A Wall Street magyar csillaga a Credit Suisse igazgatói székéből szállt ki májusban, majd július elején jelentette be, hogy új, immár saját céget indít. A befektetési szakma rocksztárja mindig azt nézi, amit más nem, olyan jóslatai váltak be, hogy nevéből hashtag lett a Twitteren. Olyan szétválást lát a világban, aminek komoly következményei lesznek. A jelzők csak jelzők, a lényeg a hozam. Interjú Pozsár Zoltánnal, az Ex Uno Plures befektetési cég alapítójával.

Fehér, vastagkeretes szemüvegben ül laptopja előtt a pesti Kávétársaság egyik asztalánál Pozsár Zoltán. Jobb karján Snoopy-figurás gyerekóra. Nevetve mondja, természetesen az ügyféltalálkozókon is rajta van. „Igazából svájci, csak a dizájn szokatlan.”

Ez a kettőség rá is jellemző valahol. Igazi Wall Street-i nagyágyú lett, Amerikáról álmodott, megcsinálta – de a maga módján. A sorból kicsit kilógva. Miközben mindenki a piacokat elemezte, ő az árnyékbankrendszert tanulmányozta – és olyan előrjelzéseket tudott adni, amit más nem. A karóra valóban szokatlan egy olyan ember karján, akinek szavára tényleg ugranak a piacok, de a szerkezet svájci. A legjobb matéria van odabent. Persze, az óra mást is felfed: a család nemcsak hogy fontos, de saját cége elindítása után valószínűleg több ideje is lesz rájuk. Az órát ugyanis a lányától kapta. Egy apró, de feltűnő részlet, ami sokat elárul róla.

Most a piacra viszi a gondolkozását úgy, hogy a saját ura lesz. Láthatóan élvezi ezt a szerepet – még ha a gondolatai leginkább most akörül is forognak, milyen világrend alakul ki épp a szemünk előtt, és hogyan hat majd mindez az eszközárakra.

Kiderült, hol folytatja karrierjét a Wall Street elismert magyar csillaga

Forbes.hu: Tavaly március közepén, vagyis a háború kitörése után 3 héttel egy interjúban azt mondtad, a nyugati világ lábon lőtte magát a szankciókkal, rövid és hosszú távon is. Tartod?

Pozsár Zoltán: A nyugati világ a keleti ipari rendszerből, a keleti világ pedig a nyugati pénzügyi rendszerből próbálja kivonni magát. Ha valaki ázsiai döntéshozókkal, politikacsinálókkal, vállalatvezetőkkel beszél, egyértelmű, hogy az utóbbin komoly hangsúly van. Ha a nagyképet nézzük, egy globális válás zajlik le a szemünk előtt: az egyik a reálszférában – lásd például csipgyártás, színesfémek, zöld energia –, a másik a pénzügyi szférában.

Jó volt-e az a jelző, amit tavaly márciusban használtam? Ma azt mondanám, hogy a szankcióknak megvannak a következményei mindkét oldalon, és erre a piacnak oda kell figyelnie. Hosszú távon egy teljesen új berendezkedés jön a világban.

Hogy ez jó vagy rossz-e? Én nem tudom megmondani, de a piacok sem erre akarnak válaszolni. A kérdés az, hogy mindez mit jelent majd az eszközárakra.

Ez a folyamat elindult már az amerikai-kínai kereskedelmi háborúval, vagy inkább az orosz jegybanki devizatartalékok befagyasztása adott neki lendületet?

Ez egy nagyhatalmi konfliktus, ami átterjedt a pénzügyi területre is. Én erre figyeltem fel. Az orosz tartalékok befagyasztása egy újabb adatpont volt ebben a hosszú folyamatban. Trump elnöksége alatt kétpárti megegyezés volt abban az amerikai kongresszusban, hogy Kína stratégiai versenytárs, újra kell gondolni a kapcsolatokat velük.

Pozsár Zoltán: „Hogy ez jó vagy rossz-e? Én nem tudom megmondani, de a piacok sem erre akarnak válaszolni.” Fotó: Sebestyén László Bretton Woods hagyatéka

Az 1944-ben Bretton Woodsban a világ 40 államának részvételével zajlott konferencia célja az volt, hogy a II. világháború utáni gazdasági kereteket megalkossa (itt hozták létre a mai Világbankot és az IMF-et is). Az egyik kiemelt cél az volt, hogy a globális kereskedelem új alapjait is lerakják. Fontos, hogy ekkoriban valutát váltani még sokkal kötöttebb keretek között lehetett, mint ma.

