A lengyel fővárosban történik valami, és ez nem csak az építkezésekre igaz. Amikor négy éve ott jártam, hogy a város ingatlanpiacáról írjak, épülő felhőkarcolók tetején és átalakuló negyedekben jártam – ezek a tömbök ma már készen állnak. Különös volt őket működés közben is látni, miközben az emlékeimben még mint friss, betonillatú építési területek éltek.
De az idő néha sűrűsödik, jó példa erre az idei ősz is. Október elején jártam ott, és mindössze néhány hét alatt, mióta hazatértem, két dolog is biztossá vált. Célhoz ért az a hatalmas ellenzéki tüntetés, ami az egyik hétvégén valósággal beterítette a várost, így nyolc év után kormányváltás, friss vezetés jöhet.

És az is biztossá vált, hogy több év, sőt évtized vita után visszaépítik a városközpont egyik meghatározó épületegyüttesét, a Szász-palotát. Mindössze egy oszlopsor maradt belőle a második világháború után, és a hatalmas tömb azóta fájóan hiányzott a mai Piłsudski térről. Alapjait már korábban feltárták, de most végleg eldőlt, hogy helyreállítják a méltóságteljes, klasszicista épületet. Nem a múlt kopírozásáról van szó, a multifunkciós épületbe jó néhány kortárs részletet is becsempésztek a tervezők.

A legtöbbeknek elsőre az jut eszébe Varsóról, hogy a második világháború végén nem fővárosnak nézett ki, hanem egy füstölgő romhalmaznak. A falak, ha egyáltalán állva maradtak, lyukasak voltak, alattuk téglahalmok és megégett gerendák. A történelmi belváros nyolcvanöt százaléka pusztult el így. A háború után sok új ház épült, de a belvárost szerették volna rekonstruálni.

De hogyan álljanak neki? Tervrajzok híján az építészek nem voltak könnyű helyzetben, de szerencsére volt mihez visszanyúlniuk. A 18. században élt itt egy velencei származású festő, egy bizonyos Bernardo Bellotto, a híres Canaletto unokaöccse, egyben tanítványa. Camera obscura segítségével festett városi látképei olyan pontosak, hogy végül ezeket a régi festményeket használták fel a bombázások utáni újjáépítéshez.

De nemcsak a barokk templomok vagy a historizmus szellemében épült városi paloták lesznek ismerősek a közép-európai szemnek. Muranów például egy szocreál és neoklasszicista elemeket felvonultató, mégis szerethető lakónegyed. A Kino Muranów nevű mozinak már csak az előterébe is élmény belépni, és ha egy lengyel nyelvű kísérleti művészfilmre nem is vállalkozunk, egy eszpresszó-tonikot még be lehet vállalni a pattogatottkukorica-illatú büfében.

Aztán ott vannak a város híres toronyházai. Ma már jórészt funkciót váltottak, teljesen átalakították őket, mégis máig a városkép részei. A Hotel Warszawa például 1934-re épült föl, és hatvanhat méterével akkoriban ez volt Európa második legmagasabb épülete. A világháborúban a német csapatok az egyik legnagyobb ágyúval lőtték, az erős acélváz mégsem adta meg magát, ezzel a Varsói Felkelés egyik szimbólumává vált. Ma ötcsillagos szálloda működik benne. Nem tartozik egyetlen nemzetközi lánchoz sem, egy lengyel építész-vállalkozó újította fel és üzemelteti.

A Hotel Warszawa étterme és az épület alapjai.

De a szocialista múlt öröksége nem csak az épületekben él tovább: a bar mleczny (szó szerint: tejbár) kifejezés annyit tesz, hogy megfizethető, egyszerű ételeket kínáló étkezde. Bár a kifejezés hangulata kedvesen retró, a városszerte még mindig sokfelé megtalálható – modernizált – tejbárok biztos pontnak számítanak, ha nem akarunk sokat költeni, és nincsenek különleges igényeink.

Ha a várostervezés múltját és jelenét szeretnénk tanulmányozni, talán nincs is jobb hely erre Varsónál. Széles sugárútjai, toronyházai, terei is érdekesek, de ami nagyon egyedivé teszi, azok a volt gyárakból átalakított negyedek, ahol ott van az elmúlt kétszáz év lenyomata. A 19. században még sört, fémhengereket vagy épp áramot állítottak elő bennük, a 20. században bombázták őket, és ma már a fogyasztás és a társasági élet központjai. Megpróbálták elpusztítani, de Varsó él, és jobban van, mint bármikor.

