Bár 1956-ban Mohay Tamás még csak hétéves volt, ennek dacára szemtanúja lehetett az októberi és a novemberi eseményeknek is.

– Ennek az volt az oka, hogy mi Óbuda peremén laktunk, de Pestre jártam a Balettintézetbe és mivel nem volt tudomásunk sem arról, hogy október 23-án tüntetések lesznek, sem arról, hogy a ruszkik visszatérnek és november 4-én megtámadják Budapestet, én mindkét alkalommal rendes nebulóhoz méltóan elmentem a balettórára, de végül a nagymuternél kellett meghúznom magamat, pontosabban a pincéjében, mert ő nem messze, a Mária utca 34-ben lakott. Másnap értem jött a faterom, meg a barátja és együtt mentünk haza, de közben mindent alaposan megnéztünk, a fater pedig sok mindent lefényképezett, mert nagy hobbija volt a fotózás. Gyerekként megdöbbentett az elképesztő felfordulás, a sok rom és szemét. A kiégett villamosok, a felfordított autó-barikádok, de leginkább azt tűnt fel nekem, hogy bár a boltok kirakatüvegei kitörtek a harcok során, de az árukhoz nem nyúlt senki. A kirakati bábuk mind felöltöztetve mosolyogtak ránk – meséli meglepő pontossággal Tamás.