A rohanó világban szinte elengedhetetlen részei az életünknek a műanyagok – annak ellenére is, hogy tudjuk, milyen károsak a környezetre –, nem véletlen, hogy az Európai Unió és annak tagállamai betiltották az ilyen csomagolásokat. A környezetvédelmi lépések azonban leginkább csak az egyszer használatos termékekre terjednek ki, az olyan hétköznapi eszközök, mint a műanyag kulacsok és az ételhordók nem tartoznak ezen szabályozás alá.

Márpedig a kutatók szerint

ezek sem gyakorolnak jó hatást sem a környezetre, sem az emberi egészségre.

A műanyag termékeket sokszor olyan feliratokkal látják el, amelyek nem teljesen felelnek meg a valóságnak. Ilyen például az, amikor a műanyag ételhordóra azt írják: mikrózható. Ez a jelölés legtöbbször pusztán azt mutatja, hogy a termékek nem olvadnak meg a mikrohullámú sütőben, ám a hatósági ellenőrzés nem igazán terjed ki az ott zajló kémiai folyamatokra. Márpedig a legfrissebb kutatások arra utalnak, hogy a műanyag étel- és italtárolók hosszú távon akár veszélyt is jelenthetnek az egészségünkre: természetes vagy mesterséges felmelegedés hatására ugyanis több millió, akár több milliárd mikroműanyag és nanorészecske oldódhat ki azokból.

Bár a mikroműanyagok sajnos már a mindennapjaink részét képezik – mivel a vérünkben, az agyunkban, a szívünkben, az ételeinkben és a környezetünkben is jelen vannak – az élettani hatásokról egyelőre viszonylag kevés biztosat lehet tudni. A tudományos diskurzusban részt vevő kutatók azt gyanítják, hogy a mikroszkopikus részecskék hatással lehetnek a viselkedésünkre, de akár a neurodegeneratív betegségek kialakulására vagy az erre való hajlam felerősítésére is alkalmasak lehetnek. Itt azonban nincs vége: friss kutatások szerint a műanyagokhoz használt egyes vegyi anyagok megzavarhatják a hormonokat, ami kihatással lehet az anyagcserére, a szexuális fejlődésre, valamint a termékenységre is.

Scott Olson / Getty Images

Miből készülnek ezek a termékek?

Lente Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kémiai Intézetének oktatója a 24.hu-nak elmondta, a műanyagok alapvetően szenet, hidrogént, és esetenként oxigént, ritkábban nitrogént vagy klórt tartalmazó hatalmas molekulák, így maguk a kémiai anyagok nagyon ritkán ártalmasak az emberi szervezetre. Ez azért van, mert a méretük miatt gyakorlatilag semmivel nem lépnek reakcióba, nincs támadási pont rajtuk. Ugyanakkor ott vannak bennük a lágyítók és egyéb adalékanyagok, amelyek nagyobb veszélyt jelenthetnek.

A kutató szerint, amikor mikrohullámnak teszik ki a műanyagokat, ezek a lágyítóanyagok nagy számban kioldódhatnak, és ez melegítés nélkül is megtörténhet. Hozzátette: amennyiben a nagy molekulákat sokáig mikrózzák nagy hőfokon, azok kisebbekre töredezhetnek.

Ez egyfajta műanyag-lebomlást jelent, amikor is nagyon nem mindegy, mi az eredeti anyag.

A leggyakrabban használt anyagokban, mint a polietilén és polipropilén, az etilén és a propilén a monomer, a polimerizált változatok a bomlástermékek, amik szénhidrogének – így nem különösen reaktívak a szervezetben. Ezzel szemben a polivinil-klorid (PVC) monomere egy klórozott szénhidrogén, ami főleg az előállítás során mérgező. Hasonlóan károsak a poliuretánok bomlástermékei is, ezek azonban nem kerülnek ilyen célú gyártásba, és senki nem is javasolja hogy mikróba tegyük.

John Boland, a Trinity College Dublin vegyészprofesszora a Wired magazinnak elmondta, a mikrohullámú sütőben való felmelegítés kettős veszéllyel jár. A hő és a hidrolízis (egy kémiai reakció, melynek során a kötéseket vízmolekulák bontják fel) hatására az edényt alkotó láncok sérülhetnek, és apró darabokat, mikro- és nanorészecskéket ereszthetnek ki magukból.

Lente szerint a mikroműanyagok mellett a nanorészecskéket is nagyon kutatják napjainkban, amelyek nemcsak műanyagok lehetnek, hanem például fém- és oxigéntartalmú anyagok is.

