Nép-, utóbb nép nélküli köztársaság közrendű állampolgáraként jövőre sokadszorra invitálnak a szavazófülke magányába. Szólítanak, én megyek, és ott valóban vár rám a magány, a tömeges. Egy valóságshow abszurd kulisszái között állhatok sokadmagammal libasorba, hogy egy lepedő mögött egyedül játszhassak orosz rulettet. Általánosan, egyenlően és titkosan voksolhassak felelős állampolgárként arra, hogy a következő ciklusban kik viseljék a képemet, kik dönthessenek rólam, nélkülem.