A 31 éves Péter Bence a YouTube-on robbant be, majd pedig szólóban járta be a világot zongorakoncertjeivel. Játszott már Elton John zongoráján, megfordult a Sydney-i Operaházban is, és még idén tizenkét állomásos kínai turnéra indul. Tehetsége Hajdúböszörményből a bostoni Berklee filmzeneszerző szakáig repítette, hogy aztán teljesen más irányt vegyen a karrierje. Már Hollywoodból is felfigyeltek rá.

„Viszonylag szellős volt” – mondja Péter Bence zongoraművész, zeneszerző idei első fél évéről. Aztán elkezdi felsorolni koncertjeit: India, Milánó, Thaiföld, Budapest, Prága, Pozsony, Bréma, majd ismét Magyarország, ahol a veresegyházi Mézesvölgyi Nyár színházi fesztiválon adott koncertje előtt találkozunk. A nyár második felében Finkenstein (Ausztria), Nizza és Tivat (Montenegro) következik, majd egy újabb hazai, győri koncert után európai nagyvárosok (többek között London és Brüsszel). November-decemberben tizenkét állomásos kínai turnéval zárja az évet, hogy aztán 2024 februárjában harmadszor térjen vissza koncertezni Ausztráliába.

Első albumával, a The Awesome Pianóval 2020 májusában indult turnézni, de már évekkel előtte világszerte adott koncerteket, mostanra csaknem ötven országban lépett fel szóló zongoraműsorával telt ház előtt. Utóbbi itthon is érvényes: Bence veresegyházi koncertjére ülőpárnás lépcsőjegyeket is árultak, akkora volt az érdeklődés – ez már a pótszékes jegyek kimaxolása utáni fázis. Idén májusban már volt egy telt házas koncertje itthon az MVM Dome-ban tízezer ember előtt.

Azahriah: Nem kell kiegyezni senkivel

Kierőszakolta magát a klasszikus közegből

„Szerintem még ezek a lámpák is melegítenek” – mutat Bence a színpad hátsó része felé a veresegyházi koncert előtt pár órával megtartott hangpróbán. Rekkenő hőségben ül a zongora előtt, néha felpattan, lemegy a színpadról, technikusokkal egyeztet, eljátszik egy-egy dalrészletet. A színpad mögötti öltözőben ülünk le beszélgetni. Bence mellett kekszek és gyümölcsök, mögötte bőröndök. Előző este még Brémában adott koncertet, két nappal korábban pedig Milánóban stúdiózott.

„Annyit utazom év közben, hogy kifejezetten jó érzés hazajönni. Az túlzás, hogy hazajönni pihenni, mert ilyenkor van időm a kreatív dolgokra. Lemezt befejezni vagy új dalokat írni.”

A koncertek között szülővárosában, Hajdúböszörményben alkot. A zongorával is itt találkozott először, zongoraművésznek készülő apai nagymamájának volt egy Petrof pianínója. Bence még járni is alig tudott, amikor megpróbált odaülni a zongorához és hallás után dallamokat visszajátszani. „A család számára is korán nyilvánvaló volt, hogy jó a zenei hallásom.” Szülei pedagógusok, de felmenői között hivatásos zenészek is szép számmal voltak. Üknagypapája hegedült, ő volt a hajdúböszörményi zeneiskola alapítója, nagybátyja pedig dobtanár, de zongoratanár és népzenész is volt a családjukban.

Bence Hajdúböszörményben kezdte a zeneiskolát, majd a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskolában folytatta, ahol zeneszerzést és zongorát is tanult.

„Lázadó típus voltam. Borítékolható volt, hogy ki fogom magam erőszakolni a klasszikus közegből. Már zeneiskolás koromban is sokkal könnyebb volt hallás után megtanulni a darabokat, mint kottából.” Osztálytársai heteket, hónapokat szenvedtek azzal, amit ő pikkpakk visszajátszott hallás után.

Azokon a zongoraversenyeken, amelyeken diákként részt vett,

„halálfélelem közeli állapotba kerültem a versenyzéstől, mert a zene szubjektív dolog. Jobban szeretem azt csinálni, amihez kedvem van, a saját zenei ötleteim után menni”

– indokolja, hogy miért a filmzene és a zeneszerzés területén keresett új kihívásokat. A mai napig játszik klasszikusokat, Bachot, Lisztet, de azt mondja, inkább hallgatni szereti őket. 2012-ben egyébként a világ leggyorsabb kezű zongoristájaként a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült, ő tartja az egy perc alatt leütött legtöbb zongorahang rekordját 765 hanggal.

