Ha a Napra nézünk (ne tegyük!), azt gondolhatnánk, hogy csillagunk az állandóság, a stabilitás és a nyugalom kozmikus megtestesülése. A látszat azonban csal. A Nap nagyon is aktív, és aktivitása modern életünkre különösen jelentős hatással lehet. Az aktivitás intenzitásának nagyjából 11 éves ciklikusságát csillagunk mágneses terének ütemes változásai okozzák. A Nap aktivitása mágneses jellege révén problémákat okozhat a modern elektronikus berendezéseinkben, különösen a világűrben. Bár a mágneses tér szabad szemmel nem észlelhető, de hatásai láthatóak, néha igen látványosak lehetnek.

Horti-Dávid Ágoston (HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont) felvétele a 2023. november 5-én kora este Magyarország fölött megjelent sarki fényről.

Gyakran egyszerű eszközzel, akár egy megfelelően erős szűrőfólián szabad szemmel átnézve is láthatóak például a Napon a mágneses aktivitással összefüggésben kialakuló foltok. Ezek száma és eloszlása a 11 éves naptevékenységi ciklus során az aktivitás fázisaival összhangban nő és csökken. Az aktivitás csúcsát ezért napfoltmaximumnak is nevezzük. Az aktivitási ciklus csúcsának környékén megerősödnek és gyakoribbá válnak továbbá a sarkifény-jelenségek, amelyek időnként Magyarországról is látványosak lehetnek. Ilyennek lehettünk tanúi a minap, november 5-én este is.

A mágneses napciklust a csillagunk összetett belső mechanizmusai, bonyolult kölcsönhatások vezérlik, így az egyes ciklusok hossza és erőssége sem egyforma. Emiatt nem könnyű előre jelezni a soron következő naptevékenységi ciklus jellemzőit. Itt, a csillagászat.hu-n néhány éve részletes cikkben fejtegettük, hogy mire számíthatunk a mostani, akkor még kezdődőben lévő ciklus során. A napfoltciklusokat 1755 óta tartják számon, így a jelenlegi, 2019-ben kezdődött, immár csúcspontjához közeledő ciklus a 25-ös sorszámot viseli.

A friss megfigyelések tükrében mindig újabb és egyre pontosabb előrejelzések születnek a folyamatban lévő ciklus várható maximumának várható időpontjára és erősségére vonatkozóan. A jelek szerint ez a vártnál egy évvel hamarabb, azaz már a jövő év, 2024 végén bekövetkezhet, és szinte bizonyosan erősebb is lesz, mint gondoltuk.

A naptevékenység pillanatnyi erősségét a napfoltrelatívszámmal jellemzik a csillagászok. Ez lényegében a Napon egy hónap alatt megszámlálható egyedi foltok száma. A valóság ennél persze valamivel bonyolultabb, mert a napfoltcsoportokat is figyelembe veszik, valamint az egyes műszerek eltérő detektálási képességeire korrigálva standardizálják a méréseket. Ennek köszönhetően több évszázadra visszamenően ismerjük a historikus naptevékenységi adatokat.

Az elmúlt négy, valamint a jelenlegi napfoltciklus havi napfoltrelatívszámai (fekete vonal), azok simított átlaga (lila vonal), illetve egy 2020-as előrejelzés a most tartó ciklusra, hibahatárokkal (piros vonal és szürke sáv). A simított átlag a ciklus kezdete óta folyamatosan meghaladja az előrejelzés felső határát is. Forrás: Space Weather Prediction Center/NOAA.

A megelőző, 24. ciklus különösen gyenge volt, és néhány éve még a jelenleg tartó, 25. ciklus is hasonlóan erőtlennek ígérkezett. Az utóbbi időben megsokasodó, Magyarországról is megfigyelhető sarkifény-jelenségek azonban már sugallták, hogy ez mégsem így lesz. A napfoltrelatívszám már jelenleg is meghaladja az előző ciklus maximumát, és még emelkedőben van.

A Nap aktivitásának egyik megnyilvánulási formáját a napkitörések, vagyis koronaanyag-kidobódások jelentik. Ezek a Nap mágneses erővonalainak heves átrendeződései, átkötődései miatt a bolygóközi térbe kivetett, mágneses térrel átjárt anyagbuborékok. Ha egy ilyen buborék eléri a Földet, az bolygónk saját mágneses terével kölcsönhatva sarkifény-jelenséget és geomágneses viharokat is okozhat. Ezek hatása különösen erős a páratlan számú napfoltciklusok során, amilyen a mostani is, ugyanis ilyenkor a Föld állandó, illetve a Nap ciklusról ciklusra átforduló mágneses polaritása ellentétes egymással. Emiatt a bennünket elérő anyagbuborék mágneses tere erősebben megbolygatja bolygónk mágneses erővonalait. A nagy energiájú napkitörések pedig a napfoltmaximum után még több évig folytatódhatnak.

Ha valóban még nagyjából egy évig tovább emelkedik a naptevékenység intenzitása, az azt jelenti, hogy a 25. napfoltciklusban még sok erős napkitörésre számíthatunk, amelyek látványos, akár hazánkból is megfigyelhető sarki fényt is okozhatnak, ám komoly geomágneses viharokat is keltenek. Az előbbi jó hír az éjszakai égbolt szerelmeseinek, az utóbbi viszont rossz, különösen a műholdakat üzemeltetőknek.

Források: Space.com, SpaceWeatherLive.com, Space Weather Prediction Center/NOAA, Telex/Flachner Balázs