Szanatóriumból jelentkezik be Jászberényi Sándor. Hatodik könyve, a Mindenki másképp gyászol a háborúkat a túlélők tükrében mutatja, a lélekben tett pusztításról ír. Ukrajnában épp egy nemzedék nyomorodik meg. Azt tartja, van értelme bemutatni a sok szörnyűséget, mert ha csak egy olvasó is kimozdul a közönyösségből, már megérte. Gesztusértékű, hogy történeteiben még a mellékszereplőknek is nevet ad – az adatok mögött nemcsak az egyéni történeteket keresi, de a történetek mögött magát az embert is. A saját életében is átutazó, haditudósító szerzővel beszélgettünk, aki ott van, ahol a történelem történik. Fegyvere pedig a mesélés.