Az Ezeregyéjszaka misztikus világába repít a legendás széria legújabb epizódja. De megéri az árát a sok szempontból egy online streaming sorozatot idéző Assassin’s Creed: Mirage?

A filmekhez hasonlóan a gigantikussá duzzadt videójáték univerzumban is léteznek patinás szériák, amelyek mögé az évek, évtizedek során óriási rajongótábor sorakozott fel. Ezek között az egyik legnépszerűbb és leghíresebb a hollywoodi stúdiókat is megihlető Assassin’s Creed, amelynek új epizódjait hagyományosan kiemelt várakozás övezi, és nem volt ez másként a legfrissebb rész esetében sem.

Az Assassin’s Creed: Mirage a karácsonyi szezon nyitányaként robbant be a konzolokra, és a PC-kre, ami jól jelzi, hogy sokat várnak tőle, és továbbra is koronaékszerként tekint rá a világ egyik legnagyobb kiadója, az Ubisoft.

Keleten a helyzet változatlan

A sorozat korábbi tagjainál bevált receptet vették alapul, azaz továbbra is a gonosz háttérhatalom (The Order), és az ellenálló jófiúk (Assassin Brotherhood) közötti torzsalkodás körül forog minden. Mi pedig természetesen ezúttal is az Assassinok oldalán lépünk csatába. Ezúttal az Ezeregyéjszaka világa, a középkori mesés Arábiába adja a körítést, ide csöppen bele a játékos, szó szerint egy bagdadi tolvaj bőrébe bújva.

A helyszín ezúttal a mesés kelet

A játékmenet sem változott, továbbra is egy alapvetően akció orientált programról van szó, amelyet számos rejtvénnyel fűszereztek. Ezúttal is van egy fő sztorivonal, amelynek során különféle feladatokat kell végrehajtani. Például behatolni egy palotába, megszerezni valamilyen iratot, vagy kifilézni egy gonoszt, aztán meglépni. De emellett számtalan egyéb mellékküldetéssel, kiegészítő feladattal is találkozhatunk, amelyek nagy változatosságot kínálnak, és segítenek a karakter fejlődésében, amely az idő haladtával egyre ügyesebb, erősebb és képzettebb lesz. Kereshetünk kincseket, felcsaphatunk fejvadásznak, lehetünk testőrök, de akár zsebtolvajkodással is elüthetjük az időt.

Az Assassin’s Creed: Mirage is az úgynevezett open world játékok sorát bővíti, azaz gigantikus méretű játéktéren teljesen szabadon mozoghat a játékos, és gyakorlatilag azt csinál amit akar.

A városok, a falvak, az országutak, erdők, mezők, de még a vizek is tele vannak emberekkel. A környezet érezhetően él, lélegzik, abszolút valósághű. E téren a széria mindig igen erős volt, és most sikerült még szintet lépni.

Egy bagdadi tolvaj bőrébe bújva kell rendet tenni.

A végtelen szabadság ráadásul az említett feladatok végrehajtásánál is megjelenik. Hiszen ha valaki akarja, kivont karddal rohanhat agyatlanul az ellenségeire, de választhatja a gondolkodósabb, lopakodós módszert is. Ez utóbbihoz először fel kell fedeznie a terepet, megkeresni a potenciális bejáratokat, ami lehet akár a csatorna, de egy nyitott ablak is. A behatolást követően pedig megfontolt óvatossággal, rengeteget rejtőzködve, az ellenfelek mozgását kiismerve, eljutnia a célpontig. A kihívás pedig óriási, hiszen a legnehezebb fokozaton igen sokszor el fogunk bukni, de hát ez a legjobb az egészben, és ha valaki nem boldogul, akkor természetesen kérhet könnyítést is.

Látvány, hangulat, kezelés

Ezúttal is egy Asus Strix G16 csúcs gamer laptopon és a top Xboxon (Series X) próbáltam ki, és ezeken az erős gépeken a látvány döbbenetesen jó. A grafika természetesen 4K felbontású és HDR támogatású is lehet.

