Az aktív keletkezés fázisában lévő fiatal csillagok a kölyökmacskákhoz hasonló energiagombócok. A legfőbb különbség az, hogy a születő csillagok kerge fel-alá rohangálás helyett erőteljes anyagsugarak heves kibocsátásával vezetik le a fölös energiáikat. Ezek az anyagnyalábok (angol nevükön jetek) pedig látványos képződményeket keltenek a formálódó égitest környezetében, ahogyan ezt a James Webb-űrtávcsőnek a Herbig–Haro 46/47 jelű, keletkezőben lévő csillagkettősről készült friss felvételén is láthatjuk.

A Herbig–Haro 46/47 katalógusjelű keletkező csillagpáros a James Webb-űrtávcső felvételén, közeli infravörös hullámhossz-tartományban. A képre kattintva elmerülhetünk a hatalmas felbontású eredeti felvétel részleteiben. Forrás: NASA/ESA/CSA.

A csillagászok a közelmúltban a James Webb-űrtávcsővel elkészítették az eddigi legrészletesebb, és igazán látványos fotót a képződményről. A csillagpáros évezredek óta lövell a világűrbe két, egymással ellentétes irányú anyagsugarat. Noha a Herbig–Haro 46/47-et már az 1950-es évek óta ismerik és tanulmányozzák a kutatók földi és világűrbeli műszereikkel egyaránt, ám ilyen nagy felbontású közeli infravörös felvétel eddig még nem készült róla. Mivel ebben a hullámhossz-tartományban a James Webb a csillagokat körülölelő porfelhő mélyére is belát, így a csillagászok sok újdonságot megtudhatnak ennek a párosnak a jelenlegi és múltbeli aktivitásáról, és általában a csillagkeletkezés részleteiről.

A két keletkező csillag a kép közepén látható erős fényforrás, a vörös színű diffrakciós sugarak metszéspontjában. Ezek egy anyagbefogási korong közepén ülnek, így jelenleg is növekszik a tömegük. A korong maga nem látható a fényképen, de a balra felfelé és jobbra lefelé mutató, homokóra-szerű árnyéka jól megfigyelhető. A képződmény leglátványosabb eleme a két átellenes irányba kilövellő anyagnyaláb, amelyek élénk narancssárga színben pompázva húzódnak a kép átlója mentén.

Ezek az anyagcsóvák egy-egy intenzívebb anyagbefogási időszakban felerősödnek. Amikor az újabb élénk anyagkilövellések utolérik a korábbi, már lelassult felhőcsomókat, olyankor az ütközés eltorzítja a nyalábok formáját. Az utóbbi anyagkilövellések a centrum közvetlen környezetében, a nyalábok irányába mutató átlós diffrakciós sugarak mellett futnak, és kék szálaknak tűnnek. Jobbra felfelé egy hullámzó, meg-megszakadó halvány kék nyalábot követhetünk egészen a nagy fényes narancssárgán ragyogó csomóig. A kék nyaláb ellentétes, balra lefelé irányuló párja szintén jelen van, de jóval halványabb, és a távcső mechanikai és optikai sajátosságai miatt megjelenő diffrakciós sugár mellett nehezebben ismerhető fel.

A kidobott anyagnak fontos szerepe van a csillagkeletkezés folyamatában, hiszen ez szabályozza a tömegnövekedés ütemét. A kifelé haladó nyalábok mentén az anyag befogásának ütemében végbement változások is követhetőek a múltban, akár több ezer évre visszamenőleg is.

A felvétel második leglátványosabb eleme a keletkező csillagokat, az anyagbefogási korongot és a kivetett anyagnyalábokat is magába foglaló, halvány kékes színben derengő felhő. Ez valójában olyan sűrű por és gáz, ami a látható fény tartományában szinte teljesen feketén jelenik meg, így abban a hullámhossz-tartományban teljesen reménytelen a felhő belsejébe tekinteni.

Kérdőjelet formázó kölcsönható galaxispár a Herbig–Haro 46/47 mellett. Forrás: NASA/ESA/CSA.

A felvételen a legélesebb szemű megfigyelők felfedezhetnek még egy, a Herbig–Haro 46/47-től teljesen független különlegességet is. A halványkék felhő jobbra lefelé mutató kitüremkedésén túl két háttérgalaxis tökéletesen kanyarított kérdőjelet formáz. Ez teljesen véletlenül került a felvételre, és az is a véletlen műve, hogy innen, a Földről nézve ilyen alakot öltött ez a képződmény, ami valószínűleg egy kölcsönható galaxispár. Ez a jelenség minden esetre szépen szimbolizálja, hogy a tudományos kíváncsiságunk kielégítésére, a tudásunk gyarapítására végzett megfigyelések a keresett válaszok mellett mindig felvetnek újabb kérdéseket is.

Forrás: WebbTelescope.org