A valaha észlelt leghidegebb, rádió tartományon sugárzó barna törpére bukkantak a Sydney-i Egyetem kutatói. A felfedezett kicsi, halvány objektum a valaha ismert leghidegebb rádióforrás. Az ehhez hasonló ultrahideg égitestek kutatásával a csillagok fejlődését is egyre jobban megérthetjük. Az új eredményeket az Astrophysical Journal Letters tudományos folyóiratban publikálták.

A vizsgált ultrahideg barna törpe egy körülbelül 425°C-os gázgolyó, ami hidegebb egy tipikus tábortűznél; ehhez pedig nem zajlik benne termonukleáris energiatermelés. Összehasonlításképpen, a mi Napunk felszíne 5600°C-os. Bár nem ez a leghidegebb csillag, amit találtak, de a valaha rádiótartományon vizsgáltak közül a leghűvösebb. Kovi Rose, a tanulmány első szerzőjének elmondása szerint szokatlan, hogy egy ultrahideg barna törpe rádiósugárzását megfigyeljük, mert általában nem generálnak olyan erős mágneses teret, ami a Földről is észlelhető rádiósugárzást hoz létre.

A Nap, egy kis tömegű csillag, egy barna törpe, a Jupiter és a Föld egymáshoz viszonyított méretei. A méretek méretarányosak, de a távolságok nem. (Forrás: Jupiter: NASA, ESA, és A. Simon (NASA, GSFC); Nap és kis tömegű csillag: NASA, SDO; barna törpe: NASA, ESA, and JPL-Caltech; Föld: NASA; Infographic: NASA, E. Wheatley (STScI), magyarítás: Pál Bernadett).

Egyelőre nyitott kérdés, hogy hogyan hoznak létre rádióhullámokat a barna törpe belsejében zajló dinamikus folyamatok. Habár a nagyobb, fősorozati csillagok (mint a Nap) esetében már elég jó elképzelésünk van, hogy hogyan generálnak mágneses teret és rádiósugárzást, az még nem teljesen tisztázott, hogy a barna törpék kevesebb mint 10%-a hogyan hozza ezt létre. Az egyik ötlet az ultrahideg törpék gyors forgásában rejlik, ami szerepet játszhat az erős mágneses tér generálásában. Ha a mágneses tér más sebességgel forog, mint a barna törpe ionizált légköre, akkor elektromos áramok keletkezhetnek. Ebben az esetben úgy vélik, hogy a rádióhullámokat a csillag mágneses pólusainál beáramló elektronok hozhatják létre, ami a barna törpe forgásával együtt rendszeres rádiókitöréseket eredményezhet.

A barna törpék onnan kapták a nevüket, hogy kevés energiát vagy fényt bocsátanak ki és nem elég nagy a tömegük ahhoz, hogy beinduljon bennük a termonukleáris fúzió és a fősorozatra lépjenek. Ezek az objektumok mondhatni átmenetet képeznek a legkisebb, hidrogénégető csillagok és a legnagyobb gázóriás bolygók között.

Egy barna törpe felhősávjainak fantáziarajza. A mostani elképzelések szerint az ilyen objektumok felhőzete hasonlíthat például a Neptunuszon látható mintázatokhoz. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Az először 2011-ben felfedezett, hangzatos WISE J062309.94-045624.6 névre hallgató T8 típusú barna törpe a Földtől mintegy 37 fényév távolságra található. A sugara 0,65 és 0,95 jupitersugár közötti, a tömegéről viszont csak annyit tudni, hogy legalább négyszer nagyobb, de nem több, mint negyvennégyszer nagyobb a Jupiterénél (összevetésképpen: a Nap ezerszer nagyobb tömegű a Jupiternél). A barna törpét a CSIRO ASKAP nyugat-ausztráliai teleszkóp, az ATCA (Australia Telescope Compact Array) és a MeerKAT dél-afrikai távcsövek adatai alapján elemezték.

Forrás: University of Sydney