Noha a felbocsátás után úgy tűnt, minden rendben a Luna–25-tel, az orosz űreszköz pedig el is érte a Holdat, és felvételt is készített az égitest túlsó oldaláról, végül mégis a felszínbe csapódott, és megsemmisült. Komoly kudarc ez a Roszkoszmosz számára, Oroszország utoljára a szovjet időkben, 1976-ban próbálkozott – akkor a terveknek megfelelően sikerült is nekik – landolni a Holdon.

Messzemenő következtetéseket egyetlen sikertelen misszióból nem lehet levonni, ám az elmúlt időszak eseményeit vizsgálva így is megállapítható: recseg-ropog az orosz űrprogram, és ebben a szankciók mellett a putyini politikának is óriási szerepe van.

Az űrkutatás és űripar ma már virágzó ágazatnak számít, és rengeteg még a kiaknázatlan lehetőség, kérdés azonban, hogy a leszakadó Oroszországnak mekkora súlya maradhat ezen a területen.

Közel 50 év után próbálkoztak ismét

A hidegháború korában volt időszak, amikor a Szovjetunió technológiai fejlettségét és eredményeit tekintve nemhogy méltó ellenfele volt az Egyesült Államoknak az űrben, hanem felül is múlta azt. Moszkva három fontos „elsőséggel” is büszkélkedhet: a Szovjetunió juttatott elsőként műholdat, férfit, illetve nőt a világűrbe. Az emberes Holdra szállás miatt mégis Amerikát tekintik az űrverseny győztesének.

Moszkva űrprogramja ennek ellenére még hosszú ideig stabil maradt, az 1970-és és 1980-as években a Marsnál és a Vénusznál egyaránt végeztek történelmi küldetéseket. A Szovjetunió, illetve utódállama, az Oroszországi Föderáció utoljára 1976-ban, Leonyid Brezsnyev idején érte el a Holdat a Luna–24 révén, az űrszonda ráadásul sikeresen fel is szállt az objektumról, értékes mintákat hozva el.

A rendszerváltást követően a Kreml elsősorban a Nemzetközi Űrállomásra fókuszált, tudományos, robotizált misszióit tekintve viszont jelentős lemaradásba került. A világűrben az Egyesült Államok fő riválisa ma már nem is Oroszország, hanem Kína – írtunk is arról, hogy a két ország között újabb űrverseny van kibontakozóban.

Tervek ugyan akadnak szép számmal, a Roszkoszmosz önállóan azonban eddig nem, csak az Európai Űrügynökséggel (ESA) közösen hajtott végre sikeres küldetést egy idegen égitestnél, de az újabb összefogást jelenleg ellehetetlenítik az ukrajnai háború miatti szankciók. A legutolsó küldetés, amellyel Moszkva önerőből akart elérni egy másik objektumot, a Fobosz-Grunté volt, azonban

a Mars Phobos nevű holdját megcélzó űreszköz még a földi pályáját sem tudta elhagyni.

A Luna–25 és más holdmissziók ötlete már az 1990-es években is felmerült, eddig viszont gazdasági és politikai nehézségek akadályozták a megvalósítást. A 2010-es években aztán fellendült a projekt, 2015-ben ráadásul Oroszország egy komolyabb holdprogramot is bejelentett – igaz, abban egyelőre kevés előrelépés történt.

Roszkozmosz orosz állami űrügynökség / AFP A Szojuz-2.1b hordozórakétával és Fregat gyorsítóblokkal összekapcsolt Luna-25 Holdra szálló űrszonda felbocsátása 2023. augusztus 11-én.

Hatalmas presztízsveszteség

Oroszország nemzetközi megítélése az Ukrajna elleni invázió óta mélypontot ért el, és már a belső feszültségek is érződnek – elég Jevgenyij Prigozsin ámokfutására gondolni. Az offenzíva egyáltalán nem úgy alakult, ahogy Vlagyimir Putyin elképzelte, a legyőzhetetlennek hitt orosz hadsereg mítosza megdőlt, miközben bebizonyosodott, hogy a maffiaállam a hadiiparra és a katonaságra is katasztrofális hatást gyakorol.

Ilyen körülmények között a Luna–25 sikeres küldetése hatalmas jelentőségű lett volna: Oroszország 47 év után juttatott volna ismét robotot a Holdra, bizonyítva, hogy nem vesztett erejéből. A szondát magyar idő szerint augusztus 11-én bocsátották fel a Vosztocsnij űrrepülőtérről, az ország távol-keleti részén egy falut ki kellett üríteni, nehogy a rakéta lehulló darabjai eltaláljanak valakit.