A folyó a helyes mederben csordogált

„Egy percig nem gondolkoztam, hogy máshová kellene jelentkeznem” – a filmzeneszerzés iránti vonzódása miatt érettségi után, 2010-ben egyértelmű volt, hogy a világ egyik legnagyobb kortárs zeneművészeti egyetemét, a bostoni Berklee College of Musicot választja. A felvételi Párizsban volt, a jelentkezőknek egy saját és egy más által írt szerzeményt kellett előadniuk. Bence egy, az amerikaiak által is kedvelt Bartók-művet vitt, majd eljátszotta a Piano Piece Based on Fibonacci Sequences című saját darabját. Utóbbit a Berkleen is előadta az első zongoraóráján, ami után ukrán származású tanára, Vagyim Neszelovszkij azt mondta, nem tud már neki mit tanítani.

„Én azért tudtam, hogy van még mit tanulnom – mosolyog szerényen Bence. – Akárkivel találkoztam, leesett az állam, hogy milyen zenei ötletek, virtuozitás, tehetség jellemzi őket. Nagyon inspiráló környezet volt.”

Stúdiótechnikát, hangmérnöki ismereteket és reklámzeneszerzést is hallgatott Bostonban, az ott tanultakat máig használja. Az oktatók között olyan Grammy-díjas (film)zeneszerző vendégelőadók adták egymásnak a kilincset, mint James Newton Howard (Micsoda nő!, King Kong, Az éhezők viadala), Alan Silvestri (Vissza a jövőbe, Forrest Gump, Marvel-filmek), vagy pedig nagy ikonja, a huszonötszörös Grammy-, és ötszörös Oscar-díjas zongorista John Williams (Star Wars, Schindler listája, Indiana Jones-filmek).

Bence osztálytársa volt Charlie Puth amerikai énekes-dalszerző, aki a Berkleen youtuberként indult, majd pályája elején a The Ellen DeGeneres Show-ba bekerülve tett szert ismertségre egy feldolgozással. Ebből is látszik, hogy feltörekvő előadók feldolgozásokkal tudnak népszerűvé válni, majd utána egy-egy jól irányzott saját dallal áttörést elérni – mondja Bence, aki a berklees időszakban valószínűleg nem sejtette, hogy ő is a YouTube-on robban majd be pár évvel később egy Michael Jackson-feldolgozással.

Egészen addig filmzeneszerzői karriert tervezett, de a Berkleet végül nem fejezte be, mert nem tudta finanszírozni kinti tanulmányait. Bár kapott ösztöndíjat, a magas tandíj miatt az elejétől nehézséget jelentett a megélhetési költségek előteremtése. Két féléve lett volna még hátra, amikor hazaköltözött Hajdúböszörménybe. Egy–két év átmeneti időszak következett, ami alatt nem volt B-terve. Otthon is a zongora mellett ült és komponált.

„Utólag nézve minden úgy történt, ahogyan kellett. A folyó a helyes medrében folydogált”

– ezt már pár év távlatából mondja az akkor nagyon sötétnek tűnő időszakról.

Két vidéki srác elindul a nagyvilágba

 „Mélypont volt, de arra jó volt, hogy az összes frusztrációmat és megmutatásvágyamat belerakjam abba a Bad-előadásba 2015-ben” – ezen a Michael Jackson-számon dolgozott a Berklee után. A YouTube-on most tízmillió megtekintés van a videón, Facebook-oldalán pedig 27 millióan látták.

„Minden adottsága megvan ahhoz, hogy a Guinness-rekordon és a Michael Jackson-feldolgozáson túl is felhívja magára a világ figyelmét – írta Bencéről a Bad berobbanásának apropóján 2015-ben a (még nem kormánypárti) Magyar Nemzetben Pion István író, költő. – Mi itthon már a rajongói vagyunk, és csak üdvözölni tudjuk, hogy bátran keveri a stílusokat, legyen szó popról vagy komolyzenéről. Ahogy zajlik ez egyébként az irodalomban is, már nem fintorog mindenki, ha könnyű olvasmány kerül szóba. Hiszen a lényeg az, hogy a könnyű is jó, csak hozzáadott érték legyen.”

