Herczeg Zoli egyszerre életművész és a gondviselés kegyeltje. Festőművészként azt alkotja meg, amit „fentről” súgnak neki, és a természet is a vászna, amerre jár, fest kövekre, hidakra, talált dolgokra. Időnként felkerekedik, hogy világot lásson, amiről fotókkal, videókkal gazdagított, különleges hangvételű útinaplót vezet. Az utóbbi években a Bhagavad-gíta 255 versét másolta le szanszkrit írással, egy-egy absztrakt festménye mellé. Mindig azt, amelyiknek a hangulata, témája illett a képéhez, egyfajta fordított illusztrációs módszerrel. Állítja, hogy a háromezer éves versekben ott a válasz az emberiség nagy kérdéseire, még a mai korban élők számára is. A saját fordításaival készített ezekből egy könyvet, melynek címe BhagavART Vīta – Felszabadulás a magasztos művészet által – ezt az utat járja most is. Az alkotás mellett volt fodrász, jógaoktató és masszőr; dolgozott Grazban, élt Triesztben és az indiai Risikésben. Végül mindig visszatért Körmendre, a szülői házba, mert azt vallja, az előrelépéshez előbb a múltbéli dolgokat kell rendbe tenni. Most is újragondolásban van, ilyenkor nem terveket sző, hanem figyel, és várja a jelzéseket, amiket az univerzum küld neki.