Magyarország vállalta, hogy 2050-re nettó nullára csökkenti az üvegházgáz-kibocsátásait, vagyis csak annyit bocsát ki, amennyit semlegesíteni is tud, például erdőkkel vagy mesterséges széndioxid-megkötési technológiákkal. Ez ma már nem „csak” klímapolitikai szempontból húsbavágó, hanem energiabiztonsági megfontolásokból is. A nehézipar nélkül pedig a klímasemlegesség nem érhető el, hiszen ez egy energiaintenzív iparág, amelyben fosszilis energiaforrásokat alapanyagként és energiahordozóként is nagy mennyiségben használnak. Az átállás forrásigénye nagy. De nagyságrendileg mégis mekkora? És ez hogy viszonyul a várhatóan rendelkezésre álló forrásokhoz?