Látom, hogyan rág belülről az, ha a hangunk elnémul, vagy ha nem tudjuk kimondani a saját belső igazságunkat. Éppen ezért is fontos, hogy összhangba kerüljünk a saját hangunkkal – mondja Palya Bea.

Az énekes-dalszerző immár 40 éve énekel, a Müpától a New York-i Carnegie Hallig megjárta a világ nagy koncerttermeit, közben pedig nemcsak saját vállalkozását, hanem magát is folyamatosan fejlesztette (nemrég csatlakozott a Forbes Makers tréner csapatához is). Az idei Forbes Flown beszélgettünk arról, honnan ered a benne lévő felfelé törekvés, hogyan vált ösztönösből tudatossá az autentikus hangjához való kapcsolódása, és hogy hang-coachként hogyan segít másokat ugyanebben. Interjú.

Forbes.hu: Mennyire fér össze, hogyan kerül harmóniába Palya Beában az ösztönös művész, a coach tanári bölcsessége, vagy épp az üzleti személyiség, a cégvezető?

Palya Bea: Pontosan erről szól az én pályám, a játékról és a kísérletezésről, még az emberi személyiség struktúrájával is. Én vagyok Palya Bea, egy ember, egyetlen személy, de ennek a személynek különböző síkjain tudok játszani, és igen, van egy művészi oldalam, amit énekes-dalszerzőként élek, van egy tanári oldalam, amit a coachingban, és közben egy business woman-ben is ott vagyok, a Palya Bea Production Kft.-ben, amit vezetek.

És a kérdésedben van egy, a művészekkel kapcsolatban támasztott mítosz, hogy a művész egy összeszedetlen, gyerekes, őrült valaki, egy ösztönlény, aki valahol a zseni zónájában mozog a színpadon, amikor viszont onnan lejön, akkor kábítószereket fogyaszt, vagy iszik, de semmiképpen sem él kiegyensúlyozott életet. Persze ennek a sztereotípiának is lehet alapja, hiszen nagyon kevés alkotó ember kezd el egy ennyire strukturált életet élni. De nekem nagy érdekem fűződött ahhoz, hogy meggyúrjam a gyermeteg, vadlovas, zabolátlan ösztönlény részemet, ami tény, hogy van, és nagyon erős bennem. Viszont csak ez nem lett volna elég ahhoz a felépítményhez, amit én ma már élek, és ez még nem is a vége az építkezésemnek.

Ennek a tudatosságnak köze van ahhoz, hogy mélyebbről indultál, mint az átlag?

Hát persze, én minden szempontból marginális csaj vagyok. Szegény, parasztcsaládból származom, és a szüleim kőkemény, küzdelmes munkájába került, hogy az életvitelünk a „normális átlaghoz” közelítsen.

És ez az én nagy sztorim, hogy a falu széléről jött félcigány lány beénekelte magát a Carnegie Hallba. Ez a tündérmese egy mondatban. De ezt nem adják ingyen.

Nagyon messziről indultam, és az anyukám belső programja is az volt, hogy marginálisból a társadalom közepe felé legalább egy kicsit haladjunk, valamennyi elfogadottságot kapjunk. Hogy ez ne egy szegény parasztcsalád legyen, vagy hogy ne mondják azt rá, hogy cigány. És neki az is, hogy én erről beszélek, sokszor nagyon kellemetlen. De éppen ebből fakad az én örökölt, belső hozományom: a befelé, vagy felfelé törekvés – ahogy anyuban – bennem is nagy.

Ebből a szempontból már édesanyád is rendkívül sikeres nő.

Igen, elérte például, hogy a gyerekeit taníttassa. Én és a tesóm is az Apáczai Gimnáziumban végeztünk, és ez anyu számára a 80-as évek végén, 90-es évek elején tehetséges, de munkás parasztszülőként nagy eredmény volt. Ő mindig erre az előmenetelre, elismertségre, és az ezzel járó anyagi javakra vágyott. És ha valamit nagyon tud máig, az a munka, amire minket is megtanított. Valószínűleg ezért is csapódhatott le benne, amikor bejelentettem, hogy „de én énekes leszek” úgy, hogy „jó, jó fiam, hogy szeretsz énekelni, de ugye lesz egy rendes szakmád is!?” Ma már tudom mögötte hallani a szeretetet, meg a féltést, de ez nagyon nehéz volt nekem. Amikor meghallottam ezt a mondatot, összementem kicsire, megfagytam, aztán előtört belőlem egy düh, leraktam a telefont, és jött a „csak azért is”. Mert közben én a folytonosságot is éltem, az érzelmi örökségemet.

