November és 13 milliárd euró – ez az, amit sokat hallottunk a ma kezdődő EU-csúcs előtt a magyar EU-pénzek kapcsán. A gond az, hogy a 13 milliárd euró sem biztos, hogy mind lehívható és a novemberi megegyezés sem jelenti azt, hogy idén akár csak egy centet is kapnánk a visszatartott vagy befagyasztott pénzekből. Közben a kormány újabb vétóra készül. Minden bizonnyal Orbán Viktor pénz nélkül jön majd haza Brüsszelből. Elemző áttekintés a magyar EU-s források ügyeiről és a lehetséges kimenetelekről.

Hiába indulna ezzel a szándékkal, aligha jön majd haza az október 26-27-i uniós csúcstalálkozóról érdemi uniós forrással Orbán Viktor kormányfő. Noha a területfejlesztési névre keresztelt „EU-pénz-ügyi minisztérium” vezetője, Navracsics Tibor volt uniós biztos az elmúlt időszakban többször is arról beszélt, hogy várakozásai szerint novemberben végre feloldhatják a magyar uniós források – legalább egy részének – blokkolását, erre szinte biztosan nem az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozójának hatására fog sor kerülni.

Mennyi az annyi?

Mindenek előtt tisztázzuk, mely uniós támogatási alapokból várható és mennyi pénz Magyarországra a következő években. Az EU elfogadott büdzséje szerint szerint Magyarország a 2021-27-es költségvetésből mintegy 43 milliárd euró támogatásra számíthatna:

A legjelentősebb forrás, 13,6 milliárd euró a regionális fejlesztésekre fordítható, 5,5 milliárd euró a foglalkoztatási és oktatási lehetőségek fejlesztésére, illetve a leginkább sebezhető, a szegénység veszélyének kitett emberek helyzetének javítására, míg 3,4 milliárd euró a közlekedési hálózatok fejlesztésére, illetve az energetikához és közlekedéshez kapcsolódó környezetvédelmi beruházásokra áll rendelkezésre. Több mint 12 milliárd euró érkezik mezőgazdasági támogatásokra és vidékfejlesztésre.Ezeken felül a kohéziós politikai eszközöknek a covid járvány hatásainak enyhítésére elfogadott többlettámogatásából (ReactEU) Magyarország mintegy 1 milliárd euróra jogosult,a Helyreállítási és Rezílienciaépítési eszközből (RRF) mintegy 7 milliárd (5,8 milliárd + más jogcímű többlettámogatások) euró vissza nem térítendő támogatásra. Az RRF keretében 9 milliárd eurót meghaladó hitelkeret is Magyarország rendelkezésre állna, ebből eddig a RePowerEU program révén 3,9 milliárd eurót igényelt is a magyar kormány (ez a hitel jóval olcsóbb, mint amihez a piacról hozzájuthatnánk).

Ide vehetjük még a kutatási és innovációs támogatásokat folyósító Horizon Europe pályázatait és az Erasmus-programot is. Ám a zárolásokról picit később.

Idén még kapjuk a kifutó 2013-20-as időszak felzárkózási pénzeit. Az egyelőre nem világos, ebből 2023 mennyi csurog még be a költségvetésbe. Azt már most is tudni lehet, hogy 2022-ig a hétéves ciklusból bőven 90 százalék feletti forrást hívtunk le korábban, vagyis sok nem maradt.

Tavalyig mindenesetre így álltunk az uniós forrásokból származó magyar bevételekkel:

Forrás: Európai Bizottság

A kínai gyárak nem fogják pótolni, ha kiesik az EU-s pénz

Az egyébként, hogy Magyarország mennyi pénz kapott, és mennyit adott bele a közösbe évenként, viszonylag könnyen követhető az uniós költségvetés kimutatásaiból, és világos az is, hogy

az egyik legnagyobb nettó haszonélvezői vagyunk az európai szövetségnek.

Sőt 2009 óta az uniós költségvetéstől a 2004-es tagállamok közül GDP-arányosan a legnagyobb transzfert lényegében végig mi kaptuk. A 2010-es években volt, hogy a magyar GDP 4-5 százalékát is meghaladta a kapott összeg.

Mit adott az EU?

