Salzburgról azt mondják, hogy a legmediterránabb város az Alpoktól északra. A 16. században a velencei építész, Vincenzo Scamozzi, majd a követője, a vernai Santino Solari kapták a megbízást, hogy alakítsák át a sókereskedelemből meggazdagodott város arculatát. Jó munkát végeztek, a templomtornyokkal és kupolákkal teli óváros 1996 óta az UNESCO Világörökségének része.

231 kg. Ennyivel kevesebb szén-dioxid került a levegőbe azzal, hogy autó helyett a vonatot választottam. Ezen tűnődöm a vasúttársaság vendégszeretetét élvezve, na meg azon, hogy milyen profin felépítették a kínálatot. Részletesen elemzik, melyik alapanyag honnan érkezett a büfékocsiba, van márkázott töltőkábel, de az abszolút kedvenc az ÖBB Schienenbienen. Ezek a méhek „aus ganz Österreich”, egész Ausztriából gyűjtik a sínek mentén a biominősítésű virágmézet, amit aztán a vonaton csurgathatunk az alpesi gyógynövényekből készülő teába. Valahol itt indul a körforgásosság.

Salzburg budapesti szemmel nézve azért ideális célpont, mert bár 550 kilométerre fekszik, még sincs távol: 7 óra előtt pár perccel szállok vonatra Kelenföldön, és 12 óra után nem sokkal már a Steinterrasse nevű helyen ülök egy proseccóval.

Jó kilátások

A helyszín az 1924-ben nyitott Hotel Stein tetőterasza, és az egyik legjobb pont a várossal való ismerkedésre. A lábunk alatt a gyors sodrású Salzach folyó, szemben a vár, és ugyan egy nagyvárosban vagyunk, légvonalban talán kétszáz méter sincs egy reklámfilmekbe illő legelő. Az egész városban, de ezen a tetőteraszon legalábbis biztosan érezni, hogy micsoda tőkeerő koncentrálódik Salzburgban, ezekre a zöld foltokra mégsem mint potenciális építési területre tekintenek, és nem épülnek hotelek sem a fél hegy lebontásával. A teraszra egyébként érdemes foglalni, szombat délben különben lehetetlen itt helyet kapni – és

nem a turisták miatt, mindenütt helyiek ülnek.

Ha a Steinterrasse kilátása érdekes, az M32-é egyenesen lenyűgöző. A kortárs művészeti múzeum, a Museum der Moderne több épületben is működik, a legnagyobb a Mönchsbergen található (a Salzach másik oldalán, átellenben a Hotel Steinnel). A modern betonkubus tágas teraszán működő M32 napközben egy bátran ajánlható étterem, este inkább elegáns bár, ami szombat este az éjszakai élet egyik gravitációs pontja.

Délben, feltűrt ingujjban ülök a teraszon, kicsit már sok is a napsütés. Ha jobbra nézek, a távolban havas hegyek, alattam a város, szemben zöld legelők és a Gaisberg. A hegyre több túraútvonal is vezet, de a siklóernyőseiről igazán ismert: nyáron nehéz úgy felpillantani, hogy ne köröznének a csúcsa felett. Bátrabbak bevállalhatnak egy tandemugrást, kevésbé bátrak egyszerűen csak sétáljanak föl.

Cipő, esernyő, sör: családi vállalkozások mindenütt

„Minden cipőnk kézzel készül” – mondja Markus Bauer, a Schuhwerk tulajdonosa és ügyvezetője. A Wiener-Philharmoniker-Gasse 3. alatt járunk, a belváros kellős közepén, a Kollegienkirche árnyékában. Mellettünk egyik oldalon a Salzburg Salz sóboltja, másik oldalon egy modern művészeti múzeum. 

A Schuhwerk egy családi vállalkozás, mindössze három városban, Salzburgban, Grazban és Innsbruckban van üzletük.

A jó cipőkhöz két alapvetés szükséges: minőségi bőr és 250 mozdulat. A cipők így nyilván drágábbak, de nem megfizethetetlenek. Markus szerint egyáltalán nem csak az idősebbek hordanak elegáns cipőket, a klasszikus cipők kultúrája visszatérni látszik Ausztriában. „De a magyar cipőkészítők is jól ismertek, több kiváló mesteretek is van” – mondja.

A Getreidegasse évszázadok óta a kiskereskedelem központja.