A felmenőim mind kötődtek a zenéhez; anyai nagyapám, Sztáncs Lázár nagybőgős-énekes, az apai nagyapám is imádta a zenét, és persze a szüleim is nagyon érzékenyen reagáltak rá, de egyikük sem választotta ezt szakmájának. És pont emiatt – utalva az első kérdésedre is –

számomra hatalmas volt a tét, amit a zenébe bele kellett gyúrnom.

Az érzelmi tét, hogy ne csak magamat, a történetemet tudjam átadni, hanem a dalaimban megjelenjen minden; a bántások, az elfojtott érzelmek, a társadalmi felemelkedésből adódó nehézségek.

Palya Bea a legutóbbi Forbes Flow-n volt a vendégünk. Fotó: Fekete Csaba

Pont ez az érzelmi nyomás hozta meg a sikert?

Nyilván másként beszélek erről most, 47 éves felnőttként, és másként éltem meg a mérföldköveket. Az biztos, hogy már gyerekként sok volt bennem a kiénekelni való, és hamar megtapasztaltam azt is, hogy amikor Beácska énekel, arra odafigyelnek. Amikor énekel, akkor elkezd látszani. Hogy van benne valami erő. Hiszen a családi legendárium szerint már kicsi koromban olyan hangom volt, hogy a nagyapám azt mondta, „jól van fiam, meglátjátok, ott fog énekelni a tévében”. Megértem, hogy a szüleim számára ez az erő ijesztő is volt, mert más irányba vezethetett, mint az ő útjuk. És ne felejtsük el, hogy parasztcsaládba születő gyerekként én alapvetően munkaerő voltam. Emiatt az éneklés már nagyon korán elhozta az oldódás, megkönnyebbülés, menekülés érzetét is nekem, a önkifejező erőmmé vált.

Forbes Makers – Definiáld újra önmagad!

Bea december 5-én tart egy egésznapos workshopot a Forbes Makers-en. Részletes program és témák itt.

Két másodperc, és a hangod minden eldönt

Egy csecsemő is a hangjával fejezi ki magát, te pedig már gyerekként is az éneklésben találtad meg ezt. Nem is sokkal később itthon és a világ legnagyobb színpadain a személyes sztorid és érzelmeid mellett a magyarságod, nőiséged, vagy épp az anyaságod adtad, adod ki az énekkel. És most pedig tanítod is azt, hogy a hang mint a legerősebb önkifejező eszközünk, hogyan kerülhet összhangba a személyiséggel.

Először csak a dal volt, a dalnak a birodalma, és az érzés, hogy én ott, abban megkönnyebbülök. Ez mindig megvolt az életemben. De az évek során rájöttem, hogy van egy eredendő, primer szintje is a hangkiadásnak, hiszen egész nap ezen a hangon nyilvánulunk meg. És vannak kutatások, melyek szerint körülbelül két másodperc az, ami alatt eldöntöd, hogy bizalmat szavazol-e annak, aki beszél hozzád. Ez a két másodperc a hangról, a hang keltette érzésről szól, nem a mondanivalód tartalmáról. A hangunk tehát alapjaiban befolyásolja azt, hogyan alakul a sorsunk.

Van olyan, hogy valakinek egyszerűen rossz a hangja?

Ezt így nem mondanám, inkább azt, hogy olyan van, akinek a hangja még nincs eléggé összekötve a testével. Mondok erre egy példát. Már csak a munkám miatt is rengeteg videót nézek, fogyasztok, és kifejezetten érdekelnek más hang-coachok, vagy tanárok. Megdöbbenve tapasztalom, amikor egy coach úgy beszél a bőségről, hogy az ő hangja, beszédmódja – ami rekedt, szaggatott és kifejezetten bántó – nem ad semmit. És akkor felismered: mindenkinek van mit tanulnia vagy dolgoznia azon, hogy azt adja ki a hangjával, amit szeretne. Hogy a szó, a beszéd célt is érjen.

