Akik azt gondolnák, hogy lájkvadász, idilli életet élünk, ami tele van fogpasztareklám-mosollyal és tanítható konfliktusmegoldó panelekkel, azoknak most szólok, hogy ennél nem is tévedhetne nagyobbat. Úgy fogalmazhatnék a legegyszerűbben, hogy a mi boldogságunknak is megvannak a maga nemes tövisei, és nem mindig a pasztorálok vagy a szonettek nyelvén szólal meg. Van itt bizony próza és abszurd is dögivel. A nagy kérdés persze most is az: mit lásson ebből a gyerek? Mi a jobb, ha a nem kis fegyelemmel fenntartott cukormáz mögött veszekszünk, amikor nem hallja, mert épp iskolában van, vagy nyíltan vállaljuk, hogy egy házasságban nem mindig csókokból fonják a kerítést, és ahol szerelem van, ott néha harag, düh és sértegetések is bekerülnek a menübe?