Kora ifjúságom egyik nagy élménye volt az a Voltaire-kötet, amit az egyik Üllői úti klinikán kaptam kölcsön pár napra egy csinos, fekete hajú orvosnőtől. Ekkor olvastam először a remek Candide-ot Gyergyai Albert fordításában. Ez a tanmese 1759-ben jelent meg franciául (névtelenül, de mindenki felismerte a stílusból a szerzőjét), még ugyanabban az évben, hat héttel a francia kiadás után Londonban angolul, de magyarul csak 34 évvel később, a rövid ideig tartó, szabadabb, poszt-jozefinista időkben. Nem vitás, hogy ebben a késésben fontos szerepet játszott a tény, hogy a katolikus egyház már megjelenése után három évvel indexre tette, vagyis betiltotta ezt a művet és a genfi protestáns teológusok sem voltak tőle elragadtatva.