A hang pillanatnyi vagy mélyebb érzelmi állapotokat is tükrözhet, nekem például rendszeresen elmegy a hangom, amikor szorongok. A technikán vagy inkább az érzelmi állapoton segít a coaching?

Megtalálni a saját hangunkat egyértelműen azt is jelenti – ahogy az íróknál, költőknél, dalszerzőknél is mondják –, hogy közelebb kerülsz önmagadhoz. És ennek a hangnak van egy fizikai, testi vetülete, ahogyan képzed azt – amit például itt, a Forbes Flow előadásán is gyakoroltunk a „berregéssel”. Amikor a csoportjaimmal azt gyakoroljuk, hogyan képezzük a hangot a fizikai testünkben, és hogy ez a fizikai megvalósulásunk miként kötődik a belső lényünkhöz, az – így szoktam mondani – összeolvadást eredményez. Olyan ez, mint a tánc, amikor a tested mozgása összhangba kerül az érzelmeiddel. Az óráimon azt tanuljuk meg, hogy a fizikai hangunkat hogyan köthetjük össze az autentikus belső lényünkkel.

Megéri igazat mondani, saját magadból beszélni

Ösztönösen tudtad mindig, vagy neked is meg kellett tanulnod a saját hangod használni?

Ebben nekem is nagyon komoly önismereti munkám van. Minden, amiről énekelek, vagy amit tanítok és mondok, mindig mutatja az én önismereti utamat is. Nagyon sok mindent láttam, tapasztaltam a színpadon, a médiában, az üzleti világban, és mondtam nemeket, igeneket. És megtanultam, hogy a tiszta szív az nagyon megéri. Megéri igazat mondani, saját magadból beszélni. Előbb itt, a színpadon is elmondtam, hogy innovátor vagyok, szerintem engem arra tart a társadalom, hogy olyat csináljak, amit előtte más nem. Olyat, amit először nem szeretnek, aztán viszont nagyon is élnek és éreznek.

Mert az innovátorok zavarnak, jobban különböznek, mint ami befogadható.

Mondok egy példát erre: női dalszerző-énekesként itthon én voltam az első, aki az életművét jórészt annak szentelte, hogy a női lét testi, fizikai megéléséről is írjon dalokat. Ehhez persze olyan történelmi korban kellett élnem, amikor már megtehetem ezt. Épp ezért iszonyúan hálás vagyok azoknak a nőknek és férfiaknak, akik miatt ma már engem nem zárnak őrültek házába, nem üldöznek, vagy nem égetnek meg a saját személyiségem és nőiségem, a szexualitásom, vagy az érzelmeim kifejezése miatt.

De itt visszakanyarodom az első kérdésedhez: a személyiségem harmóniáját éppen az adja, hogy ezeket mind megtehetem, és meg is teszem. Amit eddig nem is említettünk, hogy két lányom van, és első sorban, sőt, mindenek előtt anya vagyok. Az életemet, a művészetemet, a tanítást és az üzleti tevékenységemet is Lili és Panni határozzák ma már meg, hogy legyen tiszta ruhájuk, ebédjük és minden egyebük. Hogy ezt én így megtehetem, az azért köszönhető annak is, hogy a megelőző évtizedekben feltöltöttem a sikertankot azzal, hogy kiengedtem a saját hangomat. És büszke vagyok arra, amit elértem.

Fotó: Fekete Csaba

Egy korábbi Forbes-rendezvényen azt is mondtad, nem csinálsz titkot abból, hogy a fellépéseidért el szoktad kérni azt a pénzösszeget, amennyit az ér. Ez nagyon tetszett, mert szerintem sokaknak van gondja az önértékük kifejezésével.

Szerintem ebben is innovátor vagyok. Mert amikor ilyet kimondok, tudom, hogy mások azt gondolhatják: hangot adni a saját értékednek az nagyképű, vagy túl sok. Sőt, sokáig én is ezt gondoltam! Hát gyakoroltam elég sokat, és túljutottam ezen a negatív hittételen.

Tipikusan a nők – nemcsak énekesek, hanem akár női vállalkozók is – ritkán beszélnek nem szerénykedve a sikereikről.