Varsó persze nem az erősödő lengyel gazdaság kirakatvárosa, problémák ugyanúgy sújtják, mint minden várost. Az elmúlt másfél év legnagyobb feladata, hogy hogyan segítsenek a háború miatt ide menekült több százezer ukránon. Egy részüket sikerült a munkaerőpiacra terelni, de legyen bármilyen erős is a gazdaság, ekkora tömeget nem tudnak foglalkoztatni. A városban elfogytak az albérletek, amitől duplázódtak az árak, és ezt a szállodák szobaárain is érezni. A helyiek első gondolata mégsem a harag, hiszen jól tudják, nem a menekülők tehetnek a háborúról.

Gasztro
Mit együnk?
• Pácolt hering: az egyik legjobb választás az előételek közül, a marinálás történhet ecetben és olajban is, az utóbbinak lágyabb az íze.
• Żurek: krémes, füstös, rozzsal savanyított leves tojással.
• Barszcz: a régióban mindenhol megtalálható, sőt nemzeti étel a céklaleves.
• Chłodnik: ez is céklaleves, de joghurttal, uborkával, kaporral, hidegen szervírozva.
• Pierogi: raviolihoz hasonló töltött tészta.
• Gołąbki: a töltött káposzta lengyel verziója, savanyítatlan káposztalevelek, darált hús, rizs, paradicsomszósz.
• Bigos: a székelykáposzta rokona hússal, paradicsommal és hagymával.

Hol együnk?
• Qchnia Artystyczna (ul. Jazdów 2): kifinomult étterem a Łazienki Parkban.
• Setka (Świętokrzyska 14): túlfogalmazásoktól mentes, egyszerű étterem hagyományos, de jó ételekkel a belvárosban.
• Dock19 (Wybrzeże Kościuszkowskie 43C): trendi étterem és bár varsói aranyifjaknak az Elektrownia Powiśle területén.
• Pyzy, Flaki Gorące! (több helyszínen): hagyományos ételek, laza hangulat.
• Kieliszki na Próżnej (Próżna 12): jó hangulatú étterem, kiemelkedő bisztrókonyhával és komoly borválasztékkal.

Kultúra és Tudomány Palotája
A város legismertebb épülete egyszerre szeretet és gyűlölet tárgya. Olyan korszakban épült, ami a lengyeleknek az elnyomás éveit jelenti, de az elmúlt néhány évtizedben a város jelképévé is vált. „A szovjet emberek ajándéka a lengyel népnek” 1955-ben készült el. A lengyel nép köszönte, de sosem szerette meg az ajándékot. A koncepció legalábbis érdekes: van benne iroda, könyvtár, színház, mozi, konferenciaközpont, posta, sőt még uszoda is. A koncertteremben játszott már a Rolling Stones, Bruce Springsteen és Woody Allen is a zenekarával. Itt székel a Lengyel Tudományos Akadémia, a konferenciaközpontban négy és fél ezer vendéget tudnak fogadni.
A torony 237 méteres magasságával a második legnagyobb a városban: megelőzi a Warsaw Spire 220 méteres épületét, és csupán egyetlen épület magasabb nála, a 310 méteres Varso Tower – utóbbi 2022 óta nemcsak a város, de az egész Európai Unió legmagasabbja is. A 30. emeleti tetőteraszra külön belépőjeggyel liftezhetünk fel, és beláthatjuk az egész várost. A helyiek trzydziestka – azaz harminc – néven emlegetik.

A történelmi városközpont
A belváros első épületei a 13. századból származnak – de mégsem. A második világháború vége felé nagy részük elpusztult, a történelmi negyed házai, templomai és terei szó szerint romokból születtek újjá. Az építészek olyan alapos munkát végeztek, hogy Varsó ma a műemléki helyreállítás mintapéldája, amit az UNESCO is elismert, 1980 óta világörökségi helyszín. A város régi piacterén például semmit sem érzünk abból, hogy pontos rekonstrukcióval van dolgunk: színes házak, étteremteraszok, középen egy díszkút. Az északi homlokzatot teljesen a Varsói Múzeum épületei foglalják el.

A város talán legismertebb sétaútvonala a Krakowskie Przedmieście, paloták, templomok, üzletek és kávézók sorakoznak rajta. Mindössze 1030 méter hosszú, mégis, napközben rengetegen flangálnak a szinte nyílegyenes utcán.

Az óváros házai.