Ha van olyan mérföldkő, amikortól Bence berobbanását datálni lehet, az tényleg a Bad. Pion már ekkor meglátta Bencében azt a bizonyos hozzáadott értéket, aminek köszönhetően – bár az első két évben sok helyről elküldték őket, főleg Magyarországon – később a világ minden tájáról elkezdtek érkezni hozzájuk a megkeresések.

„Építőkockáról építőkockára mentünk előre” – a többes szám menedzserét, Zöld Szabolcsot takarja, akivel egy közös baráton keresztül ismerkedtek meg 2014-ben. Szabolcs a kreatív partner Bence mellett, korábban a Danubius Rádiónál, az RTL-nél, a Viasatnál és a TV2-nél is dolgozott, majd Los Angelesben szerzett menedzseri tapasztalatokat. A klasszikus menedzseri feladatok mellett ő rendezi a koncerteket, a videóktól a közösségi média kezeléséig mindent ketten csinálnak Bencével. „Az előadás csak a jéghegy csúcsa, a zene más aspektusaival is szeretek foglalkozni” – mondja a többi kreatív feladatról, például a zeneszerzésről Bence. Augusztus 11-én megjelenő, Pianosphere című albumának a borítóját is ő tervezte.

Vilniusban 2021 nyarán. Forrás: Péter Bence // Instagram

„Van két magyarországi vidéki srác. Ketten megálmodták, hogy egy szál zongorával meghódítják a világ színpadait. Mindenki azt mondta, hogy ez lehetetlen, ez így nem lesz sikeres. Ehhez képest Bence már 49 ország több mint 70 városában adott telt házas koncertet, ahol több ezer ember rajongva imádja Franciaországtól kezdve Dél-Koreán és Kínán át Amerikáig” – foglalja össze Szabolcs. Állandó csapatukba egy szlovén fénytervező, illetve egy magyar és egy litván hangmérnök tartozik még.

Párizs 400 euróból

Az áttörés éve 2017 volt. Bencének ekkorra kiforrott koncertanyaga lett, nemcsak ismert számok (Despacito, Bohemian Rhapsody, Africa) egyedi, „péterbencés” feldolgozásai, hanem saját szerzeményei is eljutottak a nézőkhöz.

Első nagyobb fellépése Párizsban volt egy félórás műsorral kétezer ember előtt. „Oda én nem is tudtam menni, repjeggyel együtt összesen 400 eurónk volt az egészre. De boldogok voltunk, hogy Párizsban ilyen sok ember előtt játszhat” – emlékszik vissza Szabolcs. A párizsit egy moszkvai fellépés követte, majd jött a többi, közben pedig a repertoár, a koncepció, a fénytechnika is mellé épült, és Bencének kiforrott, de azóta is állandóan frissülő műsora lett. 

2017-ben elkezdte használni a loop stationt, ami új dimenziókat nyitott a zenéjében. A loop stationnel hangmintákat, ún. loopokat lehet felvenni és visszajátszani, egymásra keverni. „Így épül fel a zene rétegről rétegre, olyan, mintha egy zenekar játszana” – a loopolás elsősorban énekesek és gitárosok körében népszerű, zongorára ritkábban használják. A még szélesebb körű hangélmény érdekében Bence a zongora minden részét kihasználja több formában is, például dobol vagy húrokat penget rajta. „Akik nem látnak, csak hallgatnak, nem is tudják, hogy ez mind zongorahang. Az is, ami gitárnak vagy dobnak hangzik.”

Sok koncert után kapnak olyan visszajelzést a nézőktől, hogy ez volt életük legjobb koncertélménye. Pedig a közönség életkorban nagyon szórt, a veresegyházi, csaknem 2000 nézős koncert előtt is tényleg sokféle embert látni. Fiatal és idősebb párok, barátnők ugyanúgy érkeznek, mint kisgyermekes családok.

„Sokszor kapunk olyan visszajelzést, hogy a koncertet látva kezd el valaki zongorázni tanulni. Ezek olyan kedvező mellékhatások, amikre az elején nem is gondoltunk”

– mondja Bence.

