A 33. leggazdagabb magyarnál járt a Partizán. Izgalmas beszélgetés kerekedett belőle – olyan, amiből még a kapitalista magazin is tanulhat.

Kifejezetten üdítő volt például az a felvetés egy technológiai cég 29 éves vezetőjének, hogy nem gondolja-e szükségességét egy szakszervezetnek? Ez még akkor is jogosan feltehető kérdés, ha a cégben amúgy van ESOP, vagyis munkavállalói részvényprogram. (A Monoszkóp adása itt megtekinthető.)

És igen:

érdemes kilépni a komfortzónánkból, mert sokszor ez visz el oda, hogy jobban megértsük egymást.

Az, hogy jobban értjük a másikat, nem jelenti azt, hogy egyet is kell vele értenünk. Nemcsak a kapitalizmusnak, de egy jól működő társadalomnak is erős alapja a kooperáció. Ehhez az első lépés, hogy pontosan értsük, mit gondol a másik. 

Kádár Tamás a legutóbbi Forbes listára került fel a 33. leggazdagabb magyarként, ráadásul még nincs 30 éves. Ezzel ő a magyar Forbes-listák legfiatalabb milliárdosa. Hogy ki is ő, arról a listánk közlése után írtunk. (Fun fact: a Monoszkóp műsorvezetője, Tóth Jakab és alapítótársával együtt maga Kádár is szerepelt korábban a sikeres fiatalokat bemutató Forbes 30/30 összeállításban.)

Seon-alapító: „Ha valaki azért kezd bele, hogy gazdag legyen, annak biztosan nem fog sikerülni”

Jelenleg a legnagyobb részvényese a SEON Technologiesnak, az online csalásmegelőzési startupot Jendruszák Bencével indították el. A legutóbbi tőkebevonásuk után, a befektetők értékelése alapján a cég értéke elérte az 500 millió dollárt. Ahogy a műsorban Tamás el is mondja – és ahogy azt a Forbesban mi is mindig jelezzük a listáinknál – a kimutatott vagyon a legtöbb esetben a cégértéket jelenti. Ez tehát nem a bankszámlán lévő összeg, hanem a SEON értéke, korrigálva Tamás tulajdonrészével. 

A Partizán-adás egyik gyengesége, hogy az üzleti adatokat nem értették a szerkesztők és Tóth Jakab riporter. Az árbevételhez hozzáadni a saját tőkét és a kötelezettségeket, majd a holdingcég saját tőkéjét értelmetlen és értelmezhetetlen. Ezt megfeleltetni a Forbes vagyonbecslésével, pláne az.

Az interjú közben felvillanó bejátszás azt a látszatot kelti, mintha ezek összeadásából a cég eredménye vagy jövedelmezősége kiderülne.

A műsorban mutatott feladvány. Forrás: Partizán / Monoszkóp

Nekünk természetesen az is fáj, hogy a sok munkával, szakértelemmel, tanácsadók bevonásával kiszámolt vagyonbecslésünkről azt a látszatot kelti a riporter, mintha komolytalan számmisztika volna. Nem az. A Monoszkóp adását ezzel együtt is ajánljuk és bőven megéri megnézni.

A SEON esetében a becslés alapja egy megvalósult üzlet, ahol a piac – a legutóbbi tőkebevonásukkor – beárazta, mennyit ér a cég. Startupok esetében nem működik az az EBITDA-alapú megközelítés, amit más, jellemzően termelő társaságok esetében használunk. Ahogy a listánkban is közöltük, a SEON esetében a legutóbbi befektetői döntés volt a meghatározó. Hogy a cég fejlődése és a piaci környezet igazolja-e ezt az árazást, az ki fog derülni a következő évben, a következő listánk elkészítésekor, de az biztos, hogy komoly befektetők több millió dollárért már tulajdonrészt vettek a cégbe, mert ők annyira hisznek ebben az árazásban.

A vagyonbecslés alapja a legtöbb esetben az, hogy mennyi pénzt kapnának a tulajdonosok, ha eladnák a cégeiket. A becsült vagyon tehát főleg a tulajdonolt gazdasági társaságok ára összeadva. 

Az ár különleges dolog: egyetlen számba sűrűsödik rengeteg információ.

Bele sem gondolunk, ha a boltban a polcról egy csomag nápolyit leemelünk, hogy annak az árában ott van a beszállítói lánc, az elérhető hozzávalók, az, hogy azok milyen messziről beszerezhetők, mennyi a benzin ára, hiszen a készterméket is szállítani kell – vagy éppen az, hogy a konkurensek milyen árazással jöttek éppen ki vagy fut-e az adott terméknek hirdetése valahol. Rengeteg komplex rendszer, amely külön-külön egy-egy számra redukálódik – és egy szám mindenek felett, amely megpróbálja ezeket egybeolvasztani. Ez az ár. 

Egy cég „ára” még ennél is komplexebb. Sokfajta megközelítés létezik, hogyan érdemes kiszámolni. Mi a Forbesnál a következetességet és a transzparenciát kiemelten fontosnak tartjuk. Amikor azt mondjuk, hogy megmutatjuk az 50 leggazdagabb embert, akkor egészen a bíróságig megyünk, hogy ezt a vállalásunkat teljesíteni tudjuk. Bevállaljuk annak kockázatát is, hogy a lapot visszahívják, ahogy az történt pár évvel ezelőtt amikor a Hell tulajdonosai pereltek be minket. Azóta egyébként az Adatvédelmi Hivatali is megerősítette (a számunkra nyilvánvalót), hogy egy üzleti magazinak joga van ilyen listákat összeállítani.  Amikor azt mondjuk, hogy megmutatjuk az 50 leggazdagabb embert, akkor igyekszünk ennek a vállalásnak megfelelni – és minden körülményt bemutatni az olvasóknak.

Idén az is kiderült, hogy ez listák esetében egyedi gyakorlatnak számít a magyar piacon. A Forbes-listákon nincsenek hirtelen eltűnő személyek és nincsenek hirtelen újra felbukkanó szereplők. 

Már csak emiatt is élmény volt Kádár Tamás és a vele készült interjú. Válaszolt a kényelmetlen kérdésekre.

Beengedte a stábot egy kicsit az életébe is, ahol megmutatott valamit annak kulisszáiból, hogy mire elég, ha valaki piaci alapon, önerőből, tehetségből és szorgalomból építkezik.

Van, aki sután, zavartan vigyorogva sétál be a zsákutcába, ha levideózzák a Lamborghinije mellett – és van, aki kötetlenül, fenntartások nélkül válaszol minden kérdésre a saját medencéje partjáról, mert tudja, érzi vagyonát nem kell szégyellnie. Sőt az akár inspiráló is lehet másoknak.  

A gazdaglista nem a számok miatt fontos. Egy bizonyos koordináta rendszerben mutatja meg, kik vannak „legfelül”, kiknek „sikerült”. A legfontosabb az, hogy megismerhető-e, hogy ezek a szereplők milyen úton jutottak erőforrástöbblethez.

Kádár Tamás attitűdje azt üzeni, hogy az út nemcsak hogy megismerhető, de mindent kész megadni azért a környezetének, hogy csinálják utána – vagy csinálják jobban, mint ő.

Borítókép: Kádár Tamás a Forbes egy korábbi rendezvényén. Fotó: Fekete Csaba

The post Mi történik, ha beengedi a Partizánt a medencés villájába a legfiatalabb magyar milliárdos?  appeared first on Forbes.hu.