„Varsó szerkezete nem olyan, mint egy hagymahéj, nincs történelmi városmag, amit az újabbak vesznek körül. Ezért is lehet, hogy a városba látogatók elsőre sokszor elveszettnek érzik magukat, nehezebben tájékozódnak – mondja Anna Biesiadecka, a Varsói Turisztikai Iroda munkatársa. – Itt akár egyperces távolságra más-más történelmi korszakok jelennek meg az épületeken.” A Királyi Palota az ország uralkodóinak korábbi székhelye. Az óvároshoz hasonlóan 1944-ben ezt is felrobbantották, de az 1980-as évekre újjáépítették. Bent megnézhetjük a Tróntermet, a Márványtermet, vagy egy olyan termet, aminek csak a parkettázásához tizenhárom féle fát használtak fel. A kastélyrajongók ezt is élvezni fogják, de a galériában kiállított két Rembrandt-portré egészen mágikus hatással van a nézőre.

Miután eleget kódorogtunk a negyedben, érdemes a várkapun és a téglából épült várfalakon (Barbakan) túlra, az újváros (Nowe Miasto) felé venni az irányt. Itt is vannak turisták, de kevesebb a vásári mutatványos, az árnyas fákkal övezett újvárosi piactér (Rynek Nowego Miasta) például kifejezetten kellemes hely arra, hogy leüljünk és megpihenjünk.

Az Egyetemi Könyvtár tetőkertje
Az egyetemi könyvtárak teteje ritkán az a hely, amit az ember a külföldi útja alatt elsőként akarna meglátogatni. Ilyenkor drága az idő, kár vesztegetni. Mégis, szombat este hét körül, amikor ott jártam, nyüzsgött a hely. Főként lengyelek, de volt köztük sok külföldi is, naplemente előtt szinte tömött sorokban igyekeztek föl.

Az Egyetemi Könyvtár saját korát megelőzve, zöldfalakkal épült.

Az épület és a hozzá tartozó kert az ezredfordulón épült egy előremutatóan okos építészeti-tájépítészeti koncepció mentén. A posztmodern épület lélegzik: falaira futónövényeket terveztek, a kétszintes, növényekkel sűrűn benőtt tetőkertről belátjuk a Visztula folyót, és az egyik ponton lenézhetünk a könyvtárba is, ahol valaki talán épp a vizsgájára készül.

Elektrownia Powiśle
A Visztula partjának közelében állnak az elektromos művek egykori téglaépületei. A háborúban megerősítették őket, géppuskatornyokat, betonbunkereket telepítettek ide. Jóllehet a kulissza lényegében ugyanaz, ma már rá sem ismerni: éjszaka a társasági élet egyik központja. Bárok, éttermek, trendi üzletek, borboltok, hatalmas terasza fölött izzósorok, csillogás, aranyifjak. Mintha New Yorkban lennénk!

Az Elektrownia Powiśle épületeiben régen áramot termeltek, ma a társasági élet központja.

Faktor Norblin
Ez a legújabb átfogó posztindusztriális revitalizációs projekt a városban. A 19. században eredetileg galvanizáló üzemnek épült ház 1882-ben a híres iparosok, Ludwig Norblin és Theodor Werner tulajdonába került. A második világháború után az állami tulajdonú Warszawa présüzeme működött a falai között. Miután 1982-ben ez a gyár is bezárt, az Ipari Múzeum, a Nyomdaipari Múzeum és egy színház működött itt. Ma pedig olyan hely, amit látni kell! A régi és új épületekben mozi, dizájn­üzletek, közösségi iroda, sőt még Apple Múzeum is helyet kapott, a food court pedig kifejezetten színes kínálatot vonultat fel. Van itt többek közt lengyel, ukrán, olasz, thai, brit, görög konyha is.

A Faktor Norblin teljesen átalakult néhány év alatt.

Browary Warszawskie
A Grzybowska utcában 1846-ban főzték meg az első sört, miután egy Haberbusch nevű sörfőző és egy Klawe nevű pék egy aukción megvásárolta egy régi főzde berendezését. Később egy Schiele nevű főzőmester szintén csatlakozott az üzlethez. Az évek során a Haberbusch és Schiele az egyik legnagyobb sörgyárrá nőtt egész Európában. A második világháború után az üzemet államosították, és egészen 2005-ig főzték a sört a város központjában. Ma ez is egy izgalmas revitalizációs projekt. A drága lakások közönsége az elmúlt években vonzotta a jó éttermeket, bárokat és cukrászdákat, de akkor sem fogunk csalódni, ha csak leülnénk egy kicsit a házak között kialakított zöld terecskéken.

