A Hotel Bohinj ma Szlovénia egyik legnépszerűbb szállodája. Ma már lehetetlen megmondani, de a szupermodern épület története jóval régebbre nyúlik vissza, mint elsőre gondolnánk. Ehhez kellett egy most 37 éves techmilliárdos és egy tehetséges ljubljanai építészpáros, akik jókor, jó helyen és jó irányba fordítottak egyet a némi jóindulattal retrónak mondható korábbi épület sztoriján.

Az építészet és a városok jövőjéről szóló tanulmányok közel sem minden sorát hatja át az őszinte öröm. Ha hihetünk a számoknak, az ember által alkotott anyagok tömege 2020 óta meghaladja a biomasszáét, és az emberiség több mint fele ma már városokban, vagy egyenesen megapoliszokban él – 1900-ban tízből kilenc ember még falvakban lakott. Az építkezésekhez elképesztő mennyiségű anyagot kell legyártani és szállítani. Globális szinten

az építőiparhoz köthető a szén-dioxid-kibocsátás mintegy negyven százaléka.

Maradjunk annyiban: van min gondolkodni az épületeinkkel kapcsolatban. Éppen ezért érdekes minden olyan kortárs épület, amit nem a nulláról hoznak létre. Nem ásnak ki egy hatalmas gödröt, nem kell alapozni, nem kell bombabiztos vasbeton vázszerkezetet, majd falazatokat építeni.

Ilyen volt az a 19. századi, gabonatárolóként épült, 2013-ban felújított, és azóta is jól menő hostelként üzmelő téglaépület Velencében, amiről néhány éve írtam. A távolabbi példák mellett érdemes a szomszédban is szétnézni, ahol a (mai szemmel már kevésbé képeslapra kívánkozó) posztjugoszláv örökségnek adtak új esélyt: a helyszín Szlovénia, a Bohinji-tó partja.

A „négy bátor férfi” vidéke

Bár a magyar utazók körében egy ideje nem ismeretlen, én csak nemrégiben térképeztem fel alaposabban a Bledi-tó és a Bohinji-tó vidékét. Egymástól alig húsz kilométerre fekszenek, és bár felfedezetlennek az utóbbit sem mondanám, mégis nagyon más a két tó karaktere.

A Janez Krstnik az ország egyik legismertebb temploma

Bled a kis szigetével, a tó körüli sétaúttal a turisták nagy kedvence. Teljes joggal: kompakt, kis területen van itt kisváros, sétaút, tó, sziget, hegy. De

a tó környéke a helyiek szerint is megtelt, ennél több látogatót akkor sem tudnának befogadni, ha akarnának – amúgy nem akarnak.

Bohinj már kicsit más világ. Természetközelibb, vadabb, aminek a fekvése nehezen lehetne szebb a hegyek ölelésében. A tó partjáról induló sétautakon könnyen megközelíthető két gyönyörű vízesés, a Mostnica-szurdok és a Száva-vízesés (Slap Savica), és innen jól látszik az ország legmagasabb hegycsúcsa is.

Ilyen volt, ilyen lett…

„Aki nem mászott fel ide életében egyszer, az nem is igazi szlovén.” A szomszéd országban legalábbis így tartják a Triglavról: a hegycsúcs az ország és a Júliai-Alpok legmagasabb pontja, és bár 2864 méterével nem számít extrém magasnak, viszonylag technikás csúcsról van szó, így egyáltalán nem ajánlott felkészületlenül nekivágni. A hegycsúcsot először 1778. augusztus 26-án hódította meg Luka Korošec, Matija Kos, Štefan Rožič és Lovrenc Willomitzer.

A „négy bátor férfi” a nemzeti panteon része, mindenki ismeri őket, szobruk pedig ott áll a Bohinji-tó partján, egy kis dombocskán, ahonnan a Triglav is jól kivehető. Innen néhány méterre található egy jól menő alpesi szálloda, a Hotel Bohinj szupermodern épülete is, ami valójában egyáltalán nem új, mivel alapjai az 1980-as években épültek.

Építhetett volna valami hivalkodót is (de nem tette)

Az egykori Hotel Kompas sosem volt igazán jó épület, az egyetlen igazi vonzerejét a lokáció adta. A ház régebben is próbált alkalmazkodni a hagyományos alpesi épületek stílusához, muskátlis ládákkal és alacsony esésű tetővel, de mindvégig érezni lehetett rajta, hogy a jugoszláv időszakban épült.

A Hotel Bohinj, a későbbi Hotel Kompas úgy három évtizeddel ezelőtt. A távolban látszik a Triglav, az ország legmagasabb hegycsúcsa is

Az ingatlant néhány éve vásárolta meg Damian Merlak. Az ő sztorija egy külön cikket is megérne: az 1986 áprilisában született, vagyis most 37 éves szoftverfejlesztő a közeli Kranj városából származik, és lényegében a kriptovaluták révén vált több mint tehetőssé. Ma – és itt kapaszkodjanak meg a friss milliárdosok – nem Balalandhoz hasonló, tájidegen óriásapartmanokat épít közpénzből a tópartra,

hanem ezt a pénzt régi ingatlanok megmentésébe és a közösségbe fekteti.

Merlak előtt két út kínálkozott: vagy elbontatja az épületet, hogy aztán szabadon építkezzen, vagy megmenti azt, amit csak lehet. Lábjegyzetként azt is hozzá kell tenni, hogy a terület a Triglav Nemzeti Park része, ami miatt arrafelé nem építhet senki sem azt, amit csak akar.

