„Közel másfél évvel az invázió kezdete után milyen állapotban van az orosz, illetve ukrán gazdaság?” – a Holdnak érkezett olvasói kérdésére Szőcs Gábor, az alapkezelő (azon belül is az Orion Alap) senior portfóliókezelője válaszol.

Oroszország a vártnál sokkal jobban állta a sarat 2022-ben. A háború kitörése után eleinte várt két számjegyű GDP-csökkenés elmaradt, csupán bő 2 százalékkal zsugorodott a gazdaság. Kezdetben úgy tűnt, a háború akár egy „gazdasági vállalkozásnak” is értelmezhető az orosz elnök, Vlagyimir Putyin szemszögéből, hiszen a földgáz ára a sokszorosára nőtt, de a finomított olajtermékek ára is rekordszintre emelkedett. Egy ideig az orosz gazdaság jelentős extrabevételre tett szert az energiaexportból, ma azonban már más a helyzet.

A földgázt hiába tudják a háború előtti évek közel dupláján értékesíteni, az export Európa felé közel 85 százalékkal csökkent. Az orosz Ural típusú olaj a Brent visszaesése és a Brenthez képesti hordónkénti 20 dolláros diszkontja miatt háború előtti árszint alá süllyedt, és a finomítói marzsok apadása miatt a finomított termékek exportjáért sem jár már annyi többletdollár.

Ugyanakkor úgy tűnik, idén sem dől kardjába az ország.

A belső kereslet erős. A reálbérek 2022-ben csupán 1 százalékkal apadtak, idén pedig újra nőnek (márciusban 2,7 százalékkal, áprilisban 10,4 százalékkal év/év alapon). A kereskedelmi útvonalak kelet felé kiépültek. Az orosz helyi cégek a kivonuló nyugati cégek helyére léptek. Az elfogultsággal vádolható orosz gazdasági minisztérium szerint a GDP-bővülés 2 százalék felett alakulhat 2023-ban. A Világbank minimális, 0,2 százalékos csökkenést prognosztizál, míg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) friss, júliusi előrejelzésében 1,5 százalékos bővülést jövendöl.

A szankciók nyilvánvalóan fékezik az orosz gazdaságot, de igazi hatásukat hosszabb távon fejtik ki, mivel sok iparágban Oroszország nem tudja belső termelésből vagy „baráti” országokból importálva előteremteni a szükségleteit. Fontos technológiákhoz sérült vagy megszűnt az ország hozzáférése, így a meglévő gazdasági infrastruktúra szinten tartása is nehézkes (lásd: autóipar), nem is beszélve a korábban fejlődési potenciált ígérő új beruházások elmaradásától (például LNG-terminálok, turbinagyárak).

Az orosz gazdaság és az orosz nép számára az igazi katasztrófa az, hogy a 2010-es évek második felének nehézségeire adott, tankönyvbe illő fiskális és monetáris politikai válaszok pozitív hatásának, és a szénhidrogénárak talpra állásának kombinációjaként elmarad(t) a 2020-as években várható gazdasági fordulat. Az ország így eltékozolta a szénhidrogénkorszak utáni gazdasági modellre való átállás eredményes és időbeni lehetőségét.

Mindeközben a tragikus helyzetbe kerülő Ukrajna gazdasága kis túlzással megszűnt létezni.

A GDP 2022-ben 30 százalékkal apadt. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint a lakosság 18 százaléka, közel 8 millió emigráns telepedett le Európa különböző országaiban. Az ország fele fizikailag is romokban hever. Nehéz megbecsülni, innen hogyan tovább, hiszen a háború még nem ért véget. A Világbank legfrissebb előrejelzése szerint 2023-ban stagnálni fog a gazdaság, míg az IMF 1–3 százalékos bővüléssel számol. Hosszú távon a nyugati országok várhatóan minden támogatást megadnak majd az ország újjáépítésére.

Szőcs Gábor
senior portfóliókezelő, energiapiaci szakértő – Hold Alapkezelő

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

The post Eltékozolt korszakváltás: az orosz és ukrán háborús gazdaságok mérlege appeared first on Forbes.hu.