Egy pillanatig se higgyék azt, hogy a tárcaíró ne lenne lusta. Néha bizony eljátszottam a gondolattal, amikor úgy közeledett a leadás határideje, ahogy King Kong lépked a kissé betojt városlakók felé, és már csak percek kérdése, hogy agyonnyomja őket, hogy valaki másra testálom a fel­adatot: találja ki a megfelelő témát, és írja is meg, amíg én csöndben olvasgatok a háttérben. Szellemírót fogadni persze kockázatos dolog. Kábé annyira, mint amikor leendő popsztárok helyett mások énekeltek a felvételeken, hogy aztán azok csak tátogjanak a koncerten, és a puszta külsejükkel adják el a produkciót. És miért ne lehetne lusta a szellemíró is? Vagy állna elő extra kívánságokkal egy-két órával a leadás előtt?