Útnak indult India harmadik holdszondája, a Chandrayaan-3, amely egy leszállóegységet és egy robot holdjárót juttat majd égi kísérőnk felszínére, annak déli pólusvidékére a tervek szerint augusztusban.

2023. július 14-én pénteken, magyar idő szerint 11:05-kor elindult az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) harmadik holdszondája, a Chandrayaan-3 (“Holdhajó”) a Madrastól mintegy 80 km-re északra levő Sriharikota-szigeti Satish Dhawan űrközpontból. Ez India fő űrközpontja, ami Tirupati tartományban, az északi szélesség 14. foka körül található, vagyis közel az Egyenlítőhöz, ami a legtöbb űreszköz indításához kedvező hely. A hordozóeszköz India nagy tömegű űreszközök világűrbe juttatására is alkalmas GSLV Mk.3 hordozórakétája.

Elindult a Chandrayaan-3 (ISRO)!

Az alábbi videón a Chandrayaan-3 startja részletesen is megtekinthető.

A Chandrayaan-3 elődje, a 2019-ben útnak indított Chandrayaan-2 ugyan sikeresen holdkörüli pályára állt, de sajnos a leszállóegysége és rajta a holdjáró valószínűleg szoftverhiba miatt becsapódott a Hold felszínébe (a becsapódás nyomait a NASA Lunar Reconnassance Orbiter szonda részletes felvételein meg is találták). A Chandrayaan-3 tulajdonképpen a szerencsétlenül járt korábbi küldetés programját hajtja végre.

A Chandrayaan-3 hordozórakétájának utolsó fokozatában, a leváló burkolaton belül helyezkedik el az űrmisszió három fő alkotórésze (BBC News, 2023.07.14.).

A holdszonda három fő alkotórészből áll: egy 2148 kg tömegű keringő egységből, az 1752 kg tömegű leszállóegységből, azon belül pedig a mindössze 26 kg-os Pragyan (szanszkritul “Bölcsesség”) elnevezésű holdjáróból. Ezek nem közvetlenül egy rövid, 2-3 napos úton jutnak el a Hold térségébe, hanem sok pályamódosítás után, komplikált elliptikus pályákon végighaladva jutnak el augusztusban a végcélig. A Hold körül egyre szűkülő ellipszispályákon végül egy poláris körpályára áll majd az indiaiak legújabb szondája.

A Chandrayaan-3 nem méretarányosan ábrázolt pályamanőverei (ISRO, BBC News, 2023.07.14.)

A tervek szerint augusztus 23-án vagy 24-én száll le a leszállóegység a Hold déli pólusvidékén. A megérkezés után a leszállóegységből egy rámpa ereszkedik le a Hold felszínére, amelyen legördül a kis holdjáró.

A Chandrayaan-3 holdjárója előjön a leszállóegység belsejében levő tárolóból, majd legördül a rámpán a Hold felszínére (ISRO).

A keringő- és a leszállóegységet, valamint a holdjárót gazdag fedélzeti műszerparkkal látták el a Hold tanulmányozására. A keringőegységen nagy felbontású kamera (OHRC), felszíni térképező kamera (TMC-2), lágyröntgen spektrométer (CLASS), napröntgen-monitor (XSM), képalkotó infravörös spektrométer (IIRS), a Hold nagyon ritka gázburkának atmoszférikus összetételétt meghatározó tömegspektrométer (ChacCE-2), S-sávú szintetikus apertúraradar (DFSAR), rádióban pedig kétfrekvenciás ionoszféra- és atmoszféra-kísérlet (RAMBHA-DFRS) fog működni.

A Vikram leszállóegységen helyet kapott egy szeizmométer (ILSA) a holdrengések regisztrálására, egy termoszonda (ChaSTE) a holdfelszín hőtani tulajdonságainak tanulmányozására, a felszínközeli plazma sűrűségének és változásainak mérésére szolgáló Langmuir-szonda (RAMBHA-LP), valamint egy lézertükör (LRA), a Hold, illetve a leszállóegység Földtől való távolságának meghatározására, a Hold fizikai librációjának vizsgálatára.

A Pragyan holdautón van egy sztereoszkópikus kamera, amellyel térbeli (3D) képek készíthetők. A holdjáró útja során a felszín kémiai összetételét is meghatározza. A hatkerekű holdjáró napelemmel üzemel, így csak a holdi nappal idején képes működni. A jelenlegi tervek szerin éppen egy holdi napig (kb. 14 földi nap időtartamban) fog adatgyűjtéssel foglalkozni, ami alatt mintegy 500 méteres utat fog megtenni, kb. másodpercenként 1 centiméteres sebességgel.

A Chandrayaam-3 a holdi déli szélesség 69,36, keleti hosszúság 32,34 fokán fog leszállni. Ez ugyan még a Hold Földről is látható oldalán van, de elég ferde rálátással lehet csak távcsővel megfigyelni a Hold kedvező déli librációs helyzete idején. A leszállóhely a látványos nagy Clavius-krátertől délkeletre és a szintén feltűnő tájékozódási pontnak számító Moretus-krátertől keletre van, egész pontosan a Manzinus – Simpelius – Schomberger – Boguslavsky kráterek által határolt fennsíkon, ami egy viszonylag simább terület.

A Hold déli pólusvidékének egy részlete magassági színezéssel: kék a legmélyebb, sárga a legmagasabb területeket jelöli. A Földről látható oldal felfelé van, a déli pólus lefelé, de nem látszik ezen a kinagyított térkép részleten (USGS).

Egyébként a Chandrayaan-3 tervezett leszállóhelye nem túl messze, mintegy 100 km-re van a 2019-ben sikertelenül végződött Chandrayaan-2 becsapódási helyéhez és a Luna-25 orosz leszállóegység tervezett leszállóhelyétől is. A Chandrayaan-3 és Luna-25 estében alternatív célpontok is léteznek.

A Chandrayaan-3 és a Luna-25 fő és tartalék leszállóhelyei 4 km x 2,4 km nagytengelyű hibaellipszisekkel (The Federal, India, 2023.06.06.).

Amennyiben a Chandrayaan-3 sikeresen leszáll, akkor India a Szovjetunió, Egyesült Államok és Kína után a negyedik ország lesz, amely a Holdra simán leszállt eszközt juttatott.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

Spaceflight Now (2023.07.14.)BBC News (2023.07.14.)Chandrayaan-3 (ISRO)Landing site map (The Federal. 2023.06.06.)

Kapcsolódó internetes oldal:

Űrvilág (2023.07.14.)