A hotel nem tartozik semmilyen nagy lánchoz. Kifejezetten fiatal csapat vezeti, és sok olyan programot szerveznek, ami nem csak a hotel vendégeinek szól

A feladatra az ország egyik legjobb csapatát, az OFIS Architects építészirodát választotta. A ljubljanai és párizsi székhelyű műhelyt Rok Oman és Špela Videčnik alapította 2000-ben, és munkáikért számos elismerést, többek között Mies van der Rohe-díjat is kaptak már. Az ő terveik alapján valósult meg a maribori futballstadion és a ljubljanai Városi Múzeum felújítása is, de az iroda nemzetközi szinten is aktív, terveztek már Velencébe, Grazba és Párizsba is.

Az építészek pedig úgy döntöttek, nem egy új épülettel mutatják meg a tehetségüket, hanem megtartják a régit. „A legzöldebb épület az, amelyik már megépült. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem bontjuk le a meglévő házat, hanem inkább felújítjuk azt. Ennek során megtartottuk az építőanyagokat, ahelyett, hogy hagytuk volna elpazarolni őket, és sokkal kevesebb új betont használtunk, ami összességében akár 30 százalékkal csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást.”

A szénatárolók inspirálták

Maga a helyszín egy kis dombtető, alig száz méterre a tóparttól, ahonnan jól rálátni a környező hegyekre, a középkori falfestményeiről híres Janez Krstnik templomra és magára a tóra. A korábbi Hotel Kompas spontán módon terjeszkedett az elmúlt három évtizedben, hiányzott az egységes építészeti vízió.

A vörösfenyő vázrendszer révén nemcsak balkonokat tudtak kialakítani, de az egész szerkezetet megerősítették

Az átépítés során nemcsak a homlokzat újult meg, hanem a teljes belsőépítészet is. Az épület alaptömegei megmaradtak, de a beton magot egy vörösfenyő vázrendszerrel vették körül: ezzel minden szobához balkonokat tudtak kialakítani, ebbe rejtették az ereszeket és a villámhárítókat, és a keret megerősíti a teljes szerkezetet is a régióban gyakori földrengésekkel szemben.

A homlokzat és a belsőépítészet a környék népi építészeti elemeiből indul ki. Jó példa a vernakuláris építészet továbbélésére a folyosó, amit a környéken még viszonylag sokfelé fellelhető szénaszárítók (szlovénul: toplar) faszerkezetéből inspirálódva alakítottak ki.

A teljes épület üzemeltetését fenntartható alapokra fektették,

a tervezők ezért talajszondás hőszivattyúkat, energiatakarékos világítási rendszereket építettek be, de még a fotelek is újrahasznosított palackból készült filcanyagból készültek – mellesleg jól is néznek ki.

A folyosók designját a hagyományos szénatárolók (toplar) inspirálták

A szőnyegpadlón, a fal- és mennyezetburkolatokon újraalkotott geometrián végigsétálni önmagában is érdekes élmény a vendégek szerint, de az építészek célja nemcsak egy menő design megalkotása volt, hanem figyelmeztetni is szerettek volna a kulturális örökség védelmére. A helyiek tudják, hogy ezek a hagyományos épületek értéket képviselnek, sajnos minden évben eltűnik néhány ilyen, mivel védelem nélkül sokszor maguktól összeomlanak.

A lobby mögötti kávézó-játékszoba kialakítását is a hagyományos építészeti motívumok inspirálták

7 DOLOG, AMIT ÉRDEMES KIPRÓBÁLNI BOHINJ KÖRNYÉKÉN

Megkerülni a tavat – gyalog, futva, biciklivel. 12 kilométer, nagyjából egy óra alatt kényelmesen körbefutható.SUP vagy csónak a tavon. Egy óra SUP-bérlés már 10 eurótól.A Mostnica-szurdok és a Száva-vízesés (Slap Savica) egyaránt kihagyhatatlan. Ráadásul a gyönyörű látványhoz nem különösebben megerőltető túra vezet.A siklóernyőzés ezen a környéken szinte tömegsportnak számít, a tó legnépszerűbb strandjától néhány méterre pár percenként landolnak a párosban vagy egyedül ernyőzők. Többféle túra létezik, de egy tandemrepülés a Vogar nevű hegyről (1054 méter) körülbelül 130 eurótól indul.Ha nagyon akarunk errefelé is találunk csevapot vagy pizzát, de ha már itt vagyunk, érdemes kipróbálni a helyi konyhát. A környék éttermei erősek a hagyományos, paraszti ételekben. Ilyen például a žganci, ami egy helyi kukoricafajtából készült étel, hagyományosan a szegény emberek mindennapi eledele volt az ország középső és alpesi részein. A frissen főtt žgancit reggelire vagy ebédre, illetve felmelegítve vagy pirítva másnap vacsorára vagy reggelire lehetett tálalni. A polentához hasonló, de finomabb szemekből készül, és túróval, krumplival, házi felvágottal és sajtokkal tálalják.A žgancit megkóstolhatjuk például a Gostilnica Štrudl nevű helyen Bled és Bohinj között félúton, Bohinjska Bistricában. Ahogy a neve is mutatja, a vendéglő rétesekben is erős, ezt is érdemes itt kipróbálni.A Triglav megmászása. 2864 méter, ami nem extrém magas, de a tornacipő-szelfibot felszerelés ide nem lesz elég. Technikás és nem veszélytelen hegyről van szó, csak alaposan felkészülve vágjunk neki.

Itt egy jó példa Velencéből, hogy újítsunk fel ipari épületeket Modern örökségünk: most kezdjük el érteni, csak kezd késő lenni

The post Így épített topszállodát a fiatal techmilliárdos: megmentett érték, amit érdemes meglátogatni appeared first on Forbes.hu.