Önmagában az a tény, hogy olyan anyag kerül a szervezetbe, ami szilárd és nagyon nagy a felülete, aggodalomra adhat okot. Azonban itt sincs még olyan kutatás, amely megállapította volna az egészségkárosító hatást

– nyilatkozta lapunknak a szakember.

A műanyagnak való kitettség emberi egészségre gyakorolt hatásai nem tisztázottak, de a tudósok már évek óta sejtik, hogy közel sem előnyösek. Szerencsére az emberi vese felfogja ezek egy részét, azonban az apró nanoműanyagok átjuthatnak a sejtmembrámon, és olyan helyekre kerülhetnek, ahol egyáltalán nincs helyük.

Műanyaggal etetik a csecsemőket?

Egy, a Trinity College Dublin kutatói által nemrégiben elkészített tanulmányban 10 fajta polipropilén cumisüveget vetettek alá kísérletnek. A tesztek során a szakértők megállapították, hogy a termékek literenként 1,3 millió és 16,2 millió mikro-, illetve nanoműanyag részecskét bocsátottak ki. Előbbi a 0,1 és 5000 mikrométer (µm), utóbbi pedig az ennél kisebb anyagokra vonatkozik. Ezután megvizsgálták a tápszerfogyasztás és a szoptatás arányát globálisan, és arra jutottak, hogy

egy átlagos csecsemő naponta 1,6 millió mikroműanyag részecskét fogyaszt el.

Hasonló következtetésre jutott kutatótársaival együtt Kazi Albab Hussain is, a Nebraska-Lincoln Egyetem nanotechnológiai doktori hallgatója is, aki frissen született gyermeke egészségének védelmében nézett utána, mi történne akkor, ha az amerikai jogszabályoknak megfelelő bébiétel-tárolóból etetné utódját. A kísérlet során két, a tanúsítványok szerint mikrohullámú melegítésre alkalmas polipropilén tégelyt teszteltek. A vízalapú ételeket ionmentesített vízzel, míg a savas ételeket híg ecettel szimuláltak. A tégelyeket szobahőmérsékleten, illetve hűtőben is tárolták, de azt is kipróbálták, mi van akkor, ha mikrohullámú sütőben melegítik fel azokat.

Ventura / AltoPress / PhotoAlto / AFP

Az eredmények azt mutatták, hogy mindkét folyadékfajta és polipropilén tartály esetében a mikrohullámú sütés során távozott a legtöbb mikro- és nanoműanyag. Ez egész pontosan 4,2 millió, illetve 1,2 milliárd részecskét jelent a műanyag tároló minden egyes négyzetcentiméterére vetítve.

Ebből azt az általános következtetést vonták le, hogy a melegebb tárolási hőmérsékleten nagyságrendekkel több műanyag részecske szivárog az élelmiszerekbe. Például egy polipropilén tartályból négyzetcentiméterenként 400 ezer részecskével több mikroműanyag szabadult fel, miután meleg szobában hagyták, mint amikor hűtőszekrényben tárolták. Ez utóbbi esetében szintén jelentős, 50 ezer egységnyi mikroműanyag, illetve 11,5 millió nanoműanyag oldódik ki négyzetcentiméterenként. Hogy teszteljék, mit tesz a műanyag a szervezetünkben, a kutatók embriók vesesejtjeit tették ki a tárolókból kioldódó anyagoknak. A választás nem véletlenül esett erre, ugyanis ez a szerv nagyon gyakran érintkezik a lenyelt műanyaggal.

Miután két napig koncentrált mikro- és nanoműanyagoknak voltak kitéve, a vesesejtek mintegy 75 százaléka elpusztult.

Bár a műanyag részecskék koncentrációja ekkor jóval nagyobb volt, mint a megszokott, a kutatásvezető szerint a műanyag részecskék felhalmozódásának mértéke nem ismert, így az is lehet, hogy rendkívül nagy. Lente Gábor ugyanakkor hozzátette, a publikációban leírták, hogy egy nap alatt mennyi mikroműanyag juthat be a szervezetbe, ám a sejteket mintegy százezerszer akkora koncentrációnak tették ki. Ezért a megállapításból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Kell-e félnünk?

Bár a fentebb felsorolt eredmények sokak aggodalmát váltották ki, a lapunknak megszólaló kémikus szerint nincs tudományos konszenzus annak kapcsán, mit is okoz pontosan a mikroműanyagnak való kitettség. Lente Gábor – bár a kutatás tudományosan megalapozott – nem gondolja, hogy rövid távon komoly közegészségügyi válság robbanna ki a megállapítások nyomán. Ennek oka elsősorban az, hogy mielőtt az Európai Unióban forgalomba kerülne egy termék, komoly ellenőrzésen esik át, melynek során megállapítják, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nincs komoly egészségkárosító hatása.