Mert arrogánsnak, vagy férfiasnak tekintik az erőteljes női hangot, de ennek elnémítása, ahogy bármely saját hang elrejtése, elfojtása is komoly diszfunkciót hoz létre a személyiségben. Nőkkel dolgozom jobbára, és

látom, hogyan rág belülről az, ha a hangunk elnémul, vagy ha nem tudjuk kimondani a saját belső igazságunkat. Éppen ezért is fontos, hogy összhangba kerülj a saját hangoddal.

És nyilván nekem is sok minden fájt, traumákon mentem keresztül.  De parasztlányként tudom: trágyázzuk a talajt, tehénszart forgatunk a földbe, hogy nagyobb legyen a paprika, szebb legyen a virág. Minden növekedéshez hozzátartozik a nehézség, a mocsarasabb szakaszok, hogy azt is megtapasztald, amit többet nem akarsz. És az is, hogy megtanulsz ennek hangot adni. Számomra tényleg az volt a tét, hogy azt a nyers, jó értelemben vett állati erőt, ami bennem van, hogyan rendezem struktúrába. SZABály és SZABadság bizony kéz a kézben járnak. Ezért lehetek ma alkotó ÉS business owner, nem „vagy”, hanem „és”.

Közelebb kerülni önmagunkhoz, kapcsolódni másokhoz

Ennek felismerése és kimondása volt az ösztönző erő arra, hogy – nem álszenteskedve, de mégis – segíteni akarj másoknak?

Már a gyerekeim születése előtt is tanítottam, mentoráltam, de a színpadon is megtapasztaltam, azzal, hogy adok, én is sokat kapok. És Pannikám születése után, az erdőben vele sétálva mondtam fel magnóra mindannak az alapját, amit 2018 óta, és ma is tanítok. Ebben nemcsak az anyai gondoskodó szerep felerősödése, hanem a megérkezés is benne volt már, hogy felismertem a hanghoz kötődő erőt. Nem az csak énekhangról, hanem a hanggal való önkifejezés szabadságáról tanultam sokat, és már csak ezért is akartam segíteni ebben.

És hozzám is jellemzően segíteni szerető emberek járnak, de sokszor nem tudnak fenntartható rendszereket építeni, mert magukat kizsákmányolják, elnémítják. Vagy olyan is van, hogy eljutnak egy szintig, és ott megrekednek. Itt jön be a hang, a testben lakó hangunkkal való konkrét munka! Rengeteg tanítványom – vállalkozók, előadók, tanárok, coachok, terapeuták – a saját hangjukkal való munkával jutottak el oda, hogy ma sokkal autentikusabban ki tudják fejezni magukat. Például a hangjuk segíthet a határok tartásában: felismerik és kimondják, ha valami sok, vagy nem jó nekik. Csak így lehet fenntartható módon segíteni másoknak. 

Kik mennek el hozzád egy tanfolyamra?

Nagyon sok énekelni szerető ember is jön hozzám, de ez jellemzően nem professzionális énekeseknek való. Alapvetően inkább azoknak jó, akik felismerik, hogy „muszáj a saját hangomon megszólalnom ahhoz, hogy elérjem, amit akarok”. Annak, aki a hangjával szeretne elérni eredményeket akkor is, ha az üzleti életben dolgozik, vagy akkor is, ha mondjuk nőként egy férfiak által dominált területen szeretne érvényesülni.

Lehetnek tehát cégvezetők, akik nem tudják együttműködésre bírni a munkatársaikat, mert mondjuk a hangjuk nem hordozza a pozíciójuk súlyát, pedig egész nap beszélnek. Vagy olyan menedzserek, akiket elnémít a toxikus munkahelyi környezet, és a verbális konfliktusokban rendre alul maradnak. Vagy nők, akik férfiak dominálta üzleti, munkahelyi környezetben nem is hallatszanak, vagy nem engedik ki például fájdalmukat, és ez kommunikációs zavarhoz vezet. A hangképzéssel, a fizikai gyakorlatokkal, vagy a dalírással ehhez találunk utat. Azaz önmagukhoz. És ez megadja a most érzést, a létezés érzékelését, vagy másképpen a sikert.