A város egyébként olyannyira büszke a tradicionális családi vállalkozásokra, hogy külön menüpontot találunk a város hivatalos oldalán, ahol csak ezeket gyűjtik össze. Pékek, szűcsmesterek, likőrgyártók, cukrászok és szabók. Van köztük olyan család, aki hat-hétszáz éve dolgozik ugyanabban az üzletágban. „Nem számít, hány évszázados: megőrizni a régit, ez a fontos Salzburgnak.”

Alois Kirchtag például 1903-ban nyitotta meg napernyő és esernyőüzletét a Getreidegassén, családja pedig tovább örökölte a hagyományt. A Sonnen- und Regenschirmgeschäftes Alois Kirchtag fő terméke ma is a kézzel készült, csúcsminőségű esernyő, de találunk náluk kesztyűt, sétabotot, és régi ernyők javításával is foglalkoznak. Érdemes benézni hozzájuk, kevés ilyen műhelyt találni egész Európában.

Talán meglepő, de családi vállalkozásként működik a nálunk is ismert Stiegl sörmárka is. A főzdét 1492-ben alapították, és mintegy százhúsz éve a Kiener család birtokában áll. A főzde ma Salzburg Maxglan nevű városrészében áll, és mintegy 750 főnek ad munkát. Ez a város tíz sörfőzdéjének egyike, egyben a legnagyobb egész Ausztriában, ami máig családi kézben van. 

Néhány dolog, amit nem érdemes kihagyni Salzburgban

Várkör-séta

Akár a siklóval (Festungsbahn), akár gyalog kapaszkodunk fel, a vár és az innen félkörben induló sétaútvonal megér egy órát, akár a modern művészeti múzeummal egybekötve. Nappal népszerű program, de éjszaka, a teljesen kihalt úton is érdekes élmény végigsétálni rajta. 

A vár alatt a Festungsbahn alsó megállója mellett terül el a Friedhof St. Peter, azaz a történelmi keresztény temető, amit a mai napig használnak. Meghitt és különleges, inkább az élet szeretetét hirdető kert ez, ahol a helyi szokásoknak megfelelően a sírokra virágokat ültetnek. A belváros felől érdemes ezen keresztül átsétálni a siklóhoz (a katakombákat viszont nyugodtan kihagyhatjuk, ha nincs sok időnk).

Musik zu Mittag

A dómban nem kevesebb, mint hét orgona található. A vasárnapokat leszámítva minden nap, pontosan 12 óra 4 perckor, a harangjáték után koncertet adnak. A két orgonista koncertje általában 25 percig tart.

Hidak és gyaloghidak

Nem csak nem érdemes, nem is nagyon lehet őket kihagyni, ha a Salzach folyón szeretnénk átkelni. A Marko-Feingold-Steg (korábbi nevén Makartsteg) egy érdekes kiképzésű gyalogos- és biciklis híd, érdemes rajta elidőzni kicsit.

Stiegl-Brauwelt 

A sörgyár épülete a 19. századból származik, 1995 óta pedig látogatóközpont is működik benne. Nem ez a leglátványosabb sörgyár, ahol valaha voltam, de az egyik legbarátságosabb, a túra végén, az udvaron pedig beválthatjuk a jegy mellé kapott kuponokat. A konyha is kifejezetten jó, a látogatás megér egy délutánt, akár a közeli stadionnal és egy meccsel kombinálva.

Mozart szülőháza

„Ebben a szobában született Wolfgang Amadeus Mozart 1756-ban.” Nem vagyok az ország legnagyobb zeneszakértője, de a kacskaringós falú, középkori eredetű ház emeletén azért éreztem némi meghatottságot. Itt, a Getreidegasse 9. számú házában élt a fiatal Mozart családjával. A kiállításon rengeteg érdekességet megtudhatunk szüleiről, testvéreiről, kedvenc tárgyairól és hangszereiről. Korabeli leveleit is olvashatjuk.

Titkos tippünk: a Papageno Platz

Néhány négyzetméter az egész, de van itt hangulatos virágbolt, borbár és 1647-ben alapított söröző is. Utóbbi, a Zirklewirt teraszáról pont belátni a teret.

Focimeccs vasárnap délután

Az FC Red Bull Salzburg az utóbbi tíz évben olyannyira uralta, hogy már unalmassá is tette az osztrák bajnokságot, de a tehetséggondozásban a fél világ szeretné lemásolni, amit elértek. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy játszott itt Gulácsi Péter is és itt robbant be a profi futballba Szoboszlai Dominik, itt játszott együtt és kötött barátságot Erling Haalanddal, de innen indult Sadio Mané és Naby Keïta is. (Azoknak, akik megálltak a gombfocinál: ők híres játékosok.)