A Bretton Woods-i megállapodás központi eleme volt az arany árfolyamrendszer, amelyben az amerikai dollár volt a világ tartalékpénze, és az arany pedig az árfolyamrendszer alapja. Az aranyhoz képest az amerikai dollár fix árfolyamon váltható volt, ami bizonyos stabilitást és előreláthatóságot teremtett a nemzetközi pénzügyi rendszerben.

1971-ban a Nixon vezette Egyesült Államok úgy döntött, felhagy a dollár árfolyamának aranyhoz való rögzítésével. Ezzel felbomlott a Bretton Woods-i megállapodás, a rögzített árfolyamokat felváltotta a lebegő árfolyamrendszer (Nixon lépése után egyre több kormány hagyott fel az aranystandard használatával). Az amerikai lépésnek egyszerre voltak belpolitikai (Nixon költekezni akart) és külgazdasági okai: a növekvő globális gazdaságnak egyre nagyobb dollárigénye volt. A meghatározó tartalékdeviza ebben a rendszerben a dollár lett.

Innen eredeztethető a te elméleti munkád is, amit Bretton Woods III-nak neveztél el. Az előző két forduló egy-egy konkrét eseményhez volt köthető. Az egyik egy nemzetközi konferencia zárása volt, a második pedig gyakorlatilag Nixon döntése, hogy tudjon költekezni. Lesz most fordulópont?

Ez egy lassú átmenet lesz. Bizonyos folyamatok elindultak a világban. A globális dél és kelet előrébb tart a jegybanki digitális pénzek területén, új pénzügyi és fizetési rendszerek épülnek, közben az arany ismét kezd visszatérni mint devizatartalék. A BRICS országok is azon dolgoznak, hogy legyen egy szupranacionális devizájuk, egy BRICS coin. A nyersanyagpiacon a II. világháború óta dollárban áraztunk, de most egyre több fajta devizában árazzuk a nyersanyagokat.

Az orosz nyersanyag most keletre megy, miért árazzanak dollárban?

Ha valaki dollárt használ, akkor dollárt fog akkumulálni és amerikai állampapírban fogja tartani: az amerikai kül- és védelmi politikát finanszírozza. Egy nagyhatalmi konfliktus kontextusában ez nem összeegyeztethető.

Ezekből a kisebb témákból áll össze az a nagy mozaikkép, amit idővel nyugodtan hívhatunk majd Bretton Woods III-nak. Mindez egy éve még csak előrejelzés volt, de egyre több adatpont mutatja azt, hogy ez az az irány, amibe már most tartunk.

Fontos, hogy ez szimmetrikus azzal, ami az iparban történik közben. A NATO-tagok közül most hirtelen mindenki rájött, hogy nem szerezhetünk be minden mágnest, csipalapanyagot Kínából. Nem lehet úgy háborút vívni, hogy az ellenség iparára hagyatkozol. Csak a vak nem látja, hogy ebből szétválás lesz.

A fizetési rendszerek elkezdtek kiépülni, vannak tervek a közös pénzre is, de egy tartalékdeviza mögött ott kell lennie a bizalomnak, a hitnek, hogy az adott eszköz megbízható. Én egyelőre nem nagyon látom, hogy ez hogyan fog felépülni. A BRICS-en belül elég csak Kína és India kapcsolatát említeni, ahol szintén vannak geopolitikai feszültségek.

Vannak olyan országok, ahol a hit elveszett a régi rendszerben, és vannak, akiknek nincs más opciójuk – például Oroszország. Amit a brazilok mondanak, az áthatja retorika szintjén egész Dél-Amerikát! A legnagyobb kőolajtartalékkal rendelkező országok szankció alatt vannak: az oroszok mellett Venezuela vagy Irán is például. És ők üzletelnek, ezt nem árt észben tartani.

Eddig az volt az egyetlen opciód, hogyha nyersanyag, például olaj kellett, hogy azt dollárban számlázzák. Az senkit sem érdekelt, hogy te szegény ország vagy és nincs devizatartalékod.

A mostani környezetben viszont potom pénzért lehet nyersanyagokat venni. Gondoljunk bele! Ha most valaki nem rendelkezik dollártartalékkal és olajat akar venni, három opció is kínálkozik előtte. Megveszed dollárért a nyugati benchmarkokon vagy megveszed jüanban számlázva – ráadásul diszkontáron a nyugati szinthez képest. Kína ugye bizniszt csinál abból, hogy megvásárolja az orosz olajat és tovább adja délre vagy keletre szegényebb országoknak. Csakhogy szegényebb országból sok van. Ha valaki importálni akar, akkor azt látja, hogy van egy jobb ár a piacon. Nincs dollártartalék? A kínaiaknak sok mindenkivel van swap-line megállapodásuk, nem kell váltani.

