Valamikor a kétezres évek közepén, Csemőben – ez egy Cegléd-közeli tanya – élt egy fiatal pár három gyermekkel. Természetközeli életet kerestek a fiaiknak. Egy békési nagynéni nyomát figyelték, aki a rossz nyelvek szerint megháborodott, és bevette magát a somogyi rengetegbe. Megkeresték. Ép volt, és üde szellemű. Sátort vertek, maradtak egy időre. Ennek úgy tizenöt éve. A fiúk felcseperedtek, ketten Széplakon élnek füvesasszony édesanyjuk örömére, aki azt mondja, egyiküket sem marasztalta soha. A legkisebb nemrég szalmaházépítéssel vétette észre magát.