A művészek szinte követelik, hogy legyen következménye a tetteknek a világban, miközben mutatják mennyire nincs. Bár a Megfojtott virágok Amerika sötét korszakáról mesél, de az általános igazsága természetesen mindenhova érthető.

Érdekes, hogy a könyv amin alapszik a film valójában az FBI születéséről szól, ahogy a neve, az Killers of the Flower Moon: The Osage Murders and the Birth of the FBI is mutatja. A végeredményben pedig inkább csak fricskát kapnak a szövetségi nyomozók a tényleges dráma végén. Na jó, ez valamennyire túlzás, de érdekes, hogy mennyire háttérbe szorultak, hiába volt közük ahhoz, hogy véget értek a gyilkosságok.

A történet középpontjában az Osage törzs van, akiknek csak a puszták jutottak, vagyis maradtak, de aztán “szerencséjükre” a földek alatt rengeteg olaj volt. A felfedezéssel a gazdagság járt, na meg a megjelenő fehérek, akik a pénzre pályáztak. Volt aki fegyverrel vette el tőlük az értékeket, volt aki a bizalmukba férkőzve, barátjukként, vagy épp férjükként taposott át rajtuk a kapzsi céljait kergetve. Leegyszerűsítve ez van a 3 órában, na meg persze a szerelem, ami mindezt megolajozza.

Valahol durva, hogy idén már a második igaz történeten alapuló hosszú drámát nézhetjük mozikban, és Scorsese dupla ennyi pénzből dolgozhatott itt, mint Nolan az Oppenheimerrel. Ez meg is látszik azon, hogy a film mennyire él: rengeteg tényleges díszlet, több ezer statiszta, terepen forgatás. És mindez többnyire filmre forgatva! Az a helyzet, hogy a Killers of the Flower Moon gyönyörű, már persze a maga nagyszabású dráma módján, nem pedig a “látványfilmek” között.

Valamennyire tartottam a hosszú, 3 és fél órás játékidőtől, mivel maga a téma nem érdekelt annyira, és lehet istenkáromlás, de Scorsese már hagyott cserben 3 órás filmmel, így bár bíztam benne, addig azért volt egy kis félsz is részemről. Ez mind persze csak a saját hülyeségem, mert elrepült a játékidő, pedig “csak” sima dráma, a fun, vagyis a “jó idők” rész nem kábítóan szórakoztatóak, mint mondjuk a The Wolf of Wall Streetben, hanem még azt is áthatja a tragédia, ahogy lassan pumpálják ki az Osage nép értékeit a kapzsi emberek.

Gondolom a szereplőgárdát szinte már említenem sem kell. Leonardo DiCaprio hozta a szokásos “Nagyon Színész”-etét, de illik a történetbe. Ahogy Robert De Niro is talán itt tette oda legjobban magát mostanában, emlékeztetve minket, hogy miért szeretjük. Mindkettejük érdekes karaktert kapott, hiszen ők a főgonoszok, de közben meg azért vannak ott árnyalások is, hiszen például a De Niro által alakított William Hale láthatóan szerette is az Osage népet, de közben mégsem tartotta őket a 20. századba illőnek. Mellettük kellett Lily Gladstone-nak bizonyítani, és állta is a sarat.

Igazi régimódi epic dráma került a vászonra, ami szerintem otthon ülve nem fog nagyot menni, könnyebb lesz elkalandozni a figyelemnek, de azért jó, hogy az Apple TV+ azon művei közé tartozik, amik nem csak 1 hetet kapnak a mozikban.