Ezzel a felállással ráadásul rengeteg barátot is lehet venni.

Van számos ország, aki a Nyugat-Kelet konfliktusból ki akar maradni, de ők nem lesznek a saját pénztárcájuk ellenségei.

És van egy harmadik opció. Ghána. Sok devizatartaléka nincs, de termelnek aranyat. Kötöttek egy megállapodást az oroszokkal, hogy aranyat olajra cserélnek. Nyersanyag kell? Itt ez a három opció, válassz, melyik a legolcsóbb. Az ügyfeleimnek is mindig azt mondom, a pénzpiacokon az árrés a lényeg.

De ez még mindig sima matek – és nem hit.

Aki elvesztette a hitét a dollárrendszerben, annak tök mindegy lesz, a lényeg, hogy most van más opciója is. Azt fogják mondani, „itt olcsóbb, szóval mostantól máshogy csináljuk”. Ez egy nagyon más felállás. Kína termel szinte mindent és közben nyersanyagot is közvetít már. Miért kellene dollárban elszámolnia? A nyersanyagot már nem csak olyan forrásból tudom beszerezni, ahol dollárral kell fizetnem. Ez a dedollarizáció.

A BRICS országok egyre összetartóbbak és bővülnek, építik a kereskedelmi és védelmi kapcsolataikat. Erre mondhatjuk, hogy a hitnek valamiféle előszele. Hogy igazam van-e, meg hogy van-e hit, amiről kérdezel, ez szerintem öt éven belül el fog dőlni.

Csak azért nem engedem el a témát, mert a hit és a bizalom a dollárra alapozott kereskedelem kialakulásához is kellett.

A bizalom és a hit egy hálózaton alapul. Ez kicsit olyan, mint egymás mellett az Apple és a Microsoft rendszerei. Akinek nincs MacBookja, az használja a Windowst. A bankrendszer normákon alapul. A norma eddig az volt, hogy mindent dollárban számlázunk, mert más opció nem volt.

Az a nagyhatalmi konfliktus, amiből a dollár nagyfiúként jött ki, a II. világháború volt. Ez a fejezet látszódik most lezáródni, mert már van helyette más. Épülnek új normák.

Azok az apró kis mozaikok, amikről itt beszélünk, mind egy hálózatnak a kiépítéséről szólnak. Egyre többen mondják majd azt, hogy oké, egyre több ország és vállalat egyre több nyersanyag exportjában fogad majd el más devizát. Ez az adaptáció, amiből aztán organikusan kialakulhat a hit. A dolgok valahogy elkezdődnek. Először van Hitetlen Tamás, aztán valahogy csak kialakul a katolikus egyház.

Mit jelent a te fejedben a dedollarizáció? Sokan szélsőségesen értelmezik: vége van a dollárnak és kész – amire mások meg azt mondják, hogy a dollár jól van, köszöni szépen.

Ez nem arról szól, hogy az USA banánköztársaság és a dollárnak lőttek. A „tartalék klubban” kizárólag dollár volt, aztán bejött az euró. Most az arány nagyjából 60 százalék dollár, 30 százalék euró. Európának ez marha kényelmes, nem kellett devizatartalékot képeznie, fizethet a nyersanyagokért euróban. Európa tehát már nem tartalékolt dollárban, az ő helyére lépett be Kína. Ez nagy lépés volt, de Kína belépése miatt nem éreztük annyira. Most ugyanígy nagy lépés lesz, ha a tartalékmix majd úgy alakul, hogy 30-30-30 százalék – hacsak nem találunk valakit a Marson, aki nehézfémet exportál majd nekünk úgy, hogy dollárban fizetünk nekik és azt amerikai állampapírba helyezik. A dollár ettől még jelentős marad.

A Bretton Woods III egy multipoláris világ lesz egy unipoláris után.

A tartalékkezelési szokások megváltoznak: több lesz az arany, a jüan, a nyersanyag vagy akár a BRICS coin, ha lesz. Számolnunk kell azzal, hogy ennek következményei lesznek.

