Nagyapáink idején az a balatoni bor, amit nem adtak el augusztus 20-áig a turistáknak, gyakorlatilag kárba veszett. Megitta a család, elvitték a rokonok, de hasznot nem termelt. Ezért is „rögzült a Kádár-korszak” szőlőtermelői, borászai fejében az a tévhit, hogy csak könnyű, gyümölcsös, fehér, egynyári borokat lehet eladni a térségben. Ehhez képest ma a borvidéken ezeken túl jócskán vannak már hordóban érlelt, magasabb alkoholtartalmú, testes, zamatos fehérek és vörösök, s a nyári szezon jelentősége is valamelyest csökkent, hiszen ősszel és télen is akadnak, akik egy jó bor, egy jó borászat kedvéért elutaznak Somlóra, a Szent György-hegyre, Balatonfüredre, Sümegre vagy Csopakra. Igaz, kevesen. A balatoni bortermelőket eközben egyre jobban fenyegeti a klímaváltozás veszélye. Már 20-25 évvel ezelőtt lépniük kellett volna, hogy megváltoztassák a fajtákat, a művelődési módot, de nagyon kevesen tették ezt meg.