A leszállóegység hétfőn landolt volna a Hold déli pólusán, a küldetést legalább egyévesre tervezték. A lander többek között különböző erőforrások, így a víz kutatásával, technológiák tesztelésével, valamint mintagyűjtéssel foglalkozott volna.

Csakhogy a leszállás előkészítése során, augusztus 19-én, délután 2 óra környékén, manőver közben megszakadt a kapcsolat az űreszközzel. Az irányíthatatlanná vált Luna–25 végül a felszínbe csapódott, az esetet követően vizsgálat kezdődött. Jurij Boriszov, a Roszkoszmosz igazgatója szerint a misszióval így is értékes tapasztalatokat szereztek.

Nem kétséges, hogy hatalmas presztízsveszteség ez Oroszország számára, nem sikerült szemléltetni az űrbéli képességeket.

Bár a felbocsátást komoly médiavisszhang előzte meg, a kudarccal már jóval kevesebbet foglalkoztak az orosz híradások. Az orosz állami televízió a Luna–25 elvesztésének hírét a nyolcadik helyre sorolta a vasárnap déli műsorában, és mindössze 26 másodpercet szentelt a témának, miután beszámolt a tenerifei tüzekről, illetve négy percen át foglalkozott az orosz pilóták és legénység szakmai ünnepével.

Roszkozmosz orosz állami űrügynökség / AP / MTI A Roszkozmosz orosz állami űrügynökség által 2023. augusztus 21-én közreadott, a Luna-25 űrszonda által közvetlenül a megsemmisülése előtt készített kép a Hold déli pólusáról augusztus 19-én.

Indiának sikerülhet

Az emberiség az 1960-as évek óta több alkalommal is kísérletet tett arra, hogy úgynevezett puha landolást hajtson végre a Holdon. A küldetések sikeraránya az évtizedek során nőtt, de még így is előfordul, hogy egy-egy misszió kudarcba fullad, 2019-ben például egy izraeli és egy indiai űreszköz is elveszett.

A holdi landolás nagyjából negyed órát vesz igénybe, a manőverre az utóbbi időkben gyakran hivatkoznak 15 percnyi rettegésként, utalva a pályáról a felszínre való leereszkedés bonyolultságára, veszélyeire. A felbocsátás mellett egyértelműen ez a művelet egy ilyen típusú misszió legnehezebb fázisa.

Ami viszont aggasztó lehet orosz szempontból: a kudarcok jellemzően olyan nemzetekhez köthetőek, amelyek több évtizedes lemaradással léptek be az űriparba, esetleg elsőként próbálkoznak a manőverrel. A Roszkoszmosznak évtizedek óta nem volt sikeres űrszondás missziója, miközben Kína olyan küldetéseket hajt végre, amelyről Moszkva csak álmodhat, a NASA pedig karnyújtásnyira van az újabb emberes landolástól.

Oroszország technológiáját és felkészültségét tekintve jelentős hátrányban van az űrkutatási szektor más, vezető szereplőihez képest. Lényegében csak két ütőlap van az ország kezében: az ISS programjában való részvétel, valamint az, hogy rendelkezik emberek szállítására alkalmas űrhajókkal – igaz, az űrállomás és a Szojuz is története végéhez közeledik. Egyes elemzők úgy vélik, az elmaradottság miatt a Luna–25 landolási terve eleve túl ambiciózus volt, a Roszkoszmosznak először csak egy, az égitest körül keringő szondát kellett volna elindítania.

Az űreszköz egyébként az első ember alkotta szerkezet lehetett volna, amely puha landolást hajt végre a Hold déli pólusán. A kudarccal a Csandrajáan–3 írhat történelmet, az indiai robot augusztus 23-án landolhat a déli sarkon. Amennyiben az a misszió sikeres lesz, az még hangsúlyosabbá teheti a Luna–25 bukását.

Lezüllesztették az űrprogramot

Vitalij Jegorov, az orosz űrprogram egykori, jelenleg száműzetésben élő kutatója szerint a kudarc komoly hatást gyakorolhat a Roszkoszmosz későbbi küldetéseire. A következő missziót legkorábban 2028-ban hajthatják végre, a mostani történések viszont késéshez vezethetnek.

A szakértő szerint a Luna–25 vesztét elektronikai meghibásodás idézhette elő, ehhez pedig akár a nyugati szankciók is hozzájárulhattak. A Krím bekebelezése óta az importra támaszkodó orosz űripart is elérték a büntetőintézkedések, és ez jelentősen visszavetette a szektort, és az ukrajnai invázió óta a helyzet még súlyosabbá vált. Jegorov úgy véli, a tudomány, az alapkutatás, az űrgyarmatosítás humánus elképzelései és a világegyetem titkainak feltárása most nem élveznek prioritást.