A látványvilág szédületesen jó.

A részletesség lenyűgöző, az animációk fantasztikusak, az effektek kiválóak, a program eszméletlenül szép.

Mindez pedig tényleg segít megteremteni annak az illúzióját, hogy tényleg a középkori Bagdad sikátoraiban vagy fényűző palotáiban bujkálunk, esetleg a dűnéket szeljük a sivatag hajóján. Persze vannak kisebb bugok, mint például, hogy egy csacsi a talaj felett lebegve legel, viszont igazán zavaró hibákba, akadozásba, összeomlásba nem nagyon lehet belefutni.

A szabadon bejárható játéktér egyszerűen gigantikus

A kezelés hibátlan, és a bevezető szerepét tutorial során pedig a program bevezet az irányítás rejtelmeibe. Megtanulunk harcolni, védekezni, megismerjük a karakter képességeit, és azt is elárulja a szoftver, hogy mi mire jó, mire érdemes figyelni. Magyarul nem tud, de minimális angoltudással azért el lehet boldogulni.

Mint a Netflix

Az Assassin’s Creed: Mirage egyik nagy újdonsága, hogy döbbenetes mennyiségű, professzionális kivitelezésű átvezető videóval pakolták tele. Nem csak a fő sztorit, hanem a mellékküldetéseket is dúsan megszórták ilyenekkel, és arra is akad példa, hogy az idő nagy részét ezek a tartalmak teszik ki, nem is maga a játék. Maga a sztori, a karakterek, és ezek az átvezető videók is olyanok, mintha egy tipikus netflixes sorozatot néznénk.

Az akció központi szerepet játszik.

Tehát a látvány igen jó, az alapsztori rendben van, de rengeteg a zsákutcába futó mellékszál, a filler, becsúszik egy csomó logikai bakugrás, az érzelmek túljátszottak, a szereplők sokszor hiteltelenek ripacsok, teátrálisak, és idegesítő ostobaságokat művelnek. Viszont az is tény, hogy a sorozatoktól megszokott módon mindennek az alapos kifejtésére, bemutatására bőségesen van tér és idő, és ezzel éltek is a készítők.

Emiatt aztán az az érzése az embernek, hogy a Mirage tovább mosta a határokat, és olyan közel jutott a manapság igen divatos online streaming sorozatokhoz, mint eddig nagyon egyetlen játék sem.

Ez lehet, hogy azért hozzám hasonlóan már valakinek egy picit sok is lesz a jóból, de az tény, hogy a tartalomfogyasztási trendeket látva abszolút érthető ez az irány, és érdekes lesz látni, hogy hogyan fogadja mindezt a nagyközönség.

Megéri az Assassin’s Creed: Mirage?

Amennyiben valaki ész nélküli pusztításra vágyik, csak a sport vagy a vezetés érdekli, illetve kevés ideje van játszogatni, az jobban jár valami mással. Annak viszont jó szívvel lehet ajánlani, aki kedveli az akciókkal dúsított kalandjátékokat, oda van a bujkálásért, szívesen gondolkodik, tervezget, töri a fejét azon, hogy hogyan lehet egy-egy feladatot a legjobban végrehajtani.

Az egész játéknak van egy erős netflixes beütése.

Ha tehát valaki szerette a széria korábbi epizódjait, akkor a Mirage-t is imádni fogja, ez nem is lehet kérdés. 15 000 forintot kérnek el érte, tehát nem egy filléres darab, de nem is rémisztően drága. És mivel ezért egy gyönyörű, hangulatos, innovatív, szórakoztató, egyáltalán nem szokványos, tizenkettő egy tucat játékot kap, amivel irgalmatlan mennyiségű időt lehet eltölteni, ezért ennyit bőven megér.

The post Nem volt még videójáték annyira közel a Netflixhez, mint az új Assassin’s Creed appeared first on Forbes.hu.