Annyira jól állunk támogatásban, hogy az uniós statisztikák alapján 2004 és 2020 között – levonva Magyarország tagállami befizetéseit – összesen nettó 53,572 milliárd euró támogatás érkezett az EU közös költségvetéséből, ugyanezen időszakban a magyar GDP éves változását összeadva 53,542 milliárd euró adódik. De ha 2010 és 2020 között vizsgáljuk ezt, akkor 46,5 milliárd euró támogatás érkezett ebben az időszakban, miközben az éves GDP-növekmények 36,8 milliárd eurót tettek ki. Az Eurostat adatai alapján tehát a magyar gazdaság az EU-csatlakozás óta, és ezen belül különösen az elmúlt 12 évben lényegében stagnált volna, ha nem Magyarország nem kapott volna uniós pénzügyi támogatásokat.

Ezért is volt meghökkentő Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nyári nyilatkozata. „Közép- és hosszú távon a magasabb fejlettség mellett úgyis EU-forrás nélkül fogunk működni, egy bizonyos fejlettségi szint felett törvényszerűen nettó befizetővé válunk” – mondta a miniszter arról, miért kell átállni az uniós források nélküli működésre. A fenti számokból világos, hogy középtávon ez lényegében lehetetlen.

Szakértők szerint az is egyértelmű, hogy kínai CATL beruházások ide-vagy oda, azok nem fedezhetik a hónapok óta visszatartott EU-forrásokat. Kell tehát az uniós pénz, az elmúlt, hosszú hónapokban mégsem ért el a magyar kormány sikert az Európai Bizottságnál ezek megszerzésében.

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter uniós forrásokról nyilatkozik 2023. május 17-én. Fotó: MTI/Kovács Attila

Na de mikor jön el az euró-kánaán?

Amennyiben az Európai Bizottság valóban döntést hoz novemberben a magyar, úgynevezett igazságügyi reformról, úgy a kohéziós források csaknem 13 milliárd eurója szabadulhatna fel.

Közben azonban a jogállamisági eljárás által blokkolt helyreállítási és felzárkóztatási pénzek ügye teljesen bizonytalan. Viszont

még egy ilyen bizottsági döntés sem jelentené azt, hogy ömleni fog Magyarországra az uniós forrás a következő hónapokban.

Csak a pozitív feltételességi elbírálás után indulhat meg a magyar számlák vizsgálata, amire alapesetben 60 napja van a Bizottságnak. Minden érdemi számítás alapján legelőbb január közepén kezdődhetne meg a források kiutalása, és még akkor is kérdéses, hogy mekkora összegben és milyen ütemben hagy majd jóvá ilyen számlákat a testület.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke az uniós testület heti ülésének kezdetén Brüsszelben 2023. október 24-én.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Érdemes arra is figyelni, hogy a tényleges pénzlehíváshoz Magyarországnak nemcsak a bírósági rendszer ügyében kell megfelelnie a bizottsági elvárásoknak, hanem más, úgynevezett „feljogosító feltételek” is kötik a kifizetéseket, ami további zárolást jelenthet a bűvös 13 milliárd eurós forrástömegből.

Akkor hogyan jöhet mégis a pénz?

Az Európai Bizottság egyedül dönt a kohéziós támogatások kifizetéséhez kötött feltételek teljesítéséről. A kormány novemberre vár áttörést, miközben a nemzetközi sajtó az elmúlt hetekben az Ukrajnának nyújtani tervezett uniós támogatás – és EU-költségvetési módosítás – politikai alkujához kötötte a magyar kohéziós feloldást.

De hogy ebből mennyi a tény?

Így lesz költségvetése az EU-nak

Az EU költségvetését, amit Többéves Pénzügyi Keretnek (MFF) hívnak, 5 és 7 év közötti időszakra tervezik és fogadják el. Az MFF tartalmazza a maximális összeget, amit az EU az egyes költségvetési területekre költeni fog, a nagy keretrendszer elfogadásában pedig az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament (EP) is részt vesz. A hétéves terv felosztását és kifizetéseit ugyanakkor sok szempont befolyásolhatja, ezért a gyakorlatban ez mindig úgy néz ki, hogy az Európai Bizottság javaslatot tesz egy-egy éves költségvetés tervezetére vagy félidős és más változtatásokra is, a nemzeti kormányok (a Tanácsban) és az Európai Parlament (az uniós polgárok képviseletében) pedig módosíthatják e javaslatokat; majd pedig megszavazzák a konszenzusos keretet.