Ezt Szabolcs is megerősíti. „A zongora klasszikus hangszer, mindenki arra asszociál, hogy egyenes háttal klasszikus zenét játszunk rajta. Bence viszont kúllá tette a hangszert, és sok olyan fiatal is hallgat klasszikus zenét és fordul a zongora felé, aki egyébként nem tette volna. Mi soha nem azt állítjuk, hogy Bence a legjobb zongorista, de van valami egyedi és utánozhatatlan abban, ahogyan hozzáér a zongorához. Egyszerűen másképp működik a zenei világa, az a megközelítés, ahogyan a zenéhez áll.”

A hollywoodi felkérés

Bence a Queen Bohemian Rhapsodyjét is feldolgozta, ezt látva hívta fel őket 2017-ben a BBC Radio 2 programigazgatója. Először a brit rádióadó Ken Bruce vezette show-jába hívták meg élő adásba, ahol több dalt is eljátszott Elton John zongoráján. Ez akkora siker lett,  hogy felkerült a BBC válogatáslemezére, ahol Bence olyan világsztárokkal szerepelt együtt, mint Sting, Paul McCartney, Ed Sheeran vagy a U2. Londonban rögzítették azt a feldolgozását is, amit Bence az Andrew Lloyd Webber (Macskák) tiszteletére készült albumra játszott fel.

Ezután jött a felkérés: legyen az első fellépő Nagy-Britannia legnagyobb klasszikus zenei fesztiváljának, a BBC Proms in the Parknak a zárókoncertjén, a Hyde Parkban 50 ezer ember előtt. „Én voltam az első húsz perc, utánam a Take That és a Texas lépett fel.”

2018-2019-ben kezdődtek a nagy turnéévek. „Annyi fellépést, mint akkor, ma már nem is vállalnék el.” Bence a nagy mérföldkövek között említi idén májusi, budapesti koncertjét, ami során az MVM Dome-ot töltötte meg. Bár több éve turnézik, Magyarországra először hozta el szóló zongorakoncertjét.

„Nem számítottunk rá, hogy tízezer ember eljön. Pedig csak egy zongora és én voltunk a színpadon. Mégis működött.”

Bence első magyarországi önálló koncertjén az MVM Dome-ban idén májusban. Fotó: Vajda István

A Berklee idején egy teljesen más pályaív volt a fejében. „Úgy képzeltem, hogy a háttérben, egy kis stúdióban dolgozgatok és csinálom a filmzenéket. Az introvertáltságomból adódóan nem is vágytam színpadra.” Szabolcs forszírozta a nagyobb fellépéseket. „Hogy kell egy koncertre készülni? Úgy, hogy koncerteket adunk” – így vetkőzte le kezdeti félelmeit Bence. Azt mondja, a koncert elején megérkezik az az adrenalinlöket, amivel profin végigjátssza az estét.

Eközben zeneszerzői énje sem szorult háttérbe, és eddigi saját szerzeményeit hallva könnyen asszociál az ember filmekre. A Pianosphere mellett még idén egy másik albuma is megjelenik, ezen kizárólag saját akusztikus, szóló zongoraszerzeményei fognak szerepelni.

„Sokan, akik meghallják a Dance Monkey-t vagy a Despacitót a YouTube-on, azt gondolhatják, hogy Bence egy popdalokat játszogató YouTube-zongorista.

De közben minden, csak az nem. Az csak a felszín.

Ez sokkal többről szól, ő egy igazi alkotó, innovátor, egy kivételes zenész” – mondja Szabolcs. A populárisabb számok feldolgozása, illetve azok időzítése a márkaépítés része volt. Szerették volna kihasználni azt az időszakot, amikor a közösségi médiában nagyobb tér nyílt a közönségépítésre.

Az albumokat maguk adják ki, pedig több nagy kiadó – például a Sony vagy a Universal –  is le akarta már szerződtetni Bencét. Egyelőre mindenkinek nemet mondtak.

Nemrég – látva, hallva Bence egyik zenéjét – egy amerikai filmrendező kereste meg őket. Konkrétumokat az aláírt titoktartási nyilatkozat miatt nem mondhatnak, de Budapesten már tárgyaltak is a rendezővel, aki Bencét kérné fel az A-listás hollywoodi színészekkel teletűzdelt filmje zeneszerzőjének. Michael Jackson egykori dobosa, Jonathan (Sugarfood) Moffett is Bence nagy rajongója, évek óta akar vele közös projektet. Amint lesz idejük elmenni hozzá Los Angelesbe, biztosan összeülnek együtt zenélni, ígéri Bence.