Ha már a mostot említed, a Forbes Flow színpadán is azért vetted rá a hangképzési gyakorlatokra a nézőket, hogy átéljék ezt. Van ennek köze a – legkésőbb Máté Gábor könyveiből ismert  – tudatos jelenlét terápiás módszeréhez?

Érdekes, hogy Gábort említed, mert ő volt az egyik legnagyobb bátorítóm, aki arra ösztönzött, hogy kezdjem el csinálni a programjaimat. És igen, nála is megjelenik a jelenlét művészete, ami az én hang-coaching eszközeimmel a fizikai gyakorlatból, a hangok képzésének és kiengedésének megéléséből fakad. Ez a jelenlét segít eljutni addig, hogy hogyan adunk hangot annak, ami belül igaznak tűnik, vagy autentikusnak. Szerintem ma, 2023-ban ez az egyetlen mód arra, hogy kapcsolódjunk önmagunkhoz és másokhoz, ami pedig felszabadít. Éppen ezért lett a programom címe az, hogy Énekeld magad szabaddá, és ezt hozom be a Forbes Makers programsorozatában is a Gyógyulj és növekedj a hangoddal és a szexuális energiáiddal! című workshopon.

Musch Rozina, a Forbes Makers szakmai vezetője és Palya Bea beszélgetnek a Forbes Flow színpadán – Fotó: Fekete Csaba

Fontos egyébként, hogy ezek nem egyéni, hanem kiscsoportos programok?

Önismereti munkát végezni egyedül nagyon nehéz. A hanggal dolgozunk, a testünkkel, önmagunkkal és egymással teremtünk kapcsolatot, és szerintem kifejezetten fontos a közösségi élmény megtapasztalása ebben. Ez felszabadító és közelebb visz önmagunk belső, autentikus hangjának megértéséhez, elfogadásához. Egy másik ember társaságában felszabadultan beszélni vagy énekelni az hasonló a szexuális örömhöz, hiszen az is arról szól, hogy létezem a testemben és elengedem magam egy másik emberi lény jelenlétében, és csak simán az vagyok, aki. 

Nem akarom a teljes programodat elspoilerezni, de a fizikai gyakorlataid egyfajta tudatos örömszerzési, megélési lehetőséget teremtenek azoknak, akik elsajátítják ezt a technikát?

Tök jó, hogy ezt így foglalod össze, mert kifejezetten ez a tananyag célja. Stella Resnick The Pleasure Zone című könyvében ír arról, hogy van a velünk született elégedettség, a képesség az örömre, ami ösztönszerű, és például az újszülöttek reflexszerű mosolyában fedezhetjük fel. De ez az örömkészség később, felnőttkorban is tanulható és fejleszthető. André Gide idézetéből („Tudnod kell, hogy az öröm jóval ritkább, sokkal nehezebb, és egyben sokkal gyönyörűbb, mint a szomorúság. Ha megteszed ezt a nagyon fontos felfedezést, akkor erkölcsi kötelességed az öröm megélése.”) pedig következik, hogy ha már tudjuk, hogyan gyakoroljuk az örömöt, akkor morális kötelességünk ezt újra és újra ismételni. Én a hanggal gyakorlom.

Egyre inkább az a benyomásom, hogy az éneklés, dalszerzés, anyaság, vagy a coaching nem is versenyzik egymással, mert a hang a szövet Palya Bea karakterében.

Ez is azt mutatja, hogy az autentikus hangom mi mindenre képes, és milyen kapcsolódást jelenthet, ha kiengedem. A színpadon, az órákon, vagy hangfelvételről – például a Svájcban élő, magyar származású, de magyarul nem beszélő tanítványomnál, aki az Anne Frank film végén hallotta tőlem a Szól a kakas márt, és ezért keresett meg –, vagy akár személyesen egy Forbes Flow után, amikor másnap eszébe jut valakinek a „berregés”, aztán az autóban ki is próbálja. Ez a siker nekem, vagy az, amit az egyik szoftvermérnök tanítványom mondott az egyik gyakorlatomra: „elég nagy hülyeség, de működik”. Kell ennél jobb bizonyítvány!?

The post Palya Bea: Muszáj a saját hangomon megszólalnom ahhoz, hogy elérjem, amit akarok | Interjú appeared first on Forbes.hu.