Az Európai Bizottság idén valóban 66 milliárd euróval növelte volna meg az EU költségvetését, hogy abból Ukrajnának is jusson. Ezt az Európai Parlament a múlt héten már nemcsak elfogadta, hanem meg is emelte további 10 milliárd euróval – egyébként nem csak Ukrajna támogatására. (A magyar kormánykommunikációban ez jelent meg úgy, hogy Brüsszel a magyarok helyett adna az ukránoknak pénzt.)

Az, hogy az Ukrajnának szánt támogatások megtorpedózása zsarolási potenciál Orbán Viktor kezében, nem új dolog. A Bizottság ugyanakkor kategorikusan cáfolta, hogy Ukrajna támogatásai, illetve a magyar források feloldása politikai alku tárgya lenne. Mindenesetre ezekben a napokban az EP és a Tanács kényszerül tárgyalni a költségvetési módosításról, ami rendre jó lehetőségnek bizonyul a zsarolásra érdekérvényesítésre a tagállamoknak.

A kérdés az, hogy a magyar kormány előveszi-e megint a vétó kártyát, hogy így csikarjon ki engedményeket a Bizottságtól. Ez a stratégiai eddig nemigen jött be.

A szerda esti kormányinfón Gulyás Gergely már arról beszélt, a Bizottság egy olyan költségvetésmódosítási javaslatot tett le a Tanács asztalára, amelyet a magyar kormány nem tud támogatni. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint

Ukrajna támogatását a költségvetésbe emelni nem lehet.

Elvben Orbán Viktor ugyan kommunikálhatja ezt, de nem mehet kifejezetten a pénzért Brüsszelbe a ma kezdődő csúcsra, hiszen az Európai Tanácsnak a kohéziós alapokat érintően jelenleg nincs tennivalója.

Az EU-csúcs tervezett napirendjén nem is szerepel ez a téma. Sőt egyelőre arról sem tudni, hogy jogállamisági kérdések felmerülnek-e majd. Az azonban biztos, hogy Ukrajna támogatásáról szó lesz, főként hogy a Reuters szerint a Bizottság novemberben már a csatlakozási tárgyalásokat előkészítő országértékelést is be kívánja mutatni. Ráadásul az uniós költségvetési módosításról is még most, vagy a decemberi csúcson dönteni kell.

Noha a brüsszeli hangulat feszültté vált a magyar kohéziós pénzeket érintő hírek nyomán, az EP négy nagy frakciója pedig a kohéziós pénzzárlat feloldása ellen érvelt, egyelőre sokkal inkább az a nagy kérdés, Orbánnak megéri-e az ukrán kérdésben vétóval fenyegetni. Főként úgy, hogy közben még legalább egy évig – a teljes költségvetési jogkörrel felruházott – Európai Bizottság ilyen jelentős döntések előtt áll.

Van, amit mindenképpen megkap Magyarország

Közben azonban bizonyos uniós bevételek mindentől függetlenül megérkezhetnek Magyarországra. Például a már sokat – fentebb is – emlegetett hitelkeret révén, amihez elvileg a felfüggesztések ellenére is hozzájuthatunk, mert a RePowerEU fejezet előlegfizetéseinél nem előfeltétel a helyreállítási alap szuper-mérföldköveinek teljesítése. (Korábban ezt a hitelt nevezte elfogadhatatlannak a kormány, mondván nem akar eladósodni.)

Ezeknél a Bizottság összesen 10+10 százalékos előfinanszírozást folyósíthat, két részletben a tagállam által vállalt feladatok ütemezése szerint. A jelenleg ismert 3,9 milliárd eurós hiteligénylés elfogadását alapul véve ez azt jelenti, hogy

összesen 920 millió eurónyi előleget vehetne fel Magyarország viszonylag gyorsan az uniós hitel- és támogatási keretből.

Sőt, sajtóinformációk szerint ebből az első 460 millió eurós részlet akár már jövő januárban, a második pedig 2025 elején érkezhet meg – de ez is bizottsági jóváhagyás függvénye.