Neon Museum
Közös pont Varsó és Budapest életében, hogy a szocializmus időszaka alatt az utcák szürkék és unalmasak voltak – amíg meg nem jelent a neon. A korszak reklámiparának jellegzetes termékét néhányan művészi szintre fejlesztették. Amilyen természetes volt, hogy a neon az utcakép része, ugyanolyan természetesen tűnt el csaknem teljesen a rendszerváltás után. Ez a múzeum pont olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik: régi neontáblák vannak benne.

Az ötlet egy lengyel–karibi házaspáré volt. Megtalálták, leszereltették és egy helyre gyűjtötték a színes szerkezeteket, hogy ma már második életüket éljék a téglafalak között. A magángyűjteményben összesen kétszáz neon van, köztük tőlünk származók is, így a nemzetközi látogatók olyan alapvető magyar szavakkal ismerkedhetnek, mint a hal, a szűcs vagy a méteráru. Maga a helyszín is izgalmas, az úgynevezett Soho Factory is egy a megújuló ipari épületek közül. Nosztalgia és street art rajongóknak kötelező.

A Lengyel Vodka Múzeuma
Ott nem ezzel kezdtem, de az olvasóknak be kell vallanom, a vodkának már a szagától is menekülőre fogom. De ettől még a története érdekel, különösen ott, ahol már ötszáz éve foglalkoznak vele. A lengyel vodka készülhet búzából, rozsból, malátából, zabból, burgonyából – de sosem keverve. A múzeumban megtudhatjuk, hogy pontosan mit lehet lengyel vodkának nevezni, és azt is, hogy miért épp a krumpliból készülő talán a legbecsesebb. A múzeum tetején egy bárt is kialakítottak, ahonnan beláthatjuk a Koneser Praga területét, a távolban pedig a belváros felhőkarcolóit.

Koneser Praga
Maga a múzeum az egykori vodkalepárló területén kapott helyet – a 19. századi téglafalak ölelésében ma a Google Campus, dizájnüzletek és éttermek töltik meg élettel a kis negyedet. De a tágabb közeg is izgalmas: a Praga nevű negyedbe amúgy is érdemes kilátogatni. Ez a környék a második világháborúban nem szenvedett olyan sokat, mint a városközpont, ma pedig sok művész és kreatív szakember választja lakhelyéül. Az ipari múlt emlékei keverednek a lakónegyedekkel, művészeti galériák, éttermek, málló téglaüzemek, régi házak, mindez egyszerre: nem csodálkoznék, ha hamarosan sok befektetés jönne ide. De találunk itt olyan elhíresült utcát, ahol rövid előkészületek után tudnak második világháborús filmet forgatni – miközben az utca végén ott a Pyzy, Flaki Gorące! nevű hipszteretető. Hagyományos ételekben – varsói pacalleves, żurek, barszcz, pácolt hering, burgonyagombócok – és hangulatban erősek.

Királyi Łazienki Park
Nem is park ez, hanem történeti kert. Kastélyai, szobrai, üvegházas pavilonjai, kávéházai és kis tavacskái között szívesen sétálnak a helyiek is. Belépőjegy ellenében megnézhetjük a szigeten álló kastélyt, ami a királyi festménygyűjteménynek ad helyet, és az orangerie-t is, ami egy ritkaságnak számító faszerkezetű színházat is magában rejt. Hatalmas ősfák, műemléképületek, szobrok, pávák, mókusok: a hetvenhat hektáros park a belváros mellett terül el, mégis végtelen nyugalmat áraszt.

A Királyi Łazienki Park összesen 76 hektáron helyezkedik el.

Kopernikusz Tudományos Központ
Európában sok hasonlót találni, amivel ez mégis kiemelkedik közülük, hogy kísérletezhetünk is, amivel bonyolult fizikai, kémiai és biológiai jelenségeket érthetünk meg. Az egész olyan, mintha egy laboratóriumban sétálnánk. A kísérletek izgalmába sokan órákra belefeledkeznek – és nem csak a gyerekek. Utazást tehetünk egy vulkán belsejébe, megismerhetjük az emberi érzékek tulajdonságait, és visszarepülhetünk az emberiség történetének kezdetére is. A modern épület 2018-ban nyitott meg a Visztula partján, és összesen huszonkétezer négyzetméteren várja a látogatókat.

The post Mire jó néhány régi festmény? appeared first on Forbes.hu.