Egy nemzetközi kutatócsoport halvány, ultradiffúz törpegalaxis felfedezéséről számolt be nemrég. A galaxist a Dark Energy Survey (DES) égboltfelmérő program adatbázisában találták. Az NGC 55-dw1 jelű törpegalaxis az NGC 55 csillagváros kísérőgalaxisa. A felfedezés részleteiről a kutatók szeptember 8-án számoltak be az arXiv preprint portálon.

Az ultradiffúz galaxisok rendkívül alacsony csillagsűrűségűek. A legnagyobbak közülük akkorák, mint a Tejútrendszer, mégis századannyi csillag található csak bennük. Izgalmas kérdés, hogy vajon miképpen tudnak fennmaradni ezek a halvány és hatalmas csillagvárosok, miért nem tépik szét őket a galaxishalmazuk árapály-erői?

Az NGC 55-dw1 közelében lévő csillagok térbeli elhelyezkedése. (McNanna et al., 2023.)

A törpegalaxist Mitch McNanna (University of Wisconsin-Madison) és munkatársai fedezték fel. Egy küllős spirálgalaxisról van szó, ami nagyjából 6,5 millió fényévre van tőlünk a Sculptor (Szobrász) csillagképben. A felfedezés a DES égboltfelmérő program hat éven át gyűjtött adatain alapul.

„A DES adataiban 0,3–2 Mpc heliocentrikus távolságú, halvány törpegalaxisokat kerestünk egy egyszerű szűrő algoritmus segítségével. Ez az algoritmus az egyedi csillagok sűrűsödéseként azonosítja a galaxisokat ívpercnyi nagyságrendű skálán.” – magyarázták a kutatók.

Az így felfedezett ultradiffúz galaxis, amely az NGC 55-dw1 jelzést kapta, csupán 47 ívpercre van az NGC 55-től. Ha feltesszük, hogy a kettő nagyjából azonos távolságra van tőlünk, akkor csupán 98 ezer fényévre vannak egymástól.

Az NGC 55-dw1 abszolút fényessége V-sávban 8 magnitúdó, az effektív sugara körülbelül 7200 fényév, csillagainak össztömege pedig 142 ezer naptömeg körüli. A becslések szerint 6,5 milliárd éves, a fémessége (fémtartalma) pedig a mérések szerint -1,8-as szintű.

Az NGC 55-dw1 galaxis fényességéhez képest nagy kiterjedésű, és ez szokatlanná teszi a törpegalaxisok között a Földtől számított 36 millió fényéves térségben (angol szakkifejezéssel Local Volume, ami nem tévesztendő össze a Lokális Csoporttal – utóbbi a nagyjából 3 millió fényéven belüli, a Tejúttal gravitációsan kötött rendszert alkotó galaxisok összessége). A felszíni fényessége rendkívül alacsony (32,3 magnitúdó/négyzetívmásodperc): ez a legnagyobb, legdiffúzabb galaxis ebben a fényességtartományban, amit ismerünk.

A kutatók szerint az NGC 55-dw1 nagysága, diffúz jellege, erősen elnyúlt, elliptikus alakja (0,56), valamint közelsége potenciális gazdagalaxisához arra utal, hogy árapály-kölcsönhatásoknak kell végbemenniük közte és az NGC 55 között. Ennek igazolására további kutatások szükségesek.

„Az árapály-kölcsönhatások magyarázhatják nagyobb méretét, erősen elnyúlt alakját és rendkívül alacsony felszíni fényességét. A földi képalkotás korlátai miatt az árapály-csíkok létének megerősítése további megfigyeléseket igényel.” – állapították meg a tanulmány szerzői.

Forrás: phys.org