Bár a focimeccs nem feltétlen egy hétvégi városlátogatás kötelező programpontja, a világ minden részén érdekes élmény kilátogatni a hétvégi bajnokira, főleg, ha egy rendszeres BL-induló csapatot láthatunk játszani. (Ősszel akár egy BL-meccs köré is érdemes szervezni a salzburgi kiruccanást.)

Busszal nem is bonyolult a kijutás, a város központjából közvetlen járatok indulnak a stadionhoz. A kertvárosokon keresztül, vasárnap délután kellemesen besörözött emberek társaságában érkezem. Nem ők a kontinens leghírhedtebb ultrái, de azért van rendes szurkolás, a Rapid Wien elleni bajnoki rájátszásban egyik tábor sem marad csendben. (A két tábor nem igazán kedveli egymást.)

Maga a stadion a város Wals-Siezenheim nevű városrészében, a repülőtér közelében épült fel 2003-ban. A Schuster Architekten és az Atelier Albert Wimmer építészei, ha lehet ilyet mondani, egészen esztétikus, faburkolatú építményt terveztek. Nyugati részén áll a parkoló, ahol több az elektromos Porsche, mint a Golf, a VIP-terasz pedig inkább emlékeztet egy golfklub közönségére, mint fociszurkolókra. 

Az eredetileg 30 188 férőhelyes stadion jó hangulatú, a lelátó felsőbb részéről még a környező hegyek havas csúcsai is látszanak, de még ezen a fontos meccsen is csak a félházat töltik meg. A meccs egyébként 2–1 lett a jóval esélyesebb helyiek javára, de a bécsiek a meccs végéig nyomtak, egyáltalán nem volt lefutott mérkőzés. Ami egyébként nagyon szimpatikus, hogy

a meccsjegy mellé tömegközlekedési bérlethez is juthatunk, így a meccsnapokon egész Salzkammergut tartományból ingyen juthatunk el a stadionba.

Hol és mit együnk?

Blaue Gans

Intézmény a Getreidegasse végén. A szálláshely alapítói a velenceiekkel kereskedtek a 15. századtól kezdve, ezüstöt és más nyersanyagokat szállítottak nekik, és bort, olívát, kapribogyót, szardellát, mandulát hoztak haza. Ez a város egyik legrégebbi vendégháza, ma menő butikhotellel, Campari Bárral és tényleg remek konyhával. A beltérben boltívek, falfestmények és fa lambériák, a mosdóban Dante Isteni színjátékát olvassák fel, olaszul. Tipp: a borospince!

M32

Karnyújtásnyira a modern művészet, alattunk a város, kifinomult gasztronómia: a Mönchsberg magaslatán minden annyira egyben van, hogy tulajdonképpen kihagyhatatlan. A hegyre felsétálhatunk, de felvonóval is mehetünk, amitől csak néhány lépés az étterem.

Steinterrasse

Helyén már 1399-ben lehetett ételt és italt kapni, később sörfőzde is működött itt, jóllehet a Hotel Stein mai épülete csak a 20. században épült. 2001-ben egy salzburgi üzletember, Haythem Al Wazzan vásárolta meg, és újította fel. A tetőterasz a helyiek egyik kedvenc találkozóhelye.

Koller + Koller

Talán már meg sem lepődünk, hogy a Waagplatzon álló épületet már a 12. században említik először. Mai formáját a 18. században nyerte el. A Koller család 1969-ben vásárolta meg az épületet, és öt évvel később nyitották meg a K + K Restaurant nevű helyet. A hagyományos konyhában erősek, a rántott hús és a Tafelspitz bátran ajánlható náluk. A belső teret jó ízléssel újították fel, szépen rímmel az évszázadokkal ezelőtt épített kialakításra.

Sternbräu 

A főzde első említése 1542-ből származik.

Egy intézmény, több száz hellyel a sörkert árnyas fái alatt és a boltíves étteremben, vadászos festmények társaságában.

Kis érdekesség: az épület tetején található a város első fényreklámja, 1931-ből. Túlszofisztikált konyha helyett inkább hagyományosabb ételekre számítsunk, mint szarvaspörkölt vagy épp sült kolbászok. Sör mellé tökéletes lesz!