Összességében ráadásul még így, azaz ennyi felfüggesztés és más kérdés ellenére is jutott és jut az országba vissza nem térítendő uniós forrás is. Nemcsak az előző költségvetési ciklus pénzei, hanem a várható támogatások előlegei is ilyenek. Az agrártámogatások mellett ugyanis az előlegkifizetéseket sem blokkolja a horizontális feljogosító feltétel, tehát ezeket elvileg Magyarországnak is kifizeti az Európai Bizottság. A magyar kormány már több mint 541 millió eurót hívott le ilyen előlegként, ráadásul az idevágó, naprekész uniós elszámolás szerint időközi kifizetésként is kért 65,5 millió eurót a Végrehajtási Operatív Program terhére, és ezt elvileg a Bizottság be is fogadta.

A nagyságrend így is beszédes, hiszen ahogy arról fentebb is szó volt, az év végi tárgyalások tétje első körben 13 ezer milliárd euró. Ehhez képest eltörpül az előlegnek eddig lehívott összesen 600 millió eurós tétel is.

De mit is zároltak és miért?

Orbán Viktor és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2023. október 5-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Jogállamiság és eljárás

Köztudott, hogy a magyar kormány évek óta, több síkon is konfliktusban van az uniós intézményrendszerrel, a legsúlyosabb és legtöbbet hallott ilyen feszültség az úgynevezett jogállamisági eljáráshoz köthető. Ez az, amelynek keretein belül elsőként kerültek „veszélybe” a Magyarországnak szánt uniós források. 2021 óta ugyanis – az új jogi keretnek köszönhetően – az uniós költségvetés fokozott védelmet élvez azokban az esetekben, amikor a jogállamiság elveinek megsértése veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeit.

Mindez a a 2021-2027-es költségvetési ciklus forrásaira, valamint a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz (Recovery and Resilience Facility: RRF) és a NextGenerationEU, illetve a 2022-ben létrejött RePowerEU nevű támogatási és hitelprogram esetében is alkalmazható, ez utóbbiaknál már előzetesen is.

A jogállamisági eljárásban pedig Brüsszelben meghatározták azt a 17 átláthatósággal, és például a független igazságszolgáltatással kapcsolatos, úgynevezett szuper-mérföldkövet, amelyek teljesítését további 10 fejlesztési reformmal együtt feltételül szabták a magyar helyreállítási alapos kifizetésekhez. Az eljárás fontos része volt, amikor 2022 decemberében a Bizottság javaslatára az Európai Tanács tagállamai minősített döntéssel úgy határoztak, felfüggesztenek

mintegy 6,3 milliárd euró kohéziós alapból származó forrást, az RRF 5,8 milliárd eurós nem visszatérítendő támogatásait, és három vitatott ügy (a „gyermekvédelmi” törvény egyes rendelkezései, valamint a tudományos élet szabadságát és a menedékjogot érintő kockázatok) miatt három operatív program, a KEHOP Plusz, a TOP Plusz és az IKOP Plusz forrásainak 55 százalékát.

A 2021-2027 között járó 21,7 milliárd eurónyi kohéziós forrásból tavaly decemberben felfüggesztett 6,3 milliárd euró pedig csak akkor válik elérhetővé, ha a helyreállítási tervben meghatározott feltételeket maradéktalanul teljesíti a kormány. Ehhez szükséges lenne a Tanács jóváhagyása is, azaz nem lesz vagy lenne elég a Bizottság majdani, pozitív értékelése sem.

Az eljárás részeként ráadásul a közvetlenül pályázható forrásoknál is bevezettek egy olyan kitételt, amellyel az uniós szerveknek megtiltották, hogy közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal bármilyen szerződéses megállapodást kössenek. Mivel Magyarországon az egyetemek jó része már ebben a formában működik, így ez a tilalom érinti az uniós Erasmus és a Horizont programok magyarországi pénzlehívásait, hiszen ezekkel az intézményekkel a jogállamisági eljárás lezárásáig nem lehet szerződni. 

