Dusán életébe belépett a politika. Ha ezt a mondatot Magyarországon írnám le, akkor a legtöbbünk számára baljós kicsengése lenne. Egyszerre gondolnánk sztrájkra, kedvenc tanítói kényszerű elbocsátására, pedagógushiányra, vagy arra, hogy nincs pénz a legegyszerűbb felújításokra, de még arra is, hogy kivezényelték őket valamilyen ostoba, a helyi polgármester számára fontos eseményre biodíszletnek. Mert nálunk kábé ilyesmire lehet számítani, ellenkező esetben meg arra, hogy nagy csinnadratta közepette átadják a felújított tornatermi öltözőt vagy a folyosó egyik szakaszát, jó sok beszéddel és vakuvillogtatással. Vagyis – ha így, ha úgy – a politika nem csendben teszi a dolgát, és főként nem értük, hanem saját céljai és érdekei mentén éli a maga furcsa életét.