Már vagy fél évszázada megszűnt az a gyakorlat, hogy biológiai vizsgálat nélkül engednének rá egy anyagot a társadalomra

– tette hozzá. A kémikus szerint az viszont előfordulhat, hogy olyan negatív hatásai lehetnek egy anyagnak, amire korábban nem gondoltak, és ezért nem tesztelték rá.

A tagállami hatóságok is elővigyázatosak. Ha megállapítják a kutatók, hogy egy adott anyag meghatározott mennyisége 20–30 százalék valószínűséggel kárt okoz az emberi szervezetben, akkor általában olyan felső határt szabnak meg egészségügyi határértéknek, ami nagyjából egytizede annak, ami kárt okozhat. Így, ha csupán két-háromszorosa a koncentráció az egészségügyi határértéknek, nagy valószínűséggel nem fog tartós problémát okozni. Lente szerint tehát célzottan nagy a rés a szabályozásban, amivel a társadalom egészségét védik.

Getty Images Saláták műanyag dobozokba csomagolva.

Erre érdemes figyelni

Amennyiben évek óta műanyagban tárolja vagy melegíti az ételét, ne essen pánikba: a mikro- és nanoműanyagok mindenhol körülöttünk vannak, így szinte lehetetlen elkerülni azokat. A kitettség mértékét azonban lehet, és nem is árt csökkenteni, amelyhez néhány tippet is megfogalmaztak a szakemberek. Először is érdemes lehet üveg-, rozsdamentes acél, kerámia- vagy fadobozt használni az élelmiszerek tárolására a műanyagok helyett.

Ha mikrózásról van szó, különösen jó döntés lehet elkerülni a műanyag edényeket. 

A lapunknak megszólaló kémikus szerint ez esetben ugyanis egyes helyeken sokkal melegebb lesz az anyag. Ha pedig lokálisan túlhevítünk egy ételt vagy egy anyagot, nagyobb a valószínűsége, hogy elindul a bomlás. Tehát hiába nem támasztja alá jelenleg a tudomány, hogy veszélyes a műanyag, érdemes lehet elkerülni. A mikrohullámú sütő helyett sokkal egyenletesebb melegítést biztosítanak például a modern airfryerek.

Ha régóta használ egy adott műanyag edényt, szabaduljon meg tőle, ugyanis idővel egyre több káros anyag oldódhat ki abból. Emellett az is lehetséges, hogy mivel régi edényről van szó, annak alkotóelemei között olyan is akad, amely ma már nem kerülhetne gyártásba. A ftalátokról és Biszfenol A-ról (BpA) például az elmúlt évtizedekben számos kutatás bebizonyította, hogy súlyos betegségeket okozhatnak.

Az NNK tájékoztatása szerint a ftalátok olyan vegyületek, amelyeket az ipar elsősorban lágyítószerként alkalmaz, mivel a műanyagok rugalmasságát és élettartamát növelik. Ezek nem kapcsolódnak kémiai kötésekkel a nagy molekulákhoz, így a különböző termékekből hosszú ideig képesek kioldódni. Hatásaik közt tartják számon a hormonrendszer megzavarását, különösen a magzati, kisdedkori és fiatalkori fejlődés idején. Emellett befolyásolhatják a nemi fejlődést, illetve több szerv működését is, káros hatásuk lehet például az idegrendszer fejlődésére, de megzavarhatják az anyagcsere-folyamatokat, valamint elhízást is okozhatnak.

A ftalátok káros hatásának következtében az Európai Unióban számos ftalát már nem kaphat helyet műanyag árucikkekben, gyermekjátékokban, élelmiszerrel érintkező műanyagokban, illetve kozmetikumokban. Az EU 2011 júniusától betiltotta a BpA-t tartalmazó műanyag cumisüvegek forgalmazását is. Az adalékanyag 2017-től felkerült a különös aggodalomra okot adó anyagok listájára, szaporodási képességeket és hormonokat károsító hatása miatt.

Mivel a műanyagok érzékenyek a hőre, ne tartsa a vizes palackokat a hőség közelében vagy a tűző napon, és kerülje a forró folyadékok vagy élelmiszerek műanyagba helyezését is. Végül pedig kerülje a műanyag edények lefagyasztását, majd mikróban történő kiolvasztását.

Kapcsolódó „Az emberiség már régóta szennyezi a környezetét műanyagokkal, mégis egyre tovább élünk” Dr. Hollóczki Oldamur, a Debreceni Egyetem kémikusa és csapata azon dolgozik, hogy fény derüljön arra, okozhatnak-e neurodegeneratív betegségeket a mikroműanyagok.

The post Tényleg káros, ha műanyag edényben melegítjük meg az ebédünket? first appeared on 24.hu.