Nehéz a komoly agysejtpusztulás veszélye nélkül olvasni a kormányzati propagandanyilatkozatokat, sajnos ha gazdasági a tematika, néha rákényszerülök. Ács világa: Ács Gábor ácsgáborosan dolgokról, amik Ács Gábort érdeklik.

Most, hogy a brutális csúcsról épp ereszkedni kezdő infláció és a friss, gyászos II. negyedévi GDP-adat köré is látványos alternatív valóságot próbál építeni a kommunikációs csapat, bevillant, hogy már az előző adatközléskor is kínomban Xanax után kapkodtam Nagy Márton kommentárját olvasva. Pedig az az adat akkor alig volt rosszabb a vártnál.

„Az átmeneti GDP-mérséklődés ellenére tartható az 1,5 százalékos gazdasági növekedés” – szólt a közlemény címe, amelynél még legalább mosolyogni lehetett, hiszen ez már májusban is irreálisnak tűnt, de legalább egy vágyálom, nem pedig valami ordas nagy csúsztatás szerepelt a címben. De aztán már az első mondat emlékezetesre sikerült: „A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a háború és az elhibázott, rendkívül káros szankciók miatt Magyarországon a megelőző évhez képest 0,9 százalékkal csökkent a GDP 2023 első negyedévében, míg negyedéves alapon mindössze 0,2 százalékos mérséklődés látható.” Azért nagyon bicskanyitogató ez a mondat, mert a KSH természetesen csak az adatot számolja és közli, a háborús és szankciós recesszióról szóló kamut nem ők teszik hozzá, hanem kommunikációs agytröszt.

Mit mondott a kormány negyedéve és mit mond most?

De még pár mondatot érdemes idézni három hónappal ezelőttről. „Az adatok jól mutatják, hogy a szankciók negatív hatásai az első negyedévben csúcsosodtak ki. A Kormány várakozásai szerint a gazdasági teljesítmény mérséklődése ezen a szinten elérte mélypontját, a célzott intézkedéseknek köszönhetően a második negyedévében már kedvezőbb növekedési folyamatok lesznek megfigyelhetők, (…) 2023 második felében pedig új, radikálisabb ütemű növekedési fázis veszi kezdetét, így újra kilőhet a magyar gazdaság. A Kormány célja ebben a nehéz helyzetben sem változott: ki kell védeni a recessziót, 1,5 százalékos gazdasági növekedést kell elérni és év végig egy számjegyűre kell letörni az inflációt.”

Most, hogy a piaci elemzőket is meglepve a várt kis növekedés helyett az előző negyedévinél is nagyobb mértékben zsugorodott a gazdaság, újra megkaptuk a megfelelő iránymutatást. A háború, a szankciók mellett a külső környezet úgy általában a ludas, az előző dumából átemelték az „el kell kerülni a recessziót” részt, de nagyvonalúan kihagyták az álmodozást a másfél százalékos idei növekedésről. Illetve

csak kitolták az álom futamidejét, most bekerült, hogy jövőre jön a 4 százalék.

Ausztria utolérése kimaradt, de lehet, hogy azt Matolcsy György szabadalmaztatta.

Erre kár emberi erőforrást pazarolni

Ez az a szintű kommunikáció, amit lassan rá lehetne bízni a mesterséges intelligenciára. Nyilván nem több jachtnyi összegek maradnának az adófizetők zsebében, de ezt valóban elég egyszer kitalálni, utána kár rá emberi erőforrást pazarolni.

Minden, amit mi csinálunk, jó. Minden, amit nem mi csinálunk, szar. Pozitív gazdasági folyamat: a kormányzati intézkedéseknek köszönhető. Negatív folyamat: közünk nincs hozzá, tőlünk független, sőt esetleg szándékosan ellenünk irányított külső körülmények okozzák.

Szakszerűség, őszinteség, hibás döntések elismerése: kizárt, tiltott.

A gazdasági adatok, trendek magyarázata kiválóan alkalmas néphülyítésre, amíg van közönség, amelynek erre van igénye.

A nagy összefüggéseket az átlagember úgyse látja át, a folyamatok sose fekete-fehérek, mindig meg lehet találni a pozitív és a negatív részeket. A folyamatok törvényszerű önkorrekciója miatt a GDP sose nő az égig, a recesszióból is mindig visszapattan, ahogy – nagyon leegyszerűsítve – az infláció se nő az égig, mert előbb-utóbb a magas árakon elfogy a kereslet és kénytelen megállni, vagy legalább drasztikusan lassulni az árnövekedés.

Így lehet gátlástalan sikerpropagandát gyártani még a legrosszabb adatból is, az Európa-bajnok inflációból. Amíg (részben a kormányzati intézkedésekből kifolyólag) rakétázik, ráfogni külső körülményekre és más adatokra mutogatni, amikor meg elkezd végre az égből kicsit csökkenni, akkor jöhet a ránk, a kiváló kormányra utaló többes szám első személy: „legyőztük”, „térdre rogyasztottuk” és társaik. Miközben mindenhol máshol fele-harmadakkora.

A való világba visszatérve

Persze nem teljesen új jelenség ez, a politikusok mindig saját érdekből magyaráznak, de a teljes szakmai nonszensz, a nyilvánvaló és józan paraszti ésszel is világos összefüggések tagadása, a gazdasági teljesítmény esetében is megmutatkozó bűnbakgyártás azért még sokkoló, főleg ha extrém hangerővel pumpálva alternatív valósággá sikerül felpumpálni tömegek fejében.

A való világba visszatérve: nem tudjuk, hogy a négy negyedéve tartó GDP-csökkenés után megúszható-e recesszió nélkül 2023 egésze. A piaci elemzők szerint is jöhet kis talpraállás a második fél évben, de ennek mértéke igen bizonytalan.

Ahogy az is, hogy az infláció csökkenése nem ragad-e meg a felső egyszámjegyű tartományban jövőre.

Meg az is, hogy meddig lehet csökkenteni a kamatokat a nélkül, hogy újra lejtőre kerüljön a forint. Csak az biztos, hogy ami jól sül el, az Nagy Márton és Orbán, ami meg rosszul, az Brüsszel-Soros-Gyurcsány.

A GDP előbb-utóbb újra nőni fog. Mindegy mikor, de akkor jönnek majd az igazi győzelmi jelentések.     

The post Térdre rogyott a GDP is, még jó, hogy a kormány nem tehet róla appeared first on Forbes.hu.