„Ez volt talán az utolsó reményem arra, hogy újraéledjen a holdprogramunk” – nyilatkozta a Luna–25 lezuhanását követően a 90 éves Mihail Marov. A szovjet idők legendás fizikusát és csillagászát jelenleg egy moszkvai kórházban kezelik.

Roszkozmosz orosz állami űrügynökség / AP / MTI A Roszkozmosz Orosz Szövetségi Űrügynökség által közreadott képen a Szojuz-2.1b hordozórakétával és Fregat gyorsítóblokkal összekapcsolt Luna-25 Holdra szálló űrszondát a szibériai Vosztocsnij űrrepülőtér kilövőállásához viszik 2023. augusztus 8-án.

A szankciók önmagukban nem tehetőek felelőssé az orosz űrprogram hanyatlásáért, hiszen a folyamat jóval az ukrajnai háború előtt elkezdődött. Az orosz kutatók az utóbbi években sokat panaszkodtak az űrprogramot gyengítő, alkalmatlan vezetőkre, akik irreális projektekért lelkesednek. Az űripart emellett a korrupció és a posztszovjet tudományos oktatási rendszer hanyatlása is akadályozza.

A Roszkoszmosz régóta viszonylag kis büdzsével dolgozik, a fejlesztések elmaradnak, miközben a döntéseket gyakran nem szakmai alapon hozzák meg, a korrupció pedig a hadsereghez hasonlóan az űrszektorban is helyrehozhatatlan következményekkel járt.

A szövetségi űrügynökség előző igazgatója, Dmitrij Rogozin idején érte el a mélypontot.

A Putyin egyik leglojálisabb híveként és legmegbízhatóbb szócsöveként ismert Rogozin alatt a szervezet megbecsültsége, nem kis részben épp Rogozin személye miatt, látványosan csökkent.

Orosz szempontból további problémát jelent, hogy a nagy vetélytársnál, az Egyesült Államokban hihetetlen módon előretört a magánűripar a 2010-es évek második felére. A NASA ma már nem kis részben olyan cégekre támaszkodik, mint amilyen a SpaceX, ezek a vállalatok pedig messze felülmúlják hatékonyságukban az állami Roszkoszmoszt. A SpaceX miatt 2020-ra Oroszország kilenc éven át fennálló monopolhelyzete is megszűnt: a Crew Dragonnal ismét lett emberek szállítására alkalmas amerikai űrhajó, a NASA-nak így már nem csak orosz eszközökre kell támaszkodnia, ha asztronautákat akar az űrbe küldeni.

Túl későn jöhet a felismerés

Érdekes módon a szovjet elődökhöz képest Putyin sokáig nem tekintett értékes eszközként az űrprogramra – éppen ez az oka annak, hogy a NASA-hoz képest messze elmaradt a Roszkoszmosz finanszírozása. Az utóbbi években ugyanakkor mintha ismét előtérbe kerülne az űrszektor, Putyin a világűrbeli eredményekkel is igyekezne megmutatni Oroszország erejét.

Az űrprogram emellett geopolitikai eszközzé is vált. A Nemzetközi Űrállomáson Moszkva ugyan még együttműködik a NASA-val és az ESA-val, minden más világűrbéli projektet azonban felfüggesztettek, és az ISS programja sem zökkenőmentes, véget is érhet az elkövetkező években.

A Kreml jelenleg azon dolgozik, hogy új szövetségeseket találjon, ebben pedig az űrprojektek is segítséget jelentenek. Az elmúlt években Oroszország több űripari és űrkutatási megállapodást is kötött, Kínával például közös holdbázist építenének fel, de Moszkva afrikai államokkal is összefogna. Kérdés, hogy amennyiben a Roszkoszmosz nem lesz képes bármiféle értékelhető eredményt felmutatni ezen a területen, melyik ország tekint majd rá megbízható partnerként.

Végezetül érdemes arra is kitérni, hogy az űrszektor ma már a hidegháborús időkkel ellentétben nem egyszerű propagandaeszköz, annál jóval több lehetőséggel kecsegtet.

Az űripar már most rendkívül jövedelmező, és sok még a kiaknázatlan gazdasági lehetőség, nem véletlen, hogy egyre több ország, köztük Magyarország is próbál tényezővé válni a világűrben. Ha Oroszország nem fordít kellő energiát és forrást űrtechnológiájára, akkor még inkább hátrányba kerülhet a Nyugattal szemben.

The post Oroszország bebizonyította: már az űrben sem úr first appeared on 24.hu.