Csak halkan jegyezném meg, hogy ha a kínai deviza gyengül, akkor az egy geopolitikai ász Kína kezében. A keletre eladott olaj olcsóbb, ha a jüan gyengül a dollárhoz képest és abban számlázunk, akkor az megint csak jó, ha az ember barátokat akar venni.

„A pókháló közepén a nyersanyagok vannak. A háborúkat az nyeri, akinek több nyersanyaga van.” Fotó: Sebestyén László

Ebből is látszik, hogy teljesen más kontextusban kell értelmezni, hogy egy deviza gyenge vagy erős-e, és hogy melyik a jó. A dollár erejét nemcsak az euróhoz vagy más devizákhoz mérten kell majd értelmezni, hanem abból a szempontból is, hogy a nyersanyagárak dollárban felfele mennek-e vagy lefele? A nagyhatalmi konfliktusok mindig a nyersanyagokról szólnak.

A pókháló közepén a nyersanyagok vannak. A háborúkat az nyeri, akinek több nyersanyaga van. Azaz: a nyersanyagárak nagy mozgásban lesznek.

A lítium, a réz, az olaj ára emelkedik – ez most mind azt jelenti, hogy a dollár erősebb vagy sem? Ha felmennek a nyersanyagárak, azt infláció fogja követni. A magas infláció erősíti vagy gyengíti a dollárt? Makro értelemben lehet, hogy gyengíti, de ha az infláció alacsonyabb lesz, mint Európában, akkor az erőt jelent majd? Madártávlatból, kvalitatív értelemben sokkal több tényező befolyásolja azt, hogy egy devizára erősként vagy gyengeként gondolhatunk.

Néha meg kell nézni megfordítva a dolgokat, lehet, hogy úgy is van bennük ráció, de egy teljesen más sztori jön ki belőlük. Azt hiszem, a befektetők nagy része elég lusta, hogy ezeket átgondolja.

De pont ez a lényeg: az embernek a feltevéseit mindig stressz alá kell vonni, mert a hozam a tét, hogy a tőke nő vagy zsugorodik.

Az elméleted kritikusai azt is mondják, hogy valójában csak olyan „lator” államok mozgolódnak, akik felrúgják vagy felrúghatják a nemzetközi status quót – például azzal, hogy megtámadják a szomszédos országot.

Ez rossz indulópont. Én abból indulok ki, hogy van egy nagyhatalmi konfliktus Kína és az Egyesült Államok között. Kína nagyhatalom.

Az tény, hogy Kína és Oroszország között van egy speciális kapcsolat. Az is egy tény, hogy Oroszországnak rengeteg nyersanyaga van, és az is, hogy az nem nyugatra megy, hanem keletre a különleges kapcsolat révén. Az is tény, hogy rengeteg ország próbál ebből a konfliktusból kimaradni. És az is, hogy van egy nagy országcsoportosulás – mondhatjuk rájuk, hogy ők a „szankcionált latorállamok” –, ami most vákuumban van. De most van egy kiút a számukra. És ebből a felállásból valami körvonalazódni látszik.

Hogyan kellene mindezt értelmezni itt, a világ nyugati felén?

Úgy érted, hogy jó vagy nem jó? A közgazdászok meg a média szokott erről írni. Lator vagy nem lator? Egy piaci résztvevő szempontjából nem jó vagy rosszként kell ezeket értelmezni, hanem azt, hogy merre megy a világ, és hogy ennek milyen következményei lesznek olyan dolgokra, mint a devizapiacok, a finanszírozási piacok, a kamatpiacok, a nyersanyagárak meg a devizaárfolyam.

Ha visszagondolok azokra a makro témákra, amik végigkísérték a karrieremet eddig – a délkelet-ázsiai válságtól 2008-ig vagy a QE-ig –, utólag mindet nagyon egyszerűen lehetett megmagyarázni, keretezni.

Hogyha 10 év múlva visszatekintünk erre a beszélgetésre, a legfontosabb elem mindenben a geopolitikai felállás lesz, az, hogy van egy nagyhatalmi konfliktus, és ennek a két nagyhatalomnak nagyon erős gravitációs húzása van. Ez kicsit átrendezi a dolgokat.

Az, hogy kelet vagy nyugat, lator, vagy nem lator, részletkérdés. Ezek csak jelzők, de pénzügyi konzekvenciáik lesznek. Az én feladatom az, hogy ezeket megpróbáljam korrektül előrejelezni.

