Nem, most nem egy magyar történet következik. Adattudomány, virtuális valóság és pszichológiai kutatások a hatékonyabb Bundesliga-szereplés érdekében.

Az SAP kétnapos sajtótúrát szervezett a németországi Walldorfba (nem összekeverendő az alternatív iskola Waldorffal), ahol az európai IT-óriás főhadiszállása áll. Egyedüli magyar médiumként a Forbes vehetett részt az úton, aminek része volt egy közeli futballklub, a TSG Hoffenheim meglátogatása is. A csapat az SAP által biztosított infrastruktúrát használja ahhoz, hogy hatékonyabb technológiai megoldásokkal rukkolhasson elő, ennek jelentős részét pedig a saját kutatóintézetük fejlesztésére fordítják.

Futball és tudomány

A foci és a tudomány kapcsolata nem újkeletű, hisz ami annyi pénzt és embert mozgat évről évre, mint a futball (vagy akármelyik profi sport), az bizony mindig egyre jobb, hatékonyabb, izgalmasabb akar lenni. Minden bizonnyal ebből indult ki a Sinsheim városhoz tartozó kis nyugat-német falucska, Hoffenheim helyi csapata is, mikor

az alig több mint háromezer fős település fölé hatalmas kutatókomplexumot építettek.

Nem vicc, az ember a sok kis takaros házikó és kert felett a német foci egyik fellegvárát találja, ami jórészt a TSG Hoffenheim nevű csapat eredményességének tudható be.

Az 1899-ben (tehát a Fradival egyidőben) alapított klubot a kétezres években kezdte lelkesen támogatni az SAP egyik alapítója, Dietmar Hopp, a folyamatos tőkeinjekcióknak és fejlesztéseknek köszönhetően pedig a falusi klub 2008-ban a német futball első osztályában, a Bundesligában találta magát. Azóta a német válogatottnak is adtak játékost, sőt a Bajnokok Ligájában is fel-feltűnnek, és bár még mindig van hová fejlődniük, kistelepülési csapatként mégiscsak a bejutottak a nagyok közé.

Hogy ezt elérje, a klub vezetése a tudomány felé fordult: megalapították a TSG ResearchLab nevű kutatóhelyet, ahol pszichológiai és fizikai tesztek sorával szűrik a tehetségeket. Megannyi szenzort és kamerát szereltek fel, hogy minél több adatot nyerjenek ki a játékosok mozgáskultúrájából, viselkedéséből, az SAP által biztosított infrastruktúra pedig ezen adatok kezelésében játszik kulcsszerepet. A német cég szervezte kirándulás első napján délután érkeztünk meg az épp üresen kongó központba, az ilyenkor szokásos vezető eligazítás után pedig két demót is kipróbálhattunk.

Ezen egyébként elhangzik, hogy a Hoffenheim tehetséggondozása a számok terén is impozáns. Amíg a klubok kadétjainak átlagosan 2-5 százaléka lesz profi játékos, addig ez az arány a Hoffenheimnél 23 százalék – mindezt pedig a technológiai fejlesztéseknek tudják be.

Egy milliárdos, aki Hoffenheimben nőtt fel és rajon a futballért

Dietmar Hopp 1972-ben négy kollégájával együtt elhagyta az IBM-et, hogy megalapítsa a német SAP (Systems, Applications, Products) szoftvercéget. A társaság a világ vezető integrált vállalatirányítási rendszerének fejlesztője.

Az SAP tőzsdei bevezetésének évétől, 1988-tól 1998-ig társ-vezérigazgató, majd 2003-ig a felügyelőbizottság elnöke volt. 1996-ban részvényei nagy részét egy jótékonysági alapítványra ruházta át. Ez a Dietmar Hopp Stiftung, amely sportot, orvostudományt, oktatást és szociális programokat is támogat, alapítása óta mintegy 1 milliárd dollárt osztott szét.

Hopp és a Bill & Melinda Gates Alapítvány finanszírozói a CureVac nevű német vállalatnak, amely számos betegség ellen fejleszt vakcinákat (a covid ellen is dolgoztak oltóanyagon, de annak hatékonysága a vártnál alacsonyabb volt).

Hopp a fő finanszírozója a TSG Hoffenheimnek, azért ezt a csapatot választotta, mert itt nőtt fel és fiatalként maga is játszott a csapatban. A klub 49,9 százalékos tulajdonosa lett, amikor 2000-ben beszállt, a harmadosztályból vezette fel a csapatot a Bundesligába. Az első osztályba feljutó csapatnak Lőw Zsolt is a  tagja volt, aki ma a Bayern München másodedzője. 2015-ben Hopp hivatalosan is felmentést kapott a német szövetségtől az ún. 50+1 százalékos szabály betartása alól, így a klub 96 százalékos tulajdonosa lett. Arra hivatkozott, hogy 20 évig finanszírozta a csapatot. A fent említett szabályt a német foci hagyományainak megőrzése végett hozták a 90-es években, e szerint a klubok kezében kell lennie 50+1 százaléknak, ez  kizárja a felelőtlenül költekező befektetők megjelenését a német fociból (és persze a klubok tagságát alkotó szurkolók könnyen tudják blokkolni a jegyárak emelését).

Hopp vagyonát a Forbes jelenleg 4,4 milliárd dollárra teszi (az alapítványnak adott részvények nem számítanak bele a magánvagyonába).

Virtuális fociketrec

A profi focistákra háruló szellemi és fizikai megterhelés óriási, ennek hatásai pedig a reflexekre is kihatással vannak. De vajon mennyire? Hogy jobban megértsék test és lélek kapcsolatát, a Hoffenheimnél egy virtuális arénát építettek, amibe belépve egy 360 fokos kivetítő kellős közepén találjuk magunkat. A Helix Arena nevű rendszerben a körülöttünk lévő vászonra a plafonra, sűrűn egymás mellé helyezett projektorok vetítenek folyamatos, tűéles képet, mi pedig két HTC Vive kontrollerrel a kézben készülünk fel az öt különböző virtuális játékra.

Én csak a kontrolleres változatot próbálom ki, de az is kellően átmozgat. Lényege, hogy megjelenik néhány színes figura a képernyőn, kettejük alatt egy-egy kék körrel – ők lesznek azok, akiknek a mozgását le kell kövessem úgy, hogy mikor véget ér a kör, a kontrollerrel rájuk mutatva pontokat szerezzek. Minden körben egyre gyorsabban futnak, és egyre többen vannak – a végén már szinte lehetetlen lekövetni a sebességüket.

A focis itt a piros, hol a piros játék nem csak arra szolgál, hogy felmérje a reflexeim és a figyelmem, hanem pszichológiai hatásmechanizmusokat is mér. Ilyen, hogy mikor már kezdem elveszteni a fonalat, egyszer csak felmorajlik a tömeg, és mintha csak egy telt házas stadionban állnék, elönti testem az adrenalin. Most, vagy soha! Bizonyítanom kell. És működik – a helyi kutatók szerint a tömeg morajlása inspirálóan hat a játékosokra.

Ann-Kathrin Rösgen fejlesztőmérnök azt mondta, a szerkezetet egy osztrák cég, az Anton Paar SportsTec építette a kutatóintézet igényei és tervei alapján.

Az egyes játékok más-más készségeket mérnek, de annyira talán egyik sem sajátos, mint a nagyzenekari hobbimérnök házilag barkácsolt focigépe.

A falábú footbonauták támadása

A bemutató után az alagsorba kísérnek bennünket, ahol egy hatalmas terem közepén impozáns látvány tárul elénk. Olyan, mintha egy kisebb focipálya volna a föld alatt, tökéletesen megvilágítva, körbe kerítve, a szélén LED-szenzorokkal, szám szerint 1500-zal. A monstrum közepéről mosolygós fiatalember jön elő: Adam Beaven kutatómérnök a PHD-jét is a Footbonautból írta, július óta pedig a Hoffenheim tudományért és innovációért felelős koordinátoraként felel a további fejlesztések implementálásáért.

„Egy nagyzenekari művész tervezte az egészet, hobbimérnök, Berlinben rakták össze egy haverjával” – meséli a Footbonaut és feltalálója, Christian Güttler Grimm-mesébe illő történetét. Ő egyébként Ausztráliából származik, ott foglalkozott futballmérnökséggel, de mikor rájött, hogy valamiért nem olyan jó az ottani know-how, mint a németeké, inkább elutazott ide.

A Footbonaut lényege, hogy a játékos – vagy inkább tesztalany – középre állva várja, hogy az őt körülvevő, két szinten elhelyezkedő ágyúk kilőjenek felé egy labdát, amit a véletlenszerűen felvillanó kapuba kell belőjön. Ezekből összesen 72 van, szóval a variációkra képtelenség felkészülni. Az egyik külföldi újságíró kicsivel több mint három másodperc alatt talál be a labdával. Adam erre azt mondja, kiemelkedő eredmény – de csak ha amatőrökről van szó.

A profiknál ez úgy két másodperc szokott lenni, világszínvonalú csatárok esetében inkább alatta. Eszelős belegondolni, micsoda testtudat és -koordináció kell ehhez a látszólag egyszerű manőverhez. A gép mindent mér – és rögzít.

Az adatokat kiértékelve pedig már egész kicsi gyerekeknél meg lehet mondani, hogy mekkora eséllyel indulnak neki a profi karriernek.

Adat a lelke mindennek

Persze tehetséggondozás ide-oda, a profi futballban úgyis az számít, hogy a bajnokságon éppen ki nyer. A bemutató után átfáradunk egy különleges tárgyalóba, ahol a középen álló, hosszú asztal egyetlen hatalmas kijelzőként funkcionálva segít átnyálazni az asztalfő mögötti, gigászi monitoron prezentált adatokat. Ez itt az SAP Interactive Data Space nevű hely, ami nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy az adattudomány trükkjeit bevetve segítsen hatékonyabbá tenni a Hoffenheim csapatát.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kutatóhely szakemberei az ellenfél játékosainak minden mozdulatát szemügyre veszik, eredményeiket évekre visszamenőleg elemzik, így százalékos biztossággal tudják állítani, hogy mondjuk az adott kapus milyen arányban kap el jobbról érkező labdát. Ha ez az arány alacsony, akkor bizony olyan játékosnak kell kapura rúgnia, aki ezt a mutatványt a többieknél pontosabban adja elő – és akkor ez csak egy dimenziója annak a sokrétű kutatói munkának, ami elvezeti a klubot a meccseken követendő stratégiához.

Az egyik újságíró kolléga meg is jegyzi, hogy ez szinte már túlságosan is adatvezérelt meló, eltűnik a sport szépsége, véletlenszerűsége. Hogy hosszú távon igaza lesz-e, nehéz megmondani, de az biztos, hogy a Hoffenheimnél komolyan veszik a tudományt, a futballt is inkább mint megoldandó mérnöki feladatok halmazát nézik, és egyelőre elégedettek az eredményekkel. A kutatóhely egyébként igyekszik magát komolyan venni: nonprofit alapon működik, rendszeresen publikálnak tudományos folyóiratokban, és más egyetemekkel, intézetekkel is együttműködnek. Az biztos, hogy a szenzorok számán nem múlik a Bundesliga-győzelem.

The post Kis falu, nagy stadion és egy dollármilliárdos: így érték el az elitet appeared first on Forbes.hu.