orbán kormány.

Kiválóra sikeredett a Rogán Antal vezette laboratórium vírusvariánsa, a média feletti, gyakorlatilag kizárólagos befolyás megszerzését és központi vezérlését szolgáló változat is.

Nem késlekedett Orbán a hatalom biztosítása érdekében a jogalkotás feletti kizárólagos hatalom megszerzésére kifejlesztett vírus saját laboratóriumból való kiszöktetésével sem, melyben komoly segítséget nyújt Orbánnak a laborvezető Varga Judit is. Nevezzük a nevén a labort, amely előbb az Igazságügyi Minisztérium nevet viselte, de mára már karmelita kolostor a hivatalos neve, tekintettel a több, mint nyolcéves rendeleti kormányzásra. Különösen fontos dátumok e körben: Magyarország Alaptörvényének 2011. április 25-i egyoldalú kihirdetése, majd 2013. március 25., az Alaptörvény 4. módosítása, amely elvonta az Alkotmánybíróságtól azt a jogot, hogy az orbáni szavazógéppel az Alaptörvénybe emelt jog tartalmi elfogadhatóságát vizsgálhassa.

Nem kellett sokat várni, hogy Orbán vírusvariánsa elkezdje bekebelezni a hatalom kontrolljának is tekintendő bíróságokat és a bírói testületeket, melynek eredményeként ma már nem beszélhetünk független bírósági rendszerről hazánkban.

Ahogyan Orbán mondta a CPAC konferencián: „(...) ezek mind csak variánsok. Ugyanannak a vírusnak a variánsai.” Lázár János laboratóriuma éppen most dolgozik azon a víruscsoporton, amely az autópályáink, egyetemeink, vagy a 4iG-vírus telekommunikációs falánksága után bekebelezik majd a Liszt Ferenc Repülőteret, a MÁV-Volán csoport vagyonát. Pintér Sándor laboratóriuma a fegyveres testületek után megkapta az egészségügy és az oktatás kivéreztetését szolgáló víruskutatást, mint feladatot. „Ezek mind csak variánsok”, példák, melyek sora immár végeláthatatlan.

Semmiképpen ne feledkezzünk meg Orbán azon kijelentésének valós veszélyéről sem, hogy bár Magyarország európai mércével nézve is kis ország, de Orbán laboratóriumai, élen a Szijjártó Péter által vezetett Külgazdasági és Külügyminisztérium laboratóriummal, évek óta vírusvariánsok átadásával próbálnak politikai szervezeteket, befolyással rendelkező politikusokat segíteni számos országban azzal a céllal, hogy az orbáni ordas eszmék terjedjenek el az egész világon. Csak példaként emelem ki a francia szélsőjobb vezéralakja, Marine Le Pen támogatását, Azerbajdzsán diktátorának segítését, a Türk Tanács közpénzből való támogatását, benne Erdoğan török diktátor segítését, most éppen a török választásokon, feláldozva a magyar-svéd kapcsolatainkat. De ide tartoznak Donald Trump és az USA szélsőséges jobboldali szenátorai magyarországi konferenciájának, és az Egyesült Államokon belüli rendezvényeinek, médiamegjelenéseinek közpénzeink felhasználásával való támogatásai is.

Mindenkit érintő kérdés azonban, hogy létezik-e hatásos vakcina e károkozóval szemben.

Én határozottan hiszek benne, hogy az egyének esetében már ma is, és mindenki számára részleges immunitást jelenthet, ha az egyén megtanulja megérteni Orbán gondolkodását, cselekedeteit. Minden diktatúra legfőbb ellensége a gondolkodó ember. Nem véletlen, hogy Orbán minden hatalmi eszközt bevet annak érdekében, hogy korlátlanul uralja a magyar oktatásügyet, az óvodától az Akadémia képzési, kutatási rendszeréig. Mert igazolható tény, hogy akik képesek tisztán felismerni a vírus (értsd: Orbán) céljait, gondolkodását, azok számára sokkal hosszabb és hatékonyabban kihasználható felkészülési idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy saját környezetükben csökkentsék a vírus által okozott károknak az egyénre gyakorolt hatását. Saját Facebook szakértői oldalamon (palotas.janos.szubjektiv) gyakran napi bejelentkezéssel ebben próbálok meg segítséget nyújtani az oldal közel ötvenezer követőjének.

Igaz, az egyén részleges védettsége még kevés ahhoz, hogy a Covid-19 járvány alatt oly sokszor hallott úgynevezett nyájimmunitást, vagy nevezzük inkább „társadalmi szintű védettség kialakításának", a magyar társadalom elérje. Ez azonban a járványok első szakaszában mindig így van. Ugyanakkor az emberiség léte a bizonyíték arra, hogy az ember minden kóros járványt képes legyőzni, általában akkor, amikor a társadalom többségében egységessé érik annak felismerése, hogy káros járvány van, és ezért egységes akarat alakul ki a járvány leküzdésére, és ebben a társadalom minden csoportja, szegmense összefog.

Miközben magam is türelmetlen vagyok, tudom, hogy az egységes társadalmi akarat, fellépés kialakulásához idő kell, és nem is kevés. Türelmetlen vagyok, mert látom, hogy 2022-es választást megelőzően – számos, a végső eredménytelenségben is jelentős szerepet játszó hibával ugyan, de – beindult egy pozitív, a társadalmi összefogás irányába mutató folyamat, amely azonban mára rossz irányba fordult. A jelentős társadalmi háttérrel rendelkező csoportok, mozgalmak, civil szervezetek, szakszervezetek, munkaadói szervezetek, parlamenti és parlamenten kívüli pártok a szélrózsa minden irányába inkább néznek, mint egymásra. Pedig én konokul vallom, hiszen ez történelmi tényeken alapuló tapasztalat, hogy a vírusokat vagy egy másik vírus szorítja vissza, amitől nem kerülünk jobb helyzetbe, vagy a társadalmi immunrendszer minden tagjának közös, egy irányba mutató fellépése – amit én egy „új ellenzéki kerekasztal” képében igyekszem felmutatni. Ez egyszer, 1990-ben már sikerre vitte Magyarországon a térségben elsőként és mintaként a rendszerváltást. És ebbe a körbe tartozott az 1990-es ún. taxisblokád társadalmi összefogása és sikere is.