Olyan legyen a cég, mintha lottón nyertem volna

Breaking News

Olyan legyen a cég, mintha lottón nyertem volna

Forbes
01 Nov, 2023
Címkék: #Print # Üzlet

„A Bayer gyógyszergyárban vettünk részt egy startupprogramban 2016-ban, amikor mondták, hogy a Chemaxon magyar cég. Nem is értettem, hogy lehet, hogy nem tudtunk róluk” – meséli Veres Dániel, a szimulált sejtmodellekkel gyógyszereket fejlesztő Turbine AI tudományos igazgatója.

A Chemaxon organikusan nőtt milliárdos céggé, tőkét sosem vont be. „Ami miatt nagyon népszerűek vagyunk, az az alázat, a találékonyság és a nyitottság. Ez mind Csizi személyiségéből fakad. De nagyobbnak kellene lennünk” – mondja Richard Jones. Ő 2022 elején vette át a cég vezetését az alapítótól, Csizmadia Ferenctől, vagyis Csizitől. Már induláskor jó nevű külföldi ügyfélkörrel rendelkeztek, ma dolgoznak többek között a Pfizernek, az AstraZenecának, a Roche-nak is.

Hogy lehetnének-e nagyobbak? „A világban van húsz domináns gyógyszergyártó, akik az ügyfeleik. Nem lesz holnap egy huszonegyedik, aki hirtelen nagyot lökhet a bevételeken” – mondja a piac dinamikájáról Veres. Ebben a konzervatív iparágban az új termékek piacra vitele is lassabb. Veresék még nem használják a szoftvert, „mert nincs benne biológia”, de szerinte amit Csiziék a kémián belül tudnak, az elképesztő. Az iparágon belüli tervezés-tesztelés-szintézis ciklusban mindenhol segítenek szoftveres oldalról. Azaz: ha kémikus vagy, szükséged van a Chemaxonra.

Csizmadia Ferenc lázadó természetű gyerek volt. A Szabad Európára kapcsolt, édesapját pedig a frász kerülgette. A katonaságnál dolgozó mérnök nem volt a rendszer támogatója, de jobban szerette a békességet. A család két gyermeket nevelt a második kerületben. A pedagógus édesanya a családsegítő központban dolgozott. Csizit nem igazán kötötte le az iskola. Kíváncsi, a világra nyitott ember volt, csak nem mindig tanították azt, ami érdekelte. A vegyipari szakközépben erős alapokat kapott kémiából, utána következett a tanárképző főiskola (kémia-matek szakpárral), majd a Chinoin egyik laborjában dolgozott.

Ekkor került ide egy Commodore 64-es számítógép. A munkában és a baráti körben többen autodidakta módon kezdtek el szoftverfejlesztést tanulni. A 80-as évek közepén mindenki lelkesen tapasztalta meg, hogyan lehet látványos dolgokat egyszerűen létrehozni a számítógépen. Csizi munka mellett ment el programozást tanulni az ELTE-re.

A rendszerváltás előtt már szoftverfejlesztésben is dolgozott, tulajdonképpen eddigre összeállt az a mix, ami a Chemaxon megalapításához kellett: a szoftverfejlesztés és a kémia. A 90-es évek első felében a CompuDrug Chemistrynél már keminformatikával foglalkozott, közben PhD-t is szerzett kémiából. 1996-ban aztán Torontóba ment egy évre kutatni, de a honvágy hazahúzta. Egyszer csak ott találta magát, hogy értékes egyedi tudása van, de munkája nincs. Egy dologban biztos volt: már nem akarta, hogy mások mondják meg, mit csináljon.