Városfejlesztési dilemmák és fenntartható turizmus

„Nem küzdünk ellene. Vonzóvá próbáljuk tenni a várost és együtt élni vele” – mondja Andrea Minnich, a Tourismus Salzburg munkatársa, amikor az overtourism jelenségéről kérdezem. Nem mintha a városnak hatalmas problémái lennének ezzel, mindenkinek jut elég hely, annak ellenére, hogy tavaly 6,4 millió látogató érkezett ide. Bár hétvégén nagy a gyalogosforgalom a rakpartokon és a várban,

kezelhetetlen tömegjelenetekre mégsem kell számítanunk. 

„Ez csak az újságoknak való téma. Mit jelent az, hogy minőségi turista?” Persze lehet, hogy azért sem kell aggódniuk a jelenség miatt, mert megelőzték. A turistabuszoknak például fizetni kell a belvárosi behajtásért, cserébe parkolóhelyet kapnak a külső területen, ezzel elkerülik a dugókat is. 

A szakember elmondta azt is, hogy a legtöbb utazó Ausztriából és Németországból érkezik, de nem csak erre a két piacra akarnak koncentrálni. A kulcsszó a fenntarthatóság, ezért biztatnak mindenkit arra, hogy vonattal érkezzen. (Disclaimer: a Tourismus Salzburg szervezte ezt az utat is, természetesen vonattal. A cikket előzetesen nem látták, és a tartalomba nem szóltak bele.) „Jó mixet akarunk az utazók között, ezért minden szomszédunkkal jó viszonyt ápolunk” – mondja.

Salzburg egyszerre élettel teli nagyváros, ahol minden megvan, és egy rendezett kistelepülés, ahol minden pár percre van. A város sokak számára vonzó, lakosságszáma is folyamatosan nő, csak 2011 és 2021 között tízezer fővel lett népesebb.

A lakhatás ugyanakkor egyáltalán nem olcsó, olyannyira nem, hogy sokan a határ német oldalán laknak,

és onnan járnak munkába. Talán közhely, de a határ itt tényleg olyan közel van, hogy a stadionban egy fineszes Pintér Attila-féle felszabadító rúgással a labda már a Salzach folyó túloldalán, vagyis Németországban van.

A várost közel 160 ezren lakják, de a környező területekkel együtt már jóval népesebb vidékről beszélhetünk. Ennek ellenére a városfejlesztésben arra is figyelnek, hogy ne épüljenek túl nagy tömbök, netán toronyházak. „Mindig is épültek új épületek, de csak kisebb méretben. Az UNESCO Világörökség része, egy bizottságnak jóvá kell hagynia” – budapestiként, egy toronyház árnyékában irigykedve hallgatom, hogy itt mit jelent a világörökségi státusz.

A településszerkezet, a környező területek falusias jellege miatt azonban nem mindenhol jó a tömegközlekedés, van, ahová nem is jutnak el a buszok, így sokan autóba kényszerülnek. A város tömegközlekedése főleg a trolibuszokra épül, de ezek járatsűrűsége az elmúlt években megritkult. A terv az, hogy a meglévő vasútvonalakat meghosszabbítva, a város alatt föld alá vezetve egy „minimetrót” építsenek, jelentősen javítva a tömegközlekedési kapcsolatokat. Ennek ellenére a metró kérdése erősen megosztja a kormányzatot, a helyi vezetést és a lakosságot.

A Blasiuskirche reggeli fényben, a Getreidegasse északi végén.

A tervek szerint az első szakasz a főpályaudvar és a Mirabellplatz között épülne egy kilométer hosszan, legkevesebb 207 millió euróért. A teljes projekt költsége pedig Salzburgtól Halleinig, összesen 17,6 kilométeren mintegy 1,98 milliárd és 2,83 milliárd euró között lenne (mintegy 760-1100 milliárd forint), attól függően, melyik elképzelés valósul meg és hány kilométer alagút épül. 

De ez még a tőkeerős helyi gazdaságnak és kormányzatnak is sok. A város teljes éves költségvetése 650 millió euró, vagyis a beruházással több évnyi teljes büdzsét költenének el. A vita még nem eldöntött, de a fentiek fényében egyáltalán nem biztos, hogy a történelmi óváros alatt néhány év múlva metróval is utazhatunk. De miért is utaznánk? Minden gyalogtávolságra van.

The post A nagyváros, ahol minden gyalogtávolságra van – és amit látni kell appeared first on Forbes.hu.