„Tessék utána csinálni”

Bence az utóbbi években világszerte bejáratott szólóműsorát most szimfonikus együttműködésekkel frissíti. Ennek az iránynak volt fontos mérföldköve az a kísérleti koncert, amit a Győri Filharmonikus Zenekarral adott tavaly a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban. Hosszabb távon is együttműködnének, legközelebb idén szeptemberben, Győrben láthatja a közönség a Peter Bence Symphonicot.

Fűke Géza, a Győri Filharmonikus zenekar igazgatója egy pár évvel ezelőtti nyári kerti partin borozgatva látta először Bence egyik YouTube-videóját, amit egyik barátja mutatott meg neki. Rögtön szöget ütött a fejébe az együttműködés ötlete. Már csak azért is, mert a Győri Filharmonikusok az egyik leginnovatívabb zenekar Magyarországon, mondja Géza.

„Egy vidéki szimfonikus zenekar nem úrizálhat – folytatja. – Nem teheti meg, hogy leszűkíti a repertoárját csak Bartókra, Beethovenre és a többi, szigorúan vett klasszikusra, hanem egy szélesebb közönséget kell kiszolgálniuk.”

Több, zenei műfajokat keresztező, úgynevezett crossover-együttműködésük volt, és a különleges koncerthelyszínektől sem zárkóznak el. Zenéltek már medencében, úszószínpadon, három földrészen át koncerteztek Ennio Morricone (A Jó, a Rossz és a Csúf) vezényletével, de játszottak együtt a Deep Purple azóta elhunyt frontemberével, Jon Lorddal is. Ebbe a sorba illeszkedik a Bencével való együttműködés is. 2022-es fertőrákosi koncertjükről Fűke Géza azt mondja:

„Amit Bencétől láttam a felvételeken, az élőben még jobban megragadott.

Óriási teljesítmény, hogy egy fiatalember kimegy sok ezer ember elé, ott áll előtte egy zongora, és ebben a rohanó világban másfél óráig magára tudja irányítani a figyelmet, sőt élményt tud nyújtani. Tessék utána csinálni.”

Géza szerint a szimfonikus zenekari hangszerelés plusz 60–70 fővel még színesebbé és befogadhatóbbá teszi majd Bence zenéjét. „Egymást erősíti a két zene, és új távlatokat nyit Bencének mint zeneszerzőnek is. Kimondottan az ő zenéjére írt darabokat is játszunk.”

Csak ha főz

Arra a kérdésre, hogy mi lehet a pályája csúcsa, illetve elképzelt-e mondjuk egy Grammy-díjat a polcon, Bence nagyon racionálisan felel. „Az évek során megtanultam, hogy felesleges olyan célokat kitűzni, amik teljesen rajtunk kívül álló dolgokon múlnak. Annak 99 százalékban csalódás a vége. Jobban szeretem úgy felfogni a dolgokat, hogy csinálom, amit szeretek és azt a lehető legjobban. Ha ezt valaki majd egyszer értékeli, akkor szuper, de nem kifejezetten ez a cél.”

A koncertezés üzlet is, de Bence azt mondja, nem volt olyan heurékapillanat, amikor megveregette volna a saját vállát, hogy de sokat keresett. Itt is lépésről-lépésre építkeztek. „Látom a cikkeket, ki mennyit kaszál. Sokszor használják ezt a szót. Pedig a koncertek bruttó jegyárbevétele köszönőviszonyban sincs azzal, ami egy művésznek marad. A koncertnek nagyon nagy költsége van, főleg, ha valaki jól csinálja. A helyszínbérléstől a technikán át az Artisjusnak befizetett jogdíjakig.”

Mire ide jutunk az interjúban, elröppen az idő, egy bő óra múlva kezdődik a koncert, ilyenkor már Bence is visszavonul. Azt azért még gyorsan megkérdezem, hogy sok olyan dolog van-e, amit a keze miatt nem csinál. „Valahogy úgy vagyok összerakva, hogy ezek a dolgok – mondjuk a síelés – eleve nem is érdekelnek.

Egy dolog van, ami veszélyes a kezemre, és szeretem: a sok főzés”

– kétszer is volt már, hogy a hagyma helyett a kezét vágta el, de ez szerencsére az egyik rövidke koncertmentes időszakban történt.

The post Péter Bence Amerikából költözött haza Hajdúböszörménybe – aztán kiment a színpadra és meghódította a világot appeared first on Forbes.hu.