A húszas évei elején járó Richard Jones kénytelen volt realizálni, hogy tíz kilót fogyott. India nem fogott ki rajta, de az ételmérgezés megviselte. „Rájöttem, hogy igazi túlélő vagyok, végül is bárhol megállom a helyemet.” Richard kiejtése és humora is tipikusan brit, életútja kevésbé. Trinidad és Tobagón látta meg a napvilágot, vegyész apja többfele tanított, sokat utaztak. Maga is vegyésznek tanult, de hamar belátta, hogy a labormunkánál többre vágyik. Az egyetem után egy gyógyszerfejlesztő cégnél helyezkedett el, és amikor elég pénze lett, elment világot látni. Így került Indiába is.

Talán ez az utazás is kellett hozzá, hogy legyen bátorsága váltani. Egy magyar kolléganője bíztatására meglepőt húzott: jelentkezett egy budapesti állásra. Felvették. Ennek már tizenkilenc éve. „Itt ragadtam” – mondja mosolyogva. Második éve volt itt, amikor egy bárban találkozott Csizivel, aki az akkori főnökét próbálta meg a Chemaxonhoz csábítani.

Söröztek és beszélgettek. „Azt mondta, szükségünk van az olyan srácokra, mint te. Akkor nem is sejtettem, hogy ez tizenhét évvel később tényleg igaz lesz.” Richard és Csizi életében az első közös pont valójában Darvas Ferenc volt, a biotechnológia kiemelkedő vállalkozó alakja. ThalesNano nevű cégénél Richard tizenhét évet húzott le, és az a CompuDrug is Darvas cége volt, ahol Csizi kezdte a karrierjét. A 90-es évek közepén a Kanadából hazatérő Csizi nekik dolgozott be, végül együtt alapították meg a Chemaxont. Darvas lényegében csendestárs volt, és egy év után Csizi kivásárolta.

Csizmadia Ferenc: „Nem lett belőlem üzletember.”

A Chemaxon családi cégként futott tovább, Csizi öccse, Péter is elkezdett dolgozni. Ő a fizikadoktoriját írta, és kutatott, a programozás hobbi volt, de így is „baromi sokat melózott a cégben”. Lelkes doktoranduszokkal vették magukat körbe, akik a szabad idejükben is beugrottak dolgozni. 2000-ben lettek meg az első komolyabb bevételek, így rendes fizetéseket is tudtak már adni. Az első ügyfél a University of Maryland volt, a molekulakeresésre kifejlesztett JChemet vásárolták meg. Aztán bejelentkezett az AstraZeneca is a cég egy ma is meghatározó termékére, a Marvinra. „Már arra használták a szoftvert, amire kitaláltuk.” Ez ma már a világ egyik legelterjedtebb kémiai tervezőszoftvere.

Az Ancestralize
Csizi most egy olyan app fejlesztésén dolgozik, ami diagnosztizálja, mire van szüksége az egészséges élethez a felhasználónak, illetve, milyen egészségügyi kockázatokra kell odafigyelnie. Állapotfelmérés után – ahol tüneteket is megadhatunk – kapunk személyre szabott tanácsokat az egészségi állapot javításához. Hogyan kerül e mögé technológia? Csizi szerint rengeteg rossz minőségű vagy félreértett kutatás van. Molekuláris biológus és orvos kutatók segítségével adatbázist építenek, hogy megtalálják a megfigyelt tünetek, laboreredmények és kockázati tényezők alapján a legvalószínűbb betegségeket. A projekten feleségével és fiával dolgoznak.

„Nem volt nagy piacértésem, és ez változatlan azóta is. Az viszont egyértelmű volt akkor, hogy nagy igény van egy olyan megoldásra, amivel saját szoftvert lehet létrehozni.” A nagy szoftvergyártók ekkor még dobozos termékeket gyártottak, a speciális igényeket ezek nem tudták kiszolgálni. Csizi és a frissen létrehozott Chemaxon az ilyen vakfoltokra lőtt.

Háttértudásuk révén pontosan értették, mire van szükségük a vegyiparnak és a gyógyszerfejlesztőknek, és le is fejlesztették nekik. Egyszerű, böngészőből indítható – vagyis könnyen integrálható – komponenseket szállítottak. Sokszor a megrendelők mondták el, mire is vágynak. „Ebben az volt a szuper, hogy nem nekünk kellett kitalálni a végterméket.”