A jogállami eljárás tehát legalább 700 milliárd forintnyi forrást érint, és az idő sürget, mert ha az felfüggesztés megindításától két éven belül nincs megoldás, akkor ezek a pénzek elveszhetnek. A tavaly decemberi döntés kifejezetten kikötötte, hogy az intézkedések ideiglenes jellegűek, és a Tanács a Bizottság javaslata alapján megszüntetheti azokat anélkül, hogy az ország uniós támogatástól esne el, amennyiben a helyzetet két éven belül teljes mértékben orvosolják. Lassan eltelik azonban egy év a kettőből, érdemi előrelépésről mégsem tudni.

Partnerség és kohézió

A konkrét programoknál és a meghatározott pénzeszközöknél látványosan komolyabban érinti azonban az Orbán-adminisztrációt az, hogy az Európai Unió döntéshozói tavaly decemberben befagyasztották a Magyarországnak járó felzárkóztatási (kohéziós) támogatások legnagyobb részének kifizetését is. Az úgynevezett partnerségi megállapodás részeként beruházásokat finanszírozna az Európai Unió Magyarországon ebben a 7 évben is. Ugyanakkor a decemberi döntéssel:

a 2021-2027-es időszakra vonatkozó, összesen csaknem 22 milliárd euró (mintegy 9000 milliárd forint) értékű megállapodás nagyobbik részét, mintegy 13 milliárd euró folyósítását egyfajta igazságügyi reform végrehajtásához kötötték.

Arra hivatkozva határoztak így, hogy nem teljesülnek a horizontális feljogosító feltételek, amelyek alapján Magyarország részesedhetne a közös költségvetésből. Ezek a feltételek papíron függetlenek a folyamatban lévő jogállamisági eljárástól, és tisztán az uniós büdzsé tisztaságával összefüggve miatt merülhetnek egyáltalán fel.

A Bizottságnak olyan szabályok érvényesülését kell ugyanis megvizsgálnia a tagállamok uniós pénzköltésének felügyeletekor, mint például:

a közbeszerzési piac hatékony felügyeletmechanizmusainak alkalmazása;az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásához szükséges hatékony kapacitások megteremtése;az EU Alapjogi Chartájának alkalmazása és végrehajtása;valamint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtása.

Ezek a feltételek, pontosabban ezek hiánya blokkolnak tehát a vidékfejlesztési és agrártámogatásokon túl lényegében minden kohéziós kifizetést a 22 milliárd eurós magyar keretből addig, amíg az Európai Bizottság saját hatáskörben úgy nem találja, hogy az ország mégis teljesíti az EU Alapjogi Chartájában foglalt előírásokat.

Tavaly év végi határozatában márpedig az Európai Bizottság azt is közölte, hogy az Alapjogi Chartával kapcsolatos horizontális feltétel csak akkor tekinthető teljesítettnek, ha Magyarország meghozta az igazságszolgáltatással kapcsolatos azon intézkedéseket, amelyekre a kormány akkor már kötelezettséget vállalt. Számos, elsősorban a bírói döntéshozatal függetlenségének garanciájához szükséges intézkedést kértek.

Az Orbán-kormány idén nyár elején el is fogadta az igazságszolgáltatás függetlenségét – nevében – erősítő törvényeket, a folyamat részeként pedig elkészítette az önértékelését, amit július 18-án, a számláival együtt benyújtotta az Európai Bizottságnak. A brüsszeli végrehajtó testületnek ettől a ponttól legfeljebb 90 napja lett volna értékelni a magyar reformokat, így a határidő október második felében járt volna le. Csakhogy a Bizottság tisztázó kérdéseket küldött szeptember 27-én Budapestre, amire

csak múlt csütörtökön küldött válaszokat a kormány.

Innen számítva tehát az Európai Bizottságnak újabb egy hónapja mindenképpen van arra, hogy értékelje, a mostani igazságügyi szabályok elegendőek-e ahhoz, hogy a kohéziós források elvben felszabaduljanak Magyarország számára. Ez pedig azt jelenti, hogy november 16-ig ismét várakozásra kényszerülhet a kormány az uniós források ügyében.

A pontos menetrendről és a Bizottság elvárásairól, valamint eljárásrendjéről több kérdést is feltettünk az uniós testület magyarországi képviseletének, ám cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.

The post Függő magyar EU-pénzek: nem akkor, nem annyit és nem úgy appeared first on Forbes.hu.