Ex Uno Plures

Pozsár nemrég jelentette be, hogy saját elemzőcéget indít. A cég neve Ex Uno Plures (magyarra fordítva: „egyből sok”) lesz, ami azt hivatott jelezni, hogy mi lesz a kutatásainak a fő fókusza. Mégpedig az, hogy az egyre inkább széttöredezetté váló globális pénzügyi rendszerben hogyan tudnak sikeresen eligazodni a befektetők. A név az „e pluribus unum” jelmondatot is megidézi, ami az összes amerikai dollárbankjegyre és érmére van írva.

Főleg New Yorkból fog dolgozni, de nyaranta Budapestre helyezi át székhelyét (szeretné, ha lánya minél többet lenne magyar nyelvi környezetben). Korábbi ügyfelei közül már sokan megkeresték és népszerű, Global Money Dispatch című hírlevelét is hozza magával. Arra kifejezetten büszke, hogy a brand designer magyar (Ferenczi Gábor), ahogy az új cég logójának animátorai is (Kovács Gábor Péter és Zámbori Bíró Tamás).

 

A Credit Suisse-től való távozásodról nem beszélhetsz. Március 30-án a Notes on The Crises hírlevelében viccesen egy tejes dobozon, eltűnt személyként ábrázoltak. A piacok hiányoltak. Ekkor már ott volt a fejedben, hogy saját céget indítasz?

Igen, kerestek, hogy hol vagyok, de már megtaláltak (nevet). A saját cég gondolata tulajdonképpen már öt éve megvolt.

Öt éve? Ez azt jelenti, hogy ott ültél két–három évet a legmagasabb szinten, ahol magadfajta befektetési szakember ülhet, a piacok ugrottak arra, amit mondtál, de közben már felmerült egy saját cég ötlete?

Felkapta a piac, amit csináltam, és hát az emberben nyilván felmerült egy „IPO”, csak hát tudod, mindig jöttek a bónuszcsekkek (nevet). Don’t fix something that’s not broken.

Volt benned is egy kis lustaság?

Azt nem mondanám. Csak, mint mindenhez az életben, egy szikra kellett hozzá, hogy neki is álljak. A Credit Suisse kálváriája pont ilyen szikra volt.

Fotó: Sebestyén László

Számos eredeti, kreatív elemzés, elnevezés is fűződik a nevedhez. Mennyi a gondolkodás része a munkádnak?

A gondolkodással úgy vagyok – a feleségem meg a kislányom kárára, sajnos –, hogy állandóan zaj van a fejemben. A gondolkodás állandó. Az írás viszont könnyen megy, mert annak a gondolkodás alapja. Beszélsz az ügyfelekkel, nézed a piacokat, csinálod a táblázatokat, a grafikonokat, olvasol, gondolkozol – és mire odaér az ember, hogy van már valami írnivaló, akkor az már egy kiforrott valami a fejedben, csak gyorsan le kell írni. Ez egy organikus folyamat. Kicsit olyan, mint a cápák, mindig úszniuk kell, különben elsüllyednek.

Egyszemélyes cég lesz, vagy van egy vízió fejedben? Nőhet tovább is akár, lehet belőle egy elemzőközpont, mondjuk?

Magam vagyok. Valójában a Credit Suisse-nél is úgy tekintettek rám, mint egy nagyon sikeres small businessre a cégen belül. Minden elemzésemet, minden írásomat magam készítem és ezt így élvezem. Viszont ott évi 400 megbeszélésem volt világszerte. Kiszálltam a mókuskerékből, próbálok egyensúlyt tartani.

Van egy olyan előfizetői gárda már, akikkel korábban is szoros kapcsolatban voltam. Ők biztosítják a megélhetést.

A továbbiak? A hírem eddig is szálhagyomány útján terjedt. Tudod ez kicsit olyan, mint a Porsche. A Porschét nem kell eladni, mert a Porsche, az Porsche.

Ha jól csinálom, és ezek a jóslatok, amikről beszéltünk, beválnak, akkor az vonzza majd az ügyfeleket. Nyilván kell majd számlákat küldeni meg szerződéseket menedzselni, de az a relaxációs része a dolognak. A stressz mindig az elemzés és a gondolkodás körül van.

Most én vagyok a főnök, ami nyilván jó érzés. Egy csomó mindent kell csinálni, amit eddig nem, de legalább nem cseszeget senki, hogy Budapesten – ha nem a tengerpartról – vagyok egész nyáron.

The post Pozsár Zoltán, a Wall Street magyar sztárja: Egyre több dolog mutatja, hogy épül az új világrend – interjú appeared first on Forbes.hu.