Milyen emlékeink vannak 2017-ből? Beyoncé bejelentette, hogy ikrei lesznek; Donald Trump beiktatásán alig akart fellépni énekes; teret nyert a #MeToo. És hogy a videójátékok piacát is idekapcsoljuk: hetedik részéhez érkezett a Forza Motorsport. Azóta eltelt 6 év, Beyoncé ikrei megszülettek, Trump azóta sem lett népszerűbb, a #MeToo a mindennapjaink részévé vált, a Forza-játékokból pedig mindent láttunk, épp csak a klasszikusnak számító Motorsportot nem. Hat év kellett a Turn 10 Studios fejlesztőcsapatnak, hogy életet leheljenek a nagy múltú szériába.

Ez azért sem volt könnyű feladat, mert már 11 éve, hogy elindították a játéksorozat Horizon nevű mellékágát, ami – kimondatlanul is – a Motorsport-széria fejére kezdett nőni, színesebb, szórakoztatóbb volt, és ami egy kiadó esetében a legfontosabb: új játékosokat tudott becsalogatni az árkád autószimulátorok világába.

Mindeközben a Gran Turismo – a másik nagy, élethű autósélményre törekvő, de PlayStation-exkluzív játéksorozat – megindult felfelé, 2023-ra egész estés filmet inspirált, ami a videójáték-sorozat eladásainak is jót tett. Az október 10-én megjelent új Forza Motorsportot Xbox Series X-en kezdtem nyüstölni, és a végeredményt látva érthető, a Turn 10-nél miért szöszöltek ennyi időt az új rész fejlesztésével. Mindenki jobban járt azzal, hogy az Xbox One-t kikerülve, már csak az újgenerációs konzolon mutathatták meg a fejlesztők, mitől cseng még mindig nagyon jól a franchise neve.

Új pályákon és autókon túl több is van benne?

A Forza-élményeimet inkább a Horizon-részeknek köszönhetem, a Motorsport, ha teljesen nem is, de jobbára kimaradt a videójátékos tapasztalataim közül. Persze igyekeztem pótolni, és a legutóbbi epizódot is alaposan szemügyre vettem, mielőtt virtuális pilótává váltam az új részben. A játékmódok túlságosan azért nem bővültek hat év alatt: kaptunk – a magyar feliratnak is köszönhetően – egy Építők Kupája (ÉK) elnevezésű karriermódot, amivel egyértelműen az volt a készítők célja, hogy a lehető leghosszabb időre a képernyők elé szegezzenek minket.

Pilótánk kiválasztása és apróbb modifikációk után már választhatunk is egyet a három nagyon alap, tuningoktól mentes autó közül, amivel nekivághatunk a csúcsra jutásnak. Az ÉK öt nagyobb blokkból, azon belül öt versenysorozatból áll. Minden verseny előtt időmérőt futhatunk az adott pályán, hogy megfelelően kiismerjük a szakaszokat – ez opcionálisan átugorható, amit én magam nem ajánlanék, mert a játék meghálálja, ha időt és energiát fektetünk a vezetésbe. A próba- és éles versenyeken pedig úgynevezett Autó- (AP) és Szakaszpontokat (SZP) szerezhetünk.

A pontgyűjtős rendszer működése gyorsan átlátható, jól kitalált, ráadásul apróbb bónuszfeladatok is elérhetők a futamok során, így például, hogy a saját köridőnkre verjünk rá másodpercekkel. Mielőtt rajthoz állunk, eldönthetjük, milyen pozícióból szeretnénk megkezdeni a körfutamokat: minél előkelőbb helyről startolunk, a játék annál kevésbé hálálja meg erőfeszítéseinket. Ha viszont a 24 versenyzős mezőny 24. rajtpozíciójáról a dobogóra kerülünk valami csoda, vagy a saját ügyességünk okán, akkor garantáltan záporozni fognak a pontok.

De mi értelme lenne a jutalmaknak, ha nem lehetne azokat elkölteni? Természetesen a Forza Motorsport garázsában erre is van lehetőség: a fejlesztések tárháza nagyjából végtelen, a kidolgozás pedig elképesztően aprólékos – viszont nincs ránk erőltetve. Akinek nincs kedve elmerülni abban, hogy pontosan mivel jár a guminyomás állítása és az áttételek módosítása, az egyetlen gombnyomással rábízhatja a virtuális szakira az ilyen feladatokat, aki egy általános, mindenre kiterjedő tuningot eszközöl az autónkon. Utóbbiból van bőven: 500-nál több járgányra szórhatjuk el a versenyek alatt összekuporgatott pénzünket, és muszáj is a zsebünkbe nyúlni, mert nem minden pályán szállhatunk versenybe ugyanazon autóval.

A Forza – ahogy az a valósághű autós élményre hajazó videójátékoknál megszokott – inkább a vezetési élményben, mintsem a tuningolási lehetőségek tárházában alkot maradandót. Bár én kevésbé éreztem, hogy 15 ezer pontot rálocsolva fürgébben kanyarodik a Porsche Carrera GT-m, de a fejlesztők állítják, minden autó irányíthatósága más, a fejlesztések hatására pedig mindez hatványozódik.

A fejlődés ugyanakkor kezdetben korlátok közé szorított, alaposan fogja a kezünket a játék, hogy dacára a begyűjtött pontoknak, túl hamar ne lépjünk át olyan szinteket, ami egyértelmű esélyessé tesz minket a játék korai szakaszában. Ennek érdekében bizonyos fejlesztési kategóriák mindaddig zárva maradnak, amíg az aktuális járművünk Autószint értéke nem ér el egy bizonyos határt.

A fizika valóban kitűnő, a különböző pályákon más-más típusú abroncsokra is szükségünk lehet. A forró aszfalton kopnak a gumik, esőben rosszul tapadnak, így a versenyek előtt van lehetőségünk változtatni, mint ahogy a boxutcába beálláskor is. A fejlesztők valóban nem a babérjaikon ültek ennyi évig: jópofa újítás, hogy a futamokat megelőzően eldönthetjük, mennyi benzinnel töltsük fel az autókat. Minél többet tankolunk, annál lomhábbak és nehezebben irányíthatóbbak a négykerekűek. Ha csökkentjük a tankolás mértékét, kockáztatjuk, hogy a futam idő előtt befejeződik számunkra, miután az utolsó csepp is kiürül a tankból még a célvonal előtt.

Az ellenfeleink mesterséges intelligenciája is látványosan változik a nehézségi szintek kalibrálása után: minél könnyebb szinten vágunk bele a versenybe, annál több buta döntést fogunk látni a részükről. Kizúgnak a pályákról, ütköznek, elrontják a kanyarodást. Ha mindezt nevetségesnek tartjuk, szépen előcsalogathatjuk a „tudást”, az ellenfelek már közepes szinten is úgy mozognak, mintha kötélpályán húznák őket. Ha miattuk vagy tőlük teljesen függetlenül elbaltázunk egy kanyart, van lehetőségünk idő-visszatekerésre, ami nem elérhető egy bizonyos nehézségi szint felett, ezért alaposan gondoljuk át, mikor lépünk a gázra vagy épp a fékre.

Fontos továbbá, hogy nem csak benzin hiányában és a profi gépi ellenfelek miatt veszthetünk el futamokat, a nehézségi szint kiválasztásakor a szabályokon is módosíthatunk. Időbüntetést kaphatunk pályaelhagyásért, kikényszerített ütközésekért is. Ha ezekből túl sokat hozunk össze, hamar a garázsban találhatjuk magunkat.

Noha ez teljesen kiiktatható, ne feledjük, ez a játék nem a Need for Speed-féle, meggondolatlan száguldozást hálálja, hanem a taktikus aszfaltra tapadást, a megfelelő időben való előzéseket.

Dacára a minden eddiginél valósághűbb vezetési élménynek, a profi motorsport óhatatlan velejárója a monotonitás. Igyekeztem számolni: tíz futamot követően kezdtem elunni a karriermódot, amiben egyre több körből álló versenyekben kellett helyt állnom. Ha ehhez hozzávesszük a gyakorlófutamokat is, úgy hamar szembesülünk azzal, akár nyolc kört is lenyomhatunk ugyanazon a pályán, ugyanazzal az autóval, hol egymagunkban, hol a gépi ellenfelekkel. Ezen nem segít az autók motorjának búgó hangja, amit – stílusából fakadóan – a játék nem próbál zenékkel feldobni.

Persze a játék nem csak a karriermódból áll. Adott a lehetőség szabad versenyek indítására a rendelkezésre álló autógyűjteményünk darabjaival, illetve a Riválisok elnevezésű módban más pilóták „szellemivel” mérhetjük össze magunkat. A többjátékos mód a tesztidőszak alatt meghatározott napokhoz és időpontokhoz volt kötve, sajnos ezt nem tudtam kipróbálni, de például az amerikai PC Gamer újságíróját lenyűgözte, „mennyire finoman kidolgozott a többjátékos mód, amibe jó jutalmazási rendszert építettek, olyan az egész, amilyennek egy online versenyjátéknak lennie kell”.

Nagyon csillog a kasztni

Xbox Series X-en a natív 4K, 30 fps és a Ray Tracing hármas kombinációja adja a Quality Mode-ot, ami a három grafikai mód közül talán a legjobb. Ebben az autók részletgazdagsága, a 20 versenypálya tökéletes modellezése lehengerlő látványt nyújt, amit a fejlesztők a dinamikus napszak- és időjárás-változással is megdobtak.

Ami számomra feltűnő volt, hogy az esti versenyek kevésbé hívogatóak, sőt, sok helyen átlagosnak vagy az alattinak tűnik a látvány. Ezt csak fokozza, ha nem külső nézetből, hanem a pilótánk szemszögéből irányítunk: a textúrák nem túl élesek, cserébe viszont van jól kinéző, változó kilométeróra-számláló. Ugyanakkor az esőeffekt, azzal együtt az ablaktörlő lapátok működése kicsit sem élethű.

Nappal, pláne napsütésben, főként az éles versenyeken érződik igazán, hogy

technikailag a Forza Motorsport a jelenlegi generáció csúcsát jelenti.

Nem részleteiben, hanem összhatásban kell nézni, mire képes ez a motor. Ugyan bele tudnék kötni a pályák mellett ácsorgó, sablonos nézőközönség látványába, a környezeti elemek, például a fák elnagyolt ábrázolásába, az autók törhetetlenségébe, viszont az új Forza technikailag mégis közel van a tökéletességhez. Mint ahogy az egész játék: apró, nüansznyi hibák megtalálhatók, de jó darabig nem fogja megszorongatni semmi más.

További jó hír, hogy a jövőben sem maradunk extra tartalmak nélkül: minden hónapban más és más játékmódokat, pályákat, autókat kapunk, így 2024-ben is aktívan velünk lesz a Forza Motorsport. Ha pedig a pénztárcánkat nem sajnáljuk kinyitni, mind az offline, mind az online játéktér határai kitolódnak.

The post Forza Motorsport: nincs most ennél jobb autós játék first appeared on 24.hu.