Persze saját ötletből is lettek újabb népszerű termékek. A Marvinban megrajzolt molekulák a képernyőn egy gráfként jelennek meg – de ez arról még nem árul el semmit, hogy milyenek lesznek egy elkészült, legyártott molekula fizikai-kémiai tulajdonságai. Erre a Chemaxon viszonylag pontos becslést volt képes adni, és ez ma is fontos része a cég tudományos DNS-ének.
A gyógyszeriparban és a vegyiparban a cégek mindig különböző célmolekulákat keresnek, százmillió dolláros kérdés lehet ezekben az iparágakban, hogy ki mennyire hatékonyan tudja megtalálni a megfelelőt. Mennyire lesz savas egy molekula, mennyire oldódik a gyomorsavban? Ha a becslés jó, az ügyfelek is közelebb kerülnek céljaikhoz. És a Chemaxon becslései elég jók voltak már akkor is.

Jó pozíciókat építettek ki a piacon, a külső sokkokat ezért könnyen átvészelték. Az egyik legnagyobb veszteség belülről érte és nemcsak a céget, de Csizit magát is. 2009-ben történt a magyar himalájai hegymászás legnagyobb tragédiája, négy magyar tűnt el, valószínűleg jég- és sziklaomlás temette be a táborukat. Az expedíció tagja volt Csizmadia Péter is.

A cég sokáig egy óbudai családi házat bérelt, ahol sok jó bulit is megéltek. A létszám növekedésével egyre beljebb költöztek a városba. A hangulat családias maradt, a szervezet lapos. „Szerettem olyan emberekkel dolgozni, akiknek az önállóságában száz százalékosan meg tudtam bízni, olyan csapatokkal, akik önszerveződők.” Úgynevezett product ownerek vitték a projekteket, és teljesen szabad kezet kaptak. Gyakorlatilag minden termék önálló életet élt. Közben irodát nyitottak Bostonban, San Diegóban és Bázelben is, a célpiacaik fontos központjaiban.

Egy ponton épp a lapos szervezeti háttér lett a további növekedés gátja. Csizi nem tagadja, azért is kezdett el tudatosan hátralépni, mert ezzel már nem akart megbirkózni. „Azt éreztem, hogy már másfajta emberre van szükség, mint amilyen én vagyok.” A szervezeti átalakulás gyakorlatilag tíz éve elkezdődött. Richard közben néha összefutott Csizivel, majd pár éve egy vállalkozásötletével kereste meg. Hamar másra terelődött a szó, Csizi ekkor már kereste, ki vehetné át a helyét, azért is, mert közben belekezdett egy új szerelemprojektbe.

Aztán egyszer csak rákérdezett: Richard, érdekelne a pozíció? A terület azonos volt, a feladat új, a szoftveresadat-terület még számtalan újdonságot tartogatott a sokat látott Richardnak is. „Azt gondoltam, ennek kell lennie a következő állomásnak.” Aztán hozzáteszi: a statisztikák szerint a legtöbb CEO imposztorszindrómában szenved. „Nekem ez nagy lépés volt, de nagyon tetszett, hogy bármikor is léptem be a Chemaxonhoz, mindig nyugalmat éreztem.” 2022 elején kinevezték a cég vezérigazgatójának.

Richard Jones:
„Új célunk van, de fontos, hogy a cég lelke megmaradjon.”

A Chemaxon ma 250 főt foglalkoztató vegyipari szoftverfejlesztő cég csaknem ötven termékkel és globális jelenléttel. Már nem egy családi házban, hanem a Váci úti irodafolyosón bérelnek irodát. Persze a céges reggelik még visszaidézik azt az időszakot, amikor az erdő szélén sütögettek a régi „iroda” kertjében.

„Fake it till you make it – van ez a mondás az üzletben. Nem szeretem. Amikor másnak, nagyobbnak akarsz látszani csak azért, hogy eladd magad – magyarázza Richard. – A Chemaxon épp az ellenkezőjét csinálta. Odamentek az ügyfelekhez, hogy figyeljetek, van néhány eszközünk, nincs még kész, de dolgozzunk együtt, hogy jobbá tegyük őket.” Ezek a személyes kapcsolatok megalapozták a jó hírnevet és hitelességet. Richard szerint ezt most úgy kell megtartaniuk, hogy a növekedési célok miatt értelemszerűen nőni fog a távolság a cég és a vevőik között is.
„A munka legnehezebb része nyilvánvalóan az, hogy megváltoztassuk a szervezetet – mondja Richard. – Olyan vállalatról váltunk, ami sokszor túl kedves volt az ügyfelekkel, és mindent odaadott. Képesnek kell lennünk elérni a nagy tervként megfogalmazott céljainkat anélkül, hogy megváltozna a cég lelke. De mi itt értéket teremtünk, és tudnunk kell megkérni az árát.”

A termékek számát tíz alá szorítaná, Richard víziója az, hogy célmegoldások helyett olyan kész szolgáltatást adjanak, ami megkerülhetetlenné teszi a Chemaxont. Ennek rendelnek alá minden változtatást. Mint mondja, könnyű olyan szavakkal dobálózni, hogy „cloud platform”, létrehozni sokkal nehezebb. Hiszen a meglévő termékeket ma is sokan használják, fizetnek értük, és a cég nyereségességét megtartva akarnak szintet lépni. Egy piaci forrásunk szerint kimondott algoritmikus- vagy adatelőnyük külön-külön jelenleg nincs a versenytársakkal szemben, de „ha ezt a kettőt össze tudnák házasítani egy platformon, abban lehet nagy potenciál”.

Alapítása után huszonöt évvel a Chemaxon elkezdte megírni története következő fejezetét. Olyan piacon lettek ekkorák, és maradtak versenyképesek, ahol az elmúlt tíz év „ingyenpénzének” köszönhetően a versenytársak dollárszázmilliókból fejleszthettek. Richard egyik legfontosabb célja az, hogy olyan szervezetet hozzon létre, ami nélküle is működik. „Olyan legyen a cég, mintha a lottón nyertem volna. Megy magától, és nyereséges.”

A másik fontos cél, hogy a társaság maradjon ott az innováció élmezőnyében. Ebben érez némi visszalépést, hiszen most a belső folyamatok átalakításán volt a hangsúly. „Az mozgat, hogyha az ügyfelek a Chemaxonról beszélnek, jöjjenek izgalomba. Nem az árban akarunk versenyezni, hanem az innovációban.” Ehhez az organikus növekedés már nem biztos, hogy elég lesz. Az új korszakot jelzi az is, hogy Richard nem zárkózik el a külső tőke bevonásától. Izgalmas kérdés, hogy egy agresszívabb növekedéshez nyitniuk kell-e újabb piac, például a biológia felé.

„Naponta hányszor!” – vágja rá mosolyogva Csizi, mikor megkérdezem, hányszor akarták megvenni a cégét. Nem igazán foglalkozik az ajánlatokkal. „Hazudnék, ha azt mondanám, egyszer sem gondolkoztam el rajta, de nem tettem meg” – zárja rövidre. A növekedés meggyorsítására éppenséggel kapóra jöhetett volna külső forrás, de Csizi valójában sohasem érzett kényszert az erőltetett növekedésre. „Nem lett belőlem üzletember. Sose érdekelt az EBITDA. Mindig az érdekelt, hogy legyünk sikeresek. Ennek persze része volt az üzleti eredmény, de nekem az is nagyon fontos volt, hogy mennyire jó a hírünk, hogy kedveljenek minket. Ebben jók voltunk.”