Nem hiszek már abban, hogy a művészet le tudja győzni az időt, látom, hogyan bomlanak el alkotóikkal együtt jelentősnek vélt alkotások, vagy aszalódnak könyvborítók, filmes dobozok, kiállítótermek balzsamában. Mégis, olykor előfordul, hogy egy-egy műremek kiszabadul az aktualitás és a kánoni örökkévalóság börtönéből, váratlanul szembejön, és maga mellé ránt. Egyenrangúként, szélesre tárt karral, nem vár el semmit, csak beszélni akar valakihez. Nagy mulatság, megrázó öröm.