Léteznek-e egyáltalán kölcsönösségen alapuló, szimmetrikus kötelékek, vagy minden kapcsolat ügyes kihasználás, amelyben az erõsebbik fél mindent visz? Akit egyszer beengedtünk, azt onnantól feltétel nélkül szeretnünk kell? Természetes az, hogy mindig az egyik fél ad, miközben a saját szükségletei háttérbe szorulnak? Lehet-e egy barátság is mérgezõ?