A boldog békeidők botrányhősnőjét Lady Dianához hasonlítják: Habsburg–Toscanai Lujza főhercegnő viharos szerelmi ügyein csámcsogott az első világháború felé sodródó vén Európa, megbabonázta őket, hogy a szerelmet választotta a rang és a vagyon fölött. Ám az idők és az erkölcsök gyorsan változtak, és a szász trónörökös hűtlen hitvesét, a XX. század első uralkodóházi celebjét már életében elfelejtették. Mondhatni, a karizmatikus nő kora egyik első feministája volt, szembement a legnagyobb társadalmi és társasági tabukkal, a saját boldogságát tartva szem előtt, nem a megfelelést másoknak.