Magyarország–Szerbia lesz ma este. Magyarország–Jugoszlávia volt hajdanán. Viszonylag közeli időben akadt október, amikor másfél óra 1-7-ig tartott a "jugók" ellen. Akkor – 1997-ben – a magyar csapat a világranglista 77. helyén zárta az esztendőt. Ám előfordult, hogy vezette a France Football év végi európai rangsorát, míg a futballban is használatos Élő-számítás szerint a világranglista 2. helyén állt a világbajnoki címvédő Brazília mögött.

Ez történt 1959-ben.

Amikor nyolc mérkőzésen hat győzelem, valamint egy-egy döntetlen és vereség volt a mérleg. (Az idén hat meccs, négy győzelem, két döntetlen.) Abban az évben több mint háromgólos átlagot produkált a válogatott – 25-ször zörgette meg a hálót –, és játékosai közül a minden alkalommal pályára lépő Tichy Lajos hatodik – a már madridi Puskás Ferenc hetedik – lett az Aranylabda-szavazáson, amelyen voksot kapott a válogatottban szintén 8-szor bevetett Grosics Gyula és Göröcs János, továbbá Bundzsák Dezső (7) és Albert Flórián (6) is.

A Labdarúgás című szaklap azt írta: „Tavaly, a világbajnokságon elszenvedett, kudarcba menő vereségeink után a külföldi szakemberek csakúgy, mint a nemzetközi sportsajtó, valósággal elparentálták a magyar futballt. Kárörömmel vagy sajnálkozással úgy beszéltek rólunk, mint ahol a labdarúgás meghalt, mindent elölről kell kezdeni, s évtizedekre lesz szükség, amíg újra számításba jöhetünk a nemzetközi porondon. Ha visszaemlékszünk azokra a részvétnyilvánításokra, amelyeket a svédországi vb-n végig kellett hallgatnunk, még többre kell értékelnünk idei nagyszerű eredményeinket.”