A Budapestnél fejletlenebb Szófia és Belgrád nem meglepő módon olcsóbb, a nálunk fejlettebb Prága jelentősen drágább, az átlagos érték pedig -3%, vagyis ezekhez a városokhoz képest a forint vásárlóerőparitás-alapon számított reális árfolyama 378 Ft/euró lenne – írja Zsiday Viktor befektető, a Citadella Származtatott Befektetési Alap kezelője.

Annak ellenére, hogy mindenkinek van egy sztorija arról, hogy éppen melyik országban mi sokkal olcsóbb Magyarországnál, érdemes nem egyes termékeket kipécézni, hanem szélesebb fogyasztói kosarakat összehasonlítani – írja blogján Zsiday, aki erre a numbeo.com-t használja. A budapesti árakat a körülöttünk lévő, illetve hozzánk hasonló fejlettségű EU-s fővárosokkal összehasolítva ez lett az eredmény:

Az adatok 389 -as EUR/HUF keresztárfolyammal lettek számolva. Forrás: Zsiday Viktor blogja

A nálunk fejletlenebb Szófia és Belgrád nem meglepő módon olcsóbb, a nálunk fejlettebb Prága jelentősen drágább, az átlagos érték pedig -3%, vagyis ezekhez a városokhoz képest a forint vásárlóerőparitás-alapon számított reális árfolyama 378 Ft/euró lenne. Zsiday szerint így összességében kijelenthetjük, hogy 

a forint árfolyama a környező és hozzánk hasonló országokhoz képest fogyasztói árakat figyelembe véve a helyén van”

Sztárbefektető az EU-n kívüli életről: nem Svájc leszünk, hanem Szerbia vagy Moldova

További fontos megállapítások Zsidaytól:

Tavaly nyáron/ősszel a forint alulértékelt volt (akkor kb. 360 Ft tűnt a reális árnak, miközben 420-430 között is jártunk, ami már bő 15%-os eltérés volt), a kamatok rendkívül vonzóak lettek, a gazdaságpolitikusok megijedtek, a lakosság pánikolt. Ez az ideális időpont egy deviza (vagy bármely más eszköz) hosszabb távú megvásárlására. Jelenleg ilyen helyzet nincs: a forint a helyén van, a kamatok vonzóak, de már korántsem annyira, mint voltak, különösen figyelembe véve a hazai külpolitika zsákutcát, amely a jelenlegi szövetségi rendszerünkből való kieséssel fenyeget; a gazdaságpolitikusok kicsit még félnek, de azért nincsenek beijedve; a piaci hangulat pedig lenyugodott. Arról, hogy akkor mégis miért gyengül a forint azt mondja: szerinte nagyjából az történt, hogy tavaly, 400 feletti árfolyamnál, magas kamatok mellett sokan beszálltak forintba (a magas kamat mindig vonzza a spekulánsokat), de a pozíció (ahogy erősödött a hazai pénz, és csökkentek a kamatok) egyre kevésbé lett vonzó. A hazai (főleg külpolitikából adódó) kockázatok nagyon jelentősek, és ezt nem biztos, hogy ellensúlyozza a kamat, ezért viselkedik teljesen úgy a forint, mint minden magas kockázatú carry-trade: a lassú javulást hirtelen, gyors beomlások követik, ahogy a befektetők megijednek az éppen aktuális hírektől, és a még meglevő profitot zsebretéve kimenekülnek. Azután – ha nem jön rossz hír – néhányan szép lassan visszaszállnak, és megy a csendes forinterősödés megint, mert a forintban ülni jó akkor is, ha nem megy sehova az azonnali árfolyam, hiszen a kamatkülönbözeten még mindig jelentős pénz csorog be napról napra.A tanulság Zsiday szerint az, hogy akkor érdemes piacokra belépni, akkor jó a hozam-kockázat arány, amikor szélsőséges a helyzet, ez pedig most a forintra nem mondható el egyik irányban sem.

The post Íme, a Budapestnél drágább és a nálunk olcsóbb európai fővárosok appeared first on Forbes.hu.