Magyar kutatók közreműködésével derít fényt a csillagrobbanások kozmikus porképződésben betöltött szerepére a James Webb-űrtávcső.

A csillagközi tér telis-tele van kisebb-nagyobb porszemcsékkel, amelyek jelenlegi tudásunk szerint kulcsfontosságú szerepet töltenek be az anyag kozmikus körforgásában. Jelenlegi ismereteink alapján magát a Földet is ilyen, kezdetben apró porszemcsék összeállása indította el a bolygóvá válás útján.

Jelentősége és nagy mennyisége ellenére ugyanakkor a kozmikus por eredete a mai napig nem teljesen tisztázott. A nagy tömegű csillagok fejlődését lezáró, ún. magösszeomlásos szupernóva-robbanásokat régóta a csillagközi porszemcsék lehetséges forrásainak tekintik, amire a robbanást követő években, évtizedekben észlelhető, intenzív infravörös sugárzás detektálása szolgálhat közvetlen bizonyítékként. Az elmúlt bő egy évtizedben az SZTE TTIK Fizikai Intézet asztrofizikusai Dr. Szalai Tamás vezetésével aktívan részt vettek a szupernóvák infravörös jellemzőinek vizsgálatában, elsősorban a NASA 2003-2020 között üzemelt Spitzer-űrtávcsövének adatait elemezve (a témáról részletesebb összefoglalás a Fizikai Szemle 2022/10. számában jelent meg). A terület vezető kutatóival kialakított együttműködéseknek és szegedi vezetésű publikációknak köszönhetően Szalai Tamást és korábbi doktorandusz hallgatóját, Zsíros Szannát (jelenleg doktorjelölt és tanársegéd) meghívták egy nemzetközi kutatócsoportba, amely 2021 márciusában több pályázatot is elnyert a James Webb-űrtávcső első tudományos ciklusában történő mérési lehetőségekre (Szalai Tamás egyúttal az egyik nyertes, 2666-os számú pályázat társtémavezetője is). A közelmúltban megszülettek a szupernóva-robbanások kozmikus porképződésben betöltött szerepével kapcsolatos első, a Webb-űrtávcsőhöz köthető eredmények is, amelyeket a szegedi kutatókat is tömörítő, nemzetközi csoport rangos folyóiratcikkekben és konferenciákon ismertetett.

Az első eredmények a Webb-űrtávcsővel: az SN 2004et és az SN 2017eaw vizsgálata

Az SN 2004et és az SN 2017eaw szupernóvák egyaránt a közeli (kb. 25 millió fényévre lévő), Tűzijáték-galaxisnak is nevezett NGC 6946-ban tűntek fel. A kutatócsoport a késői közép-infravörös tartományon mért adatpontokra illesztett analitikus pormodellekből több mint 0,014 naptömegű amorf szenes, illetve 4·10-4 naptömegű szilikátos port mutatott ki a két robbanás maradványaiban (ill. azok szoros környezeteiben). Feltételezhető azonban, hogy további por van jelen a még hidegebb (