Az átlagemberek mesterséges intelligenciához (MI) fűződő viszonya – János esztergomi érsek „Gertrudis megölésére” vonatkozó és a vesszőkkel ellenkező értelművé formálható mondását átköltve – valahogy így jellemezhető: „A mesterséges intelligenciát alkalmazni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki támogatja én nem ellenzem”. Én személy szerint az MI használatát – ha nem is feltétel nélkül – támogatom, mivel az emberiség jelenlegi problémáinak megoldása közreműködése nélkül elképzelhetetlen. Ezt a véleményemet egyrészt arra alapozom, hogy az emberiséget fenyegető súlyos válságok csak az MI segítségével tűnnek „kúrálhatónak”. Másrészt, amikor az MI átláthatatlan veszélyeit elemezzük – jellemző módon – mindig önmagunkkal szembesülünk. Mintha csak Groucho Marx gyakran idézett mondása öltene testet: „Találkoztam ellenségeinkkel, és ők: mi vagyunk!” Vagyis, az ember által teremtett eszközöket mindig saját ostobasága és/vagy gonoszsága tette